Hírek, Tesztek

Octave Audio V 40 SE High-end elektroncsöves erősítő teszt

2019.08.26 13:31

Hívjanak nyugodtam Pavlov kutyájának, de napjainkban, amikor végre egy nem Kínában készült elfogadható árú elektroncsöves erősítő kerül a kezeim közé, hát összefut a nyál a számban.

Hívjanak nyugodtam Pavlov kutyájának, de napjainkban, amikor végre egy nem Kínában készült elfogadható árú elektroncsöves erősítő kerül a kezeim közé, hát összefut a nyál a számban. És bár a kínai import cunamiként duzzadó hullámban árad, szerencsére nem jelenti azt, hogy mindenki összepakolt, és hazament. Úgy értem ezt a dolgot, hogy még mindig megtalálható a piacon néhány a régi, és új iskola követőiből Észak-Amerikából, jelen vannak az egzotikus olasz, és francia márkák, és persze néhány hagyományos megjelenésű, kiváló hangzású angol márkanév az audió technikában. Egyre több helyen lehet róluk hallani, és remélem, ez a tendencia csak fokozódik idővel. Mindezt szem előtt tartva mikor megkaptam ezt a készüléket, nagy meccsre készültem, a kezemben tartott hatalmas korsó Pilsnerrel.

 

Az Octave Audio nem csak Önöknek, számomra is újdonság volt, ezért egy kicsit bemutatom. A céget Karl Heinz Hofmann alapította a németországi Carlsbad városában. 1968-ban a cég transzformátorokat gyártott. 1975 elején Andreas, Hofmann fia kezdett erősítőket építeni. Mikor a céget átvette 2000-ben, a vállalkozás nevét Octave Audio-ra változtatta. Andreas a főmérnök, és vezérigazgató egy személyben, mély meggyőződéssel hisz abban, hogy az elektroncsövek sokkal muzikálisabb alkatrészek, mint a félvezetők. Hitvallásáról így ír az Octave honlapján: „az elektroncső legyen a hangzás meghatározó eleme, a modern félvezető csak ezek kiegészítésére szolgáljon. Néhány elektroncső típust ugyan kiszoríthat a modern technológia, de az old-school áramkörök természetességével a maláj erdei gyümölcsevő emlősök mellékterméke soha nem tud majd versenyre kelni, mindössze annak perifériájaként szolgálhat. Azt viszont jó ötletnek tartom, hogy az elektroncső teljesítményét fokozhatom a modern kiegészítőkkel ötvözve, és megbízható, stabil platformban egyesíthetem. Mindaddig benne vagyok a dologban, amíg a jó öreg elektroncső hangzásvilágát a félvezető nem módosítja túlságosan a saját irányába.”

(Tudni kell, hogy akkoriban Malajzia elárasztotta a piacot olcsó, de gyenge minőségű félvezetőkkel. Andreas a honlapon erőteljesebb kifejezéseket használt, de ezektől mindenképpen meg szerettük volna óvni finom lelkű olvasóinkat – fordító megjegyzése)

Az Octave háromféle integrált erősítőt kínál. A legnagyobb teljesítményű verziók a V70, és V80, valamint a belépő kategóriában a V 40 (4900 USD) 40 wattos erősítőt, amely a bemutató tárgya. Mivel az Octave a high-end magasságába sorolható, melegen ajánlott lemezjátszót tartalmazó rendszerekhez.

Általános bemutatás

Az Octave Audio V40 E egy gyönyörű megjelenéssel bíró kecses, ezüstös darab, amely felületkezelt alumínium front panelt (rendelhető fekete színben is) visel a fém házán. A kidolgozás első osztályú. A kezelésével semmiféle problémám nem akadt, az elhelyezése is könnyen ment a szabvány méretű állványomon. 40 fontnyi tömege nem csekély, de vannak nehezebb darabok is az elektroncsöves kategóriában. A súly a készülék hátsó részére koncentrálódik, ha mozdítani akarja, itt kapaszkodjon bele. A V40 SE 40 Watt csatornánkénti teljesítményre képes 4 ohmon. A pentóda üzemmódnak köszönhetően rugalmasan kezeli a 3-10 ohm közötti névleges impedanciájú hangfalakat akkor is, ha azok 85 dB körüli érzékenységgel bírnak. Az előd modellel összehasonlítva az SE verzió nagyobb csatoló kondenzátorokat kapott a végfok csöveknél, és alacsony veszteségű tantál kondenzátorokkal szerelik más részeken, amely jelentős mértékben csökkenti a zajt, amit a katód fűtésrendszere okozna.

A front panel áttekinthető, és a kezelés egyszerű. Két nagyméretű gomb, és egy középen elhelyezett kijelző uralja a megjelenést. A jobb oldali gomb a hangerő, a bal oldali gomb pedig a választás az öt RCA aszimmetrikus bemenet közül. Home Theater Bypass teszi rugalmassá a rendszerbe illesztést, és a végfok csövek fűtés beállítása darabonként ellenőrizhető. A fűtés a tartozék kis csavarhúzóval módosítható. Attól függően, hogy milyen csöveket épített be, választható a High Bias például a KT88, 6550, stb. típusok esetében, vagy a Low Bias alacsonyabb fokozat az EL34, KT66, és hasonlók használatakor. Különböző színekkel jelzi a készülék a választott beállítást. Én mindig úgy gondoltam, hogy egy elektroncsöves erősítő fűtés feszültség beállítás sebészi pontossága mindent elsöprő fontosságú művelet, ám a V 40 SE bebizonyította, hogy tévedtem.

 

Hátul az IEC bemenet aljzat mellett stabil hangszóró kimenet csatlakozók találhatók. A nagy méretű műanyag gombokat kényelmesen meg lehet húzni. Szerencsére mentes a túllihegett európai specifikációknak megfelelni kívánó biztonsági elemektől, amelyek hemzsegtek a Pathos Logos nevű, általam nemrég tesztelt berendezésen. Két további kimenet található a hátlapon. Az egyik a felvétel, a másik a mélysugárzó. Fontos, hogy a szub kimenet szabályozatlan, ezért a mélysugárzón kell a megfelelő hangerő beállításokat elvégezni. Természetesen van rajta lemezjátszó bemenet, és egy Ecomode kapcsoló.

Az Ecomode a teljesítmény szabályzó rendszer része, amelyet a V 40 SE logikai vezérlése figyel. Folyamatosan figyeli a kimeneti csövek fűtését, és a nagyfeszültség értékét, hogy megvédhesse az alkatrészeket a túlterheléstől, vagy a túlmelegedéstől. A teljesítmény szabályzó rendszer képes az erősítőt készenlétre kapcsolni, ha a bemenetre 9 percig nem érkezik jel. Ekkor a végfok csövek fűtése tartalékba kapcsol, így sokkal kevesebb energiát fogyaszt a berendezés. Ha jelet érzékel a készülék a bemenetén, aktiválódik egy 35 másodperces bemelegítés késleltetés, majd ezt követően az erősítő ismét munkára kész. Az Ecomode egyébként 20 Watt alá csökkenti a készenléti teljesítmény igényt, amely jelentősen alacsonyabb, mint a jel nélküli (idle) 140 wattja. Ez európai előírás, nincs mit tenni ellene. Mostanra bevezették Észak-Amerikában is. Nem tartom elhibázott lépésnek, mert mindenki nyer vele. A környezetvédelem mellett ez a funkció az elektroncsövek élettartamát is növeli a minőségi csöves erősítőben.

Fejlesztésnek választható a Black Box, vagy a Super Black Box, amelyek a hátlap bemenetéhez csatlakoztathatók, persze némi felár megfizetése mellett. Nagy segítséget jelenthetnek ezek a tápegységek abban az esetben, ha a hangfal impedancia alacsony, vagy nagy teljesítmény kell a meghajtására. A tároló kapacitások változnak dobozonként négyről tízre, emellett természetesen más hangzás paraméterek is javulnak a fekete doboz használatával. Én a V 40 SE egységet Black Box nélkül hallgattam.

Hogy muzsikál?

Az Octave kétféle végfok cső készlettel küldte hozzám az erősítőt. A KT88, és 6550 szetteket külön-külön 100 órán át járattam, mielőtt kritikus hallgatásukba kezdtem volna. A 6550 készlettel kezdtem, mert ezeket használom a saját Cary SLI-80 integrált erősítőmben is, és ez a 40 wattnyi teljesítmény kellemesen meghajtja a Red Rose Rosebund 2 hangfalaimat.

A meghajtás elegendő erejében biztos voltam, ám mégis megdöbbentett, hogy mekkorának tűnt a V40 SE esetében a dinamika növekedése, ahogy uralta a Rosebudokat. Hihetetlen áttekinthetőség, és részletgazdagság áradt néhány felvételből. Még a stúdióba beszökött légy zümmögése is hallhatóvá vált. A tonalitás az én ízlésem szerint kicsit száraznak tűnt, de a felvétel minden apró részlete jelen volt. Ez a fajta hang olyan szempontból hasznosnak tűnt, hogy a felvétel által hordozott minden információ cseppet tartalmazott, mégsem tudtam teljesen beleszeretni. Mikor a KT88 készletet tettem be, az átláthatóság és a részletek csökkentek, de egy tonna textura, és harmonikus sűrűség érkezett helyette.

Mikor a teljesen bejáratott KT88 készletet tettem be, a V 40 SE olyan általam soha nem hallott tisztaságot ért el élesség, vagy harsányság nélkül, ami elképesztett. Ilyenre általában a triódás erősítők képesek, ám az Octave valahogy becsempészte ezt is a színpadképbe. Nem csak arról van szó, hogy olyan dolgokat hallottam meg, amit előtte soha – és nem csak a frissen kevert felvételeimen, hanem a régi stílusú, évtizedekkel ezelőtt kevert példányaimon is – a sokszor hallgatott felvételeimen, de arról is, hogy új frissességet adott nekik. Ez különösen az élő felvételekre volt igaz, mint például Bill Evans Waltz for Debby (24-bit/96kHz AIFF, HDtrack), vagy Chesky 4 Generations of Miles (24/96 AIFF, Chesky/HDtrack). Ezeken az anyagokon még a közönség jelenléte is szinte tapinthatóvá vált. Tény, hogy a V 40 SE kiváló társa volt minden nagy felbontású zenei fájlnak a gyűjteményemben, illetve azoknak is, amelyeket a Red Book CD lemezekről másoltam. Általánosan nézve az erősítő nagyobb térben, és részletgazdagabban ábrázolta a nagy felbontású felvételeket, emellett elvarázsolt a CD lemezeken bemutatott magas hang tartalom bemutatásával.

 

A dolgok csak jobbra fordultak, mikor a vinylre váltottam. Ha kedveli a Dead Can Dance’s Into the Labyrinth-t, vagy a Spiritchaser-t, tegye meg magának azt a szívességet, hogy beszerzi ezeket a Mobile Fidelity Sound Lab kiadásában a Silver Series sorozatból mindkettőt. Ha CD lemezen elvarázsolták már a hangok, hallgassa meg mit lehet kihozni belőle egy 120 grammos RTI nyomaton. A V 40 SE tapintható képei gazdag, és húsos hangszer ábrázolással körítve jelennek meg az Into the Labyrinth (LP Mobile Fidelity MOFI 2-001) műben. Ezt a felvételt egy ír templomban rögzítették. Mindent hallhat itt a hangszerek legapróbb rezdülésétől kezdve a jellegzetes templomi akusztika visszavert hangjain át az egyes énekesek és a muzsikusok pontos elhelyezkedéséig.

 

Ami szerencsére elmaradt, az a túlfényezett ragyogás amit igen nehéz elérni az elektroncsöves erősítőkön. Itt úgy tűnik, hogy sikerült megvalósítani. A V 40 SE egy nagyon lineáris erősítő, amely széles sávon messze túllóg a hallható tartományon. A hangról alkotott elképzelés még egy rossz minőségű felvételen is tökéletesen hallható. Egy jó minőségű forrásról pedig egyenesen lenyűgöző a hatás. A közvetlenség, és a kristályos hang akár a keverés módjára is visszavezethető, de az arany gazdag ragyogása, a közép tartomány kövérsége, és a bemutatás módja az elektroncső, és az erősítő érdeme. Mennyire rossz dolgok ezek? Az én Cary SLI-80 erősítőmmel összehasonlítva, annak hangja a hagyományos elektroncsöves hangzást mutatja. A V 40 SE hangzása előre mutató, gazdagabb részletekben, áttekinthetőbb. Édeskés hangja még mindig megőrizte az elektroncsöves készülékek szeretnivaló stílusát, sőt tovább fokozta azt. Szerettem hallgatni az élethű bemutatás módját.

Ahol a Cary SLI-80 a triódáival hatalmas akusztikus teret hozott létre, ott az Octave elsőre kisebbnek hatott. Bebizonyosodott számomra, hogy ez a hatás illúzió. Mikor jobban odafigyeltem, kiderült, hogy a triódás erősítő csakugyan szellősebb hangzást állít elő, ám az kevésbé pontos. Nem igazán ábrázolja a környezetet, az egyes felvételi helyszínek alig különböznek egymástól. Az Octave tette számomra mindezt nyilvánvalóvá. Felnyitotta a szemem, hogy a mélység, a szélesség nem minden, ha a felvétel tartalmazza az információt, a környezet is számít, így lesz kerek a bemutató. Nagyon szeretem a Cary SLI-80 hangját, de a V 40 SE pontosabb, és jobban ábrázol.

 

Összefoglalás

Az Octave Audio V 40 SE egy kicsivel több, mint különleges. Egyesíti magában egy nagyobb teljesítményű erősítő hangfal uraló képességét egy nálánál jóval drágább kategóriás berendezés részletező képességével, és áttekinthető hangjával. Szíve, és lelke is van, a tradicionális hangzást ötvözi a modern szemlélettel, így mutatja meg, hogy mire lehet képes egy elektroncsöves erősítő ebben az árban. Igen, úgy gondolom, hogy nekünk, akik a hagyományos csöves erősítők hangját kedveljük, bizony tetszeni fog a V 40 SE hangja. Átfogó, közvetlen, folyékony, és áttekinthető, gyakorlatilag bármely zenei műfajon jól teljesít a korrekció mentes kiváló hangja. Azok számára javaslom, akik ebben az árkategóriában keresnek kiváló hangást. Az állandó fűtés állítgatásokat pedig felejtse el. Aki drágábbra vágyik, vagy folyamatos beállításokat igénylő erősítőt keres, azoknak nem való az Octave V 40 SE

 

Graham Abbott

 

A rendszer további elemei:

Analog forrás -- Nottingham Spacedeck lemezjátszó Heavy Kit felszereltséggel, Wave Mechanic és Space hangkarral, Ortofon Jubilee MC cartridge, Holfi Battria SE phono előerősítő

Digitális forrás -- Cary 303/200 CD lejátszó-processzor; Apple MacBook Pro beépített SSD, 8GB RAM, külső 1TB FireWire hard drive; Amarra 2.2 lejátszó; Wavelength Wavelink USB-S/PDIF 24-bit/192kHz konverter

Integrált erősítő -- Cary SLI-80

Hangfalak -- Red Rose Rosebud 2

Hálózati kábelek, é kondicionálók -- Shunyata Research Guardian kondicionáló, Harmonic Technology Fantasy hálózati kábel, Yamamura Churchill Series 5000 hálózati kábel

Hangfal kábelek, összekötő kábelek -- Harmonic Technology Magic, Kimber Kable Hero összekötő kábelek; PS Audio Extreme Reference hangfal kábel

forrás: http://www.soundstagehifi.com