A már 1977 óta működő, nálunk viszont egyelőre méltatlanul kevéssé ismert svéd Dynavoice izgalmas választékából a közel 30 kilós Thunder T-12 aktív szub-woofer után következzen a nála jóval kisebb, ám ugyanúgy zárt kivitelű Challenger SUB 10 EX, ami a nagy Vihar után kisebb terekbe kínál, mondjuk minimum egy égzengést.
A már 1977 óta működő, nálunk viszont egyelőre méltatlanul kevéssé ismert svéd Dynavoice izgalmas választékából a közel 30 kilós Thunder T-12 aktív szub-woofer után következzen a nála jóval kisebb, ám ugyanúgy zárt kivitelű Challenger SUB 10 EX, ami a nagy Vihar után kisebb terekbe kínál, mondjuk minimum egy égzengést.
Ha valaki az akciójelenetek hatásos prezentálása mellett zenehallgatásra is szeretné használni az aktív mélysugárzóját, annak az egyik legjobb alternatívát általában a zárt típusok jelentik, amelyeket különösebb megkötések nélkül, meglehetősen szabadon lehet elhelyezni és a fő hangsugárzókkal is könnyen lehet párosítani. A fehér és fekete színű fóliaborítással kapható SUB 10 EX egy 325 mm oldalhosszúságú lekerekített sarkú kis kocka stabil MDF lapokból összeállítva. Vérbeli skandináv gyártóhoz illően fölösleges látványelemekkel nem rendelkezik, inkább az igényes kivitelével és a letisztult egyszerűségével hódít, akárcsak a honfitárs bútorgyártó termékei, amelyek megemlítése, bármilyen elcsépelt hasonlat is, úgy tűnik, egyetlen svéd hifi termék bemutatásánál sem maradhat el.
A zárt rendszerben működő doboz front oldalán található a hosszúlöketű 10”-os (25 cm) polipropilén membrános hangszóró, amelynek dinamikus mozgatásáról 250 W csúcsteljesítményű beépített erősítő gondoskodik. A klasszikus módon, a hátlapon elhelyezett csatlakozások és kezelőszervek között minden fontosat megtalálunk, így van RCA sztereó (közülük a bal az LFE) és hangsugárzó bemenet, s bár utóbbinak a csavaros-szorítós helyett csak egyszerű csiptetős terminálok jutottak, ez annyira nem nagy probléma, mert úgysem ez a csatlakozás az ideális egy aktív szub bekötéséhez, inkább csak afféle szükségmegoldásnak számít. A hasznos Auto Power funkciónak köszönhetően nem kell minden be, illetve kikapcsoláskor a doboz hátulján kotorászni, emellett megtaláljuk az összes szokásos kezelőszervet, úgymint a 0-180 fok fáziskapcsolót, a hangerőszabályzót valamint a 40-től 180 Hz-ig terjedő vágási frekvencia szabályzót, amelyen mindig a fő hangsugárzóink alsó határfrekvenciája körüli értéket érdemes beállítani. Gyárilag a mélysugárzó parketta-barát gumilábakkal érkezik, amelyek mellett komolyabb rezgéscsillapítási elképzelés esetén különböző tüskéket még bőven el lehet helyezni a doboz alján.
♫
Noha a Challenger maximum átlagos méretű és zárt rendszerű, merész nevéhez (Kihívó) hűen a számára ideális méretű helyiségekben erőteljes, pontos és testes basszust produkál. Szub-wooferek tesztelésénél valamiért mindig ellenállhatatlan késztetést érzek az akció mozikkal való kipróbálásuk iránt, így elsőként most az általam nemrégiben felfedezett „Harc Szevasztopolért” című orosz háborús eposzt választom ki. Az abszolút Hollywoodi színvonalú film 20th Century Fox szignáljának mélyei is sokak sejtetnek a szub képességeiből, pedig első blikkre szokásosan csak fél hangerőre állítottam, a vágást pedig a monitorhoz illesztve 60-70 Hz környékére. Gyorsan áttekerem az első bő 20 percet, a Roosevelt feleségével való találkozást, az amerikai bemutatkozást és az előzményeket, amelyek elmesélik, hogy az iskolás lány Ludmilla Pavlicsenko hogyan vált a Vörös Hadsereg női mesterlövészévé és az első igazi akciónál kapcsolódok be a háborús eseményekbe. Német Panzerek és gyalogság közelít a domboldalon beásott szovjetek felé, majd hirtelen zuhanóbombázók jelennek meg és fülsüketítő zajjal támadják az árkaikba lapuló védőket. A motorok és a sivító bombák robbanása egyaránt brutális és erőteljes, kontrollálatlan csapongás azonban még a legvadabb pillanatokban sem tapasztalható, jelezve, hogy a Challenger végig kézben tartja a gyeplőt. A közeli puskalövések csattanása villámgyors, dinamikus és egészen félelmetes, csakúgy, mint a távolabbi robbanások folyamatos moraja, vagy a Panzerek motorjainak bőgése és lánctalpaiknak csörgése, a jelenet egyik basszus és dinamika csúcspontja azonban a dombtetőről leguruló elszabadult ágyútalp hangjának visszaadása, ami hatalmas robajjal, a tengelye körül többször átfordulva végül egy óriási csattanással ér földet az árokban kötelező drámai pillanatként kis híján már az első bevetésén agyonütve Pavlicsenkót.
A Szovjet Mesterlövész további kalandjait félbeszakítva hirtelen váltással a képzeletbeli Meerenbe kerülünk, ahol a Mesterek hajóhada ellen afféle kvázi középkori légierőként Daenerys sárkányai veszik fel a harcot. Az óriási szárnyak suhogásának légáramát szinte az arcomon érzem, ahogy a több mázsás vagy inkább tonnás óriási testek meglódulnak a hajók felé, hogy pillanatok múltán lángba borítsák őket. Nagyon élethűek a robbanások, az eresztékek fájdalmas nyikorgásai és a máglyaként lángoló hajók tűzropogása.
Mindezek után a Fattyak brutális csatája már csak hab a tortán a lódobogással, az egymásnak feszülő páncélos harcosokkal, a kardcsattogással és a félelmetes halálhörgésekkel. Borzalmak kipipálva, a Challenger a maga eszközeivel minden jelenetet kellően hatásossá és feszültté tett, a basszusban cseppnyi hiányérzetem sem maradt.
Felüdülésként egy-két vígjáték következik, közte a habkönnyű, de nagyon szórakoztató Ti Stimo Fratello-val, amelyben sok más mellett a disco jelenetekben is látványos ízelítőt kapok a szub friss, energikus és tempós basszusából, megelőlegezve, hogy zenei téren nagyon kellemes eredményekre lehet számítani tőle.
Egy jóféle szub-woofer ügyesen beállítva jelentősen meg tudja növelni a különféle muzsikák által nyújtott élményt és a basszus érzelmileg is nagy hatással van hallgatóra, valamint a testesség fokozásával a valódiság érzetét is komoly mértékben javítja. A monitorsugárzók és a velük szépen „összelőtt” Challenger egységes hangképet produkálnak, a kétféle rendszer szinte eggyé áll össze, és egyáltalán nincsenek zavaró kiszólások az alsó végeken. Szokás szerint nagyon tetszenek az inkább csak érezhető, mintsem hallható mélyhangok, amelyek megjelenítésében a Challenger szintén korrekt teljesítményt nyújt. A nagyzenekarok tömegét és komplexitását hatásosan érzékelteti, az Aida vagy Macbeth operák például ezen tartományok nélkül valahogyan féllábúak is lennének. A jazz muzsikák egyik elmaradhatatlan központi szereplője a nagybőgő, ami ezúttal dúsan, pontosan és kontrolláltan szólal meg és a dobokkal együtt stabil alapokat biztosít a zene számára felidézve ezzel a jazz klubok, színpadok vagy kocsmák élményét, amikor igazából a húrok közé csapnak a zenészek. Shirley Horn felvételén komoly feladat az erőteljes basszus megfelelő ábrázolása, nevezetesen, hogy a hangsugárzók a nélkül adják vissza ezt a tömény élményt, hogy közben túlzásokba esnének, és ezzel elrontanák az egészet. A kis Dynavoice itt is derekasan kitesz magáért, rezeg a szobában, aminek ilyenkor rezegnie kell, a burnyogásoktól azonban egy-egy kósza pillanatot leszámítva megkímél.
Pop és rockzenéken azt hiszem, nem kell külön hangsúlyozni a mélyek szerepének fontosságát, így nem meglepő, hogy a kulturált erő és a dinamizmus komolyan megemeli az élvezeti értéküket. Legyen szó rock, pop, lounge, folk vagy különféle érdekes hangszerekkel teletűzdelt világzenékről a Challenger prémium hifi hangfala mindvégig remek partner az alsó végek prezentálásában, egy-egy basszusban túllőtt felvételnél azonban óhatatlanul a hangerőszabályzóhoz kell nyúlni, (vagy elviselni) mert ezen a szinten a nagyon könnyen megszokható távvezérlés által nyújtott komfortról még sajnos le kell mondanunk.
A basszusban való jártasságát már korábban bizonyító gyártó szolid Challenger típusa, mint a maximum huszonegynéhány négyzetméteres helyiségek ideális szub-woofere minden téren szépen szerepelt, zárt rendszerének köszönhetően pedig túlkapások és zavaró momentumok nélkül ábrázolta még a legvadabb harcokat és tömény zenei jeleneteket is. Elhelyezése, installálása és a fő hangsugárzókkal való szinkronizálása nem különösebben nehéz feladat, amikor pedig mindezt letudtuk, néhány szélsőséges anyagot leszámítva olyan pontos, erőteljes és dinamikus basszusban lehet részünk, ami megfelelő környezetben mindig bőségesen elegendő lesz, (én például sosem mentem fél hangerő fölé) és kisebb helyiségekben fog zavaró túlnyomást okozni.
Dynavoice Challenger SUB 10 EX
Frekvencia-átvitel: 40 - 150 Hz
Teljesítmény: 180/250 W
Méretek: 325×325×325 mm
Tömeg: 12,9 kg
Ár: 114.990,- Ft
Forgalmazó: Stream Audio Kft.
Tel: 30/211-5253
www.streamaudio.hu
