Hírek, Tesztek

Accuphase E-470 erősítő és DC-37-es DAC bemutató

2019.08.26 12:44

Az Accuphase vállalat utóbbi néhány évben végzett fejlődését elnézve rájöttem, hogy bizony csúnyán alábecsültem hosszú éveken át. Az audio berendezések fejlesztéséhez való hozzáállásuk olyan, amely tökéletes ellentétben van a korábbi elképzeléseimtől. 

Accuphase E470 és DC37 bemutató High Fidelity

http://highfidelity.pl/@main-553&lang=en

Szöveg: Wojciech Pacula

Fotó: Wojciech Pacula, és Accuphase

2015 április 17

Az Accuphase vállalat utóbbi néhány évben végzett fejlődését elnézve rájöttem, hogy bizony csúnyán alábecsültem hosszú éveken át. Az audio berendezések fejlesztéséhez való hozzáállásuk olyan, amely tökéletes ellentétben van a korábbi elképzeléseimtől. Minden modell tekintetében folyamatosan arra törekednek, hogy javítsák a kivitelezés minőségét, a tervezés hatékonyságát, és a termék megbízhatóságát. A megjelenés, és az építés módja is igazán élvezetes látványt nyújt. Ezek már egyáltalán nem másodkézből származó, túlárazott, Accuphase logot viselő berendezések. A berendezések várható élettartama szintén fontos tényező. Kiváló minőségű konstrukciók, magas minőségű szakmunka, és alkatrészek garantálják a hosszú élettartamot.

A bizalmatlanságomat az okozta, hogy úgy éreztem, ez a cég csak a mérési eredményeket emeli piedesztára. Az 1970-es években az egész ipar így működött. Csak az elektroncsövek újkori reneszánszával beköszöntő erőteljes torzítás értékek ébresztették rá a cégeket arra, hogy átértékeljék a helyzetet. Az eredmény az lett, hogy újra a hangzás stílusa került előtérbe, amely bizony komoly előre lépés volt. Egy dolog teljesen bizonyossá vált. A pusztán mérési eredményekre épülő tervezéssel készített berendezések hangja színtelen, halott, üres, és semmitmondó. Ezekkel ellentétben az elektroncsöves készülékek hangja lágy, lejátszás módjuk természetes, érezni lehet bennük a hús-vér embert.

Néhány évtizeddel később biztosan valami teljesen más helyzet előtt fogunk állni. Messzemenően igaz, hogy mindkét erősítő tervezés módhoz elengedhetetlen a mérnöki kreativitás, és azt is el kell ismerni, hogy a jó mérési eredmények nélkülözhetetlenek a jó hangzás stílushoz. Néha egy apró részlet feláldozható a jó ügy érdekében, de minden, az soha. A megfelelő megoldás kulcsot kell tehát megtalálni abban a képletben, amelyben a mérés és a hangminőség kollerál.

Ebből a megközelítésből nézve a tápegység, a mechanikai felépítés, valamint az EMI, és RF sugárzás elleni védelem jelentősen javult. A jel/zaj viszony, és a damping faktor is nőtt, míg a torzítás tényező csökkent. Ám ez teljesen más, mint régen. Az 1970-es, és 1980-as években akkora visszacsatolás értékeket alkalmaztak, amely már rombolta a hangot. Manapság már tudjuk, hogy a negatív visszacsatolás akár segítség is lehet, ha a Swiss Soulution, az amerikai Boulder és a japán Accuphase véleményét fogadjuk el. Valamit biztosan tudnak a dologról, mert óvatosan bár, de alkalmazzák. Az Accuphase termékekben, így az E-470-ben is a jel utak lerövidítésével, a felesleges kontaktok elhagyásával, és a tápegység teljesítményének fokozásával csökkenti a zajt. Komoly előrelépést jelentett az is, hogy komplex AAVA rendszerű hangerő szabályzóra cserélték a potmétert, és az integrált áramkört.

A gyártó ezekkel üzeni nekünk, hogy az E-460 elődmodellhez képest azonnal meghallható a különbség. Sok időnek kellett eltelnie ezekhez a változásokhoz, ám be kellett következniük ahhoz, hogy a mély, teljes hangzás, és a folyékony megszólalás mód elérhető legyen

 

Az E-470 integrált erősítő mellé kértem egy másik újdonságot, a DC-37 analóg digitál konvertert, amely egyike volt annak a hat darabnak, amely Európában található. Jó partnernek tűnt az E-470 mellé. Mikor kicsúszott a számon, hogy ez az első Accuphase DAC, amely nem dedikált CD, vagy SACD transport, Suzuki Úr emlékeztetett arra, hogy 1996-ban már bemutatott a cég egy önálló DAC egységet DC-61 néven (riport a bemutató végén). Ezen kívül minden más D/A konverterük tényleg csak többféle top kategóriás transport mellé lett beépítve.

 

Kezdjünk neki a DAC egység szemrevételezésének. A klasszikus bemenetek, és a HS-Link mellett van USB bemenete is, ami mostanában nélkülözhetetlen. Bravo SA9227 támogatja, és a PCM jeleket 32 bit 384 kHz (pl.: DXD) mintavételezésig fogadja. Ebbe beletartozik a DSD64, és DSD128 formátum is. Szép kijelzőt kapott, amelyről a mintavételezés frekvenciája, de még a bitszám is leolvasható, ami egyáltalán nem szokványos. Digitális szabályzású kimeneti csatlakozással rendelkezik, ezért akár direkt módon is csatlakoztatható végfokhoz. Az általam felépített rendszerben, mint egyszerű DAC volt alkalmazva. Siltech Golden Eagle 75 Double Crown jelkábelt alkalmaztam a CD transporttól, és a hálózati kábel Crystal Cable Golden Dream volt. A számítógéptől az USB kábel egy Acoustic Revive USB-5.0SPS volt.

Azonban mielőtt bármelyik Accuphase erősítő meghallgatásába kezdenénk, várakoznunk kell egy kicsit. A hihetetlen mérési eredményeket az új Accuphase készülékek úgy érik el, hogy stabil belső hőmérsékletre kell melegedniük. A kapacitásoknak, a forrasztási pontoknak, de még a trafók mechanikus struktúrájának is nélkülözhetetlen ez a dolog. Mese nincs tehát, az új erősítő bizony nem azt a hangot adja ki magából addig, amíg ezt az állapotot el nem éri. A folyamatot bemelegedésnek nevezik, és mivel rendkívül fontos dolog, elkerülhetetlen.
 

Az új Accuphase termékeket két-három hétig járatni kell, mielőtt a hangzás tesztet elkezdi, ám még ez sem minden! Mindegy, hogy környezetvédő, vagy sem, az E-470 erősítővel kapcsolatosan tudni kell, hogy a hallgatózás előtt néhány órával érdemes bekapcsolni. Nem kell rajta zenét lejátszani, elegendő a hálózati feszültséghez csatlakoztatni. Szerencsére mivel AB osztályú végfokról beszélünk, bemenő jel nélkül a fogyasztása minimális. Higgye el, tényleg megéri – más világba repített minket.

Első és legfontosabb az audio világában: nem ártani; vagy legalábbis valahogy így lehetne megfogalmazni egyszerűen. Hogy megértsék, mire gondolok, egy kicsit messzebbről kezdem. Minden audio termék interferál valami módon a jellel, akár erősítő, akár más készülék. A tiszta audio jelhez hozzáadott jelek mennyiségét kell a lehető legalacsonyabb szinten tartani. Ez kimondani rendkívül könnyű, megvalósítani pedig gyakorlatilag lehetetlen. A hangzás megítélésére vonatkozó mindenki által elfogadott szabály pedig nem létezik. A másik dolog pedig az, hogy figyelembe kell venni az erősítés nélkül hallgatott hangszer hangját. Csak ez adhat megfelelő referenciát. Mivel esetünkben nagyon sokféle körülmény befolyásolja a végső élményt, ismerni kell a keverés módját, az eredeti felvétel előadójának stílusát ahhoz, hogy adott esetben szét lehessen ezeket választani a felvétel hallgatásakor. A felvétel rekonstrukciója, mindegy, hogy CD, vagy adatfájl, tehát minden esetben különbözni fog az élő előadástól. Akármennyire is szeretnénk tehát a hang dokumentálásának nevezni a felvételt, az soha nem lehet versenytársa az élő előadásnak.

Ha ilyen megközelítésben vizsgáljuk a felvételeket, a legkiválóbbak igazi kábítószerként tudnak hatni. Képesek az érzelmeink befolyásolására pont úgy, mint az élő előadások, pedig gyakorlatilag a producer, és a hangmérnök látásmódját tükrözik az élő előadásról. Végeredményben ezt vásároljuk meg, amikor beszerezzük a lemezt

Pontosan ez történik az audio termékek megvásárlásakor is. Egy ideális világban (nevezzük Paradicsomnak?), az audio berendezések semmit nem adnak hozzá a hangokhoz, egyszerűen átáramlik rajtuk a zene folyama. Sajnos ennek az ideális világnak fizikai, és technológiai dolgok szabnak határt karöltve a tervező mérnökökkel, és természetesen az anyagi lehetőségekkel.

Azok az audio termékek igazán sikeresek, amelyek úgy módosítják a hangot, hogy hatni tudjon az érzelmeinkre. Olyan állapotot érnek el, amelyben a tudat, hogy ez csak egy készülék a háttérbe szorul, és bár tudjuk, hogy nem a valóság, amit bemutat, mégis gyermeki csodálattal hallgatjuk.

Az, hogy az ideálist nem lehet elérni, nem jelenti azt, hogy megközelíteni sem lehet. Ez például Amerikában csak választás kérdése. A dolgok természetes voltának keresése a mi választásunk, véleményünk szerint ez a helyes út. Ez talán azért van így, mert az emberek ragaszkodnak a meggyőződésükhöz. Fontos dolog viszont az, hogy nem szabad inkvizítorrá válni. A mód, ahogy egy termék módosít, a hangon lehet fontos jellemzője egy adott márkanévnek.

Az Accuphase ebből a szempontból speciális eset, mivel olyan mérnökökről beszélünk, akik a hangot a technika oldaláról közelítik meg. Számukra az audio berendezések fekete dobozok be és kimenetekkel, amelyeknek meg kell felelni az általuk meghatározott műszaki paramétereknek. Az 1970-es évekhez képest jelentős változások történtek. Akkoriban az audio magazinok nem közöltek szubjektív teszteredményeket, csak összehasonlították a tesztben szereplő berendezések mérési adatait egy kiválasztott műsoranyagon (akkoriban ez volt az elfogadott nézet). Az a feltételezés, amely arról szólt volna, hogy melyik paraméter mit befolyásol a hangzásban túl forradalmi gondolkodás lett volna. Manapság már olyan dolgokat, mint a merev váz felépítés, a rezgéscsillapító lábazat, a túlméretezett tápegység, és a rövid jel út, már figyelembe veszünk. Az E-470 a felsoroltak mindegyikével rendelkezik, és olyan hangzást ér el, amely jobb minden korábbinál.

Az Accuphase E-470 integrált erősítőben, legjobban azt kedvelem, hogy tökéletes egyensúlyban megtalálható benne a hang megértése, és harmóniája. Az E-600 a csúcs integrált erősítő az Accuphase kínálatában, és mint A-osztályú modell még ennél is jobb néhány tekintetben. Tisztelem, és csodálom a tervezését, mégis, ha választanom kéne a saját rendszerembe, én az E-470-et választanám. Nem feltétlenül azt kell választania, ami mindenkinek jobban tetszett, hanem azt, amely Önnek a legjobban tetszik.
 

A tesztben szereplő erősítő vastag meleg hangon szólalt meg. A tonális balanszot, egy leheletnyit előrébb tolta az alsó közép tartományban, és a basszus középső részén kicsit erőteljesebb volt a valóságosnál. A hang mélysége, és a színpad kiváló. Valami tényleg történik itt, nincs virtuális mozgás, nincs hazugság. Mikor felvételt cseréltünk azonnal megváltozott az előadás módja is. A The Jazz Keyboards of albumon négy zongorista játszik az eltérő korokból származó felvételeken. 1946, 1947, és 1953-ból Lennie Tristano, Joe Bushkin, Bobby Scott és Marian McPartland játékát élvezheti egy lemezen. A felvételeket a japán Savoy Records adta ki, és kiválóan példázza a korabeli műszaki korlátokat. Annak ellenére, hogy a legrégebbi felvételek szóltak a legcsúnyábban, az Accuphase még így is képes volt megértetni velünk a zenék mondanivalóját.

Ahogy egyre újabbak lettek a felvételek, a hang úgy vált egyre jelentőségteljesebbé. Az E-470 mindegyikre rátette a bélyegét gazdagabbá, súlyosabbá téve azt. Ez a strukturális módosítás minden felvételen egyáltalán nem tette a hangzást szabványossá. Inkább úgy fogalmaznék, hogy ennek mellékhatásaként kellemesebb megítélésben részesültek a magas tömörítés rátát alkalmazó felvételek. Jó példa erre a jelenségre az X Ed Sheerantól, és a Royal Blood band debütáló albuma, amely a múlt hónapban jelent meg Q and Classic Rock címmel. 

Mindkét albumon tisztán hallható, hogy a vokál jóval előrébb áll, és az is, hogy a magasai egyértelműen túlvezéreltek (gyakran szinte süvöltenek). Az E-470 nem csökkenti a magasak mennyiségét, de kicsit édesít, kerekít rajtuk, hogy a fülünket ne érje akkora támadás. Az energia magas, nem marad le semmiről benne. Mi több, a felvétel gyengeségeit sem hallja annyira nyilvánvalóan. A minőségi házimozi erősítő a színpadot kiválóan felépítette, élénken ábrázolta, és még azt is megmutatta, amikor a gitár (Royal Blood band: Out of the Black), vagy a gitár erősítő a hangszert túlságosan a zenekar mögé tolta. Nem csökkentette a nyilvánvaló (és ismert) hiba mértékét, nem próbálta meg elsimítani. Hasonló jelenség a felvételben, hogy Ed az énekes nagyon közel áll hozzánk, ám nem zavaróan közel. Jól teljesített a készülék. Nagyon jó a dinamika, ami igen hasznos tulajdonság. Egyszerűen csak szállítja a zenét, soha nem akarja magára felhívni a hallgató figyelmét, és végzi a dolgát.

Néhány jellegzetességet szeretnék elmondani az E-470 hangjáról. Miközben zenét hallgatok az Accuphase készüléken, általában nem teszek ilyet. Most más a helyzet. A felvételek közötti különbség, az akusztika, a lecsengés azonnal meghallható, de ezek a zenéhez csak kapcsolódó dolgok, hogy úgy mondjam egy nagy csomag részei. A nagy csomag pedig maga a felvétel. Az kiválóan hallható már az elején, hogy a rengeteg mély jól kontrollált, az erősítő soha nem veszítette el az uralmat. A mélyebb tartomány selymesen kontúros, ebben különbözik az E-600-tól, amely esetében minden még tisztább. Mégis azt kell mondanom, hogy ha a szoba nem túl nagy, és a falai nem túl vastagok, az E-470 univerzálisabban használható darab. Egy jól összeválogatott rendszerben az E-600 mélyei kicsit tisztábbak, még szelektívebbek lehetnek.

Az E-470 jobbat mutatott a mélyebb tónusokon. Nehéz a két erősítővel kapcsolatos érzéseket szavakba önteni, de a teljes tartományt valahogy jobban rakta össze az E-470. Ha lehetőségem lenne rá, nem bánnám a szelektivitás feláldozását a koherencia érdekében. Ha mindkettőt akarja, külön végfokokat kell alkalmaznia, és talán az A-70 az, ami szóba jöhet.

Összegzés:

Büszkén építettem be az E-470 integrált erősítőt a kettes számú referencia rendszerünkbe, amely Graham Audio LS5/9 hangfalakat, Siltech kábeleket, valamint egy analóg lemezjátszót tartalmazott műsorforrásként. Az erősítő sokféle előnyös tulajdonsága közül a legfontosabb az, hogy alázattal természetes módon szólaltatja meg a zenét, és nem feledkezik meg a különbségekről sem. Az E-470 bármely rendszernek része lehet, amelyben a zene folyékonysága, és sűrűsége nélkülözhetetlen. Elég ereje van ahhoz is, hogy akár egy nagyobb szobában többféle álló hangfallal is jót mutasson. Ez például az E-600 erősítővel ennyire nem egyértelmű. Az erő sokat jelent. Kiváló példája annak, hogy a mechanikus és elektronikus tervezés módot miként lehet kiváló zenei érzékkel kombinálni.

A DC-37 digitális analóg konverter legalább ilyen minőségű szakmunkával készült. Az Accuphase alkotása a legjobbat az USB csatlakozáson keresztül mutatta a nagy felbontású fájlok lejátszásakor. Ha a DC-37 jó minőségű lejátszóhoz csatlakozik, mint például az Arender X100L, vagy az Auralica Aries, kivételes képességekkel ruházza fel azokat. A jövőbeli fejlesztését is megalapozhatja, mivel az Accuphase transport CD és SACD lejátszót csatlakoztathatja majd a HS-Link bemenetéhez.

 

Design:

Mindenki, aki látta az Accuphase készülékeket nálam felsóhajtott, még akkor is, ha többre becsült egy, a vasalódeszkán összeszerelt elektroncsöves darabot is a félvezetőnél. Azért történhetett így, mert az E-470, és a DC-37 tökéletesen összeillő páros. Mindkettő hasonló még a mechanikus felépítésében is. Több rétegben vannak az áramköri lapok felszerelve a merev keretre, amely így funkcionális cellákra van felosztva. A DC-37 fa hatású alumínium díszítéssel rendelkezik.

E-470:

A készülék klasszikus példája az Accuphase XXI. századi megjelenésének. A pezsgő arany színű előlap közepén foglal helyet az üveg mögött két kimeneti teljesítmény mérő műszer. A VU műszerek mutatják azt, hogy mekkora kimenő teljesítmény áramlik az erősítőből, és még a hangszóró kábelek lebontás után is tovább működnek. Ha külön megvásárolható DAC-40 egységet építtet bele, a mintavételezés frekvenciája megjelenik.

Többféle színt használtak az előlapon, hogy meg lehessen különböztetni a vezérlés gombcsoportokat. Míg a hangszóró kimenet aktiválás, az abszolút fázis forgatás, a mono mód, és a hangszín gombok piros, a cég logoja zöld megvilágítást kapott. A bemenet választó gomb külön piros LED világítással rendelkezik. A kijelző alatt rengeteg kiegészítő vezérlés és beállítás gomb található. Itt választhatja ki például a cartridge típusát, ha a külön megvásárolható DA-30 phono előerősítő opcióval rendeli a készüléket.

 

Rengeteg be és kimenetet kínál. Öt vonal bemenete mellett felvétel hurok, teljesítmény erősítő bemenet és előerősítő kimenet is van rajta. A legtöbb csatlakozása RCA aszimmetrikus. Az alsó részen található a szimmetrikus teljesítmény erősítő bemenetek, amelyeknél lehetőség van az abszolút fázis váltásra. Ügyelni kell arra, hogy az XLR bekötés más Japánban, és Amerikában. Ott a melegpont a 3-as, és nem a 2-es. A hangszóró kimenetek tényleg hatalmasak, és könnyen kezelhetők. Kettő van belőlük csatornánként.

 

A belső rész jól mutatja a japán mérnökök tehetségét. A készülék funkcionális egységekre van osztva, ezek között látható a nagyméretű árnyékolt toroid trafó a szűrő kondenzátorokkal középen. A hátlap bemeneteket relékkel kapcsolják, ugyanígy a hangszóró kimenet védelmet is. Jobbra hátul, ezek mögött az MCS rendszer kapott helyet, ám ez MOS-FET félvezetőkkel működik, és nem relével.  Az Accuphase tényleg mindent elkövetett a zaj csökkentése, és az élettartam növelése érdekében.

 

Elől, a front panel mögött található az AVAA hangerő szabályzó egység. Ez a különleges rendszer a feszültség változást áramra módosítja, és így végzi el a módosítást, majd visszaalakítja feszültség változássá. Ennek annyi az értelme, hogy rendkívül alacsony lesz a zaj, és függetlenné válik a dolog a be, és kimeneti impedanciától. A végfokok közvetlenül a hűtőbordára vannak rászerelve. Három pár Toshiba J613+K3497 MOS-FET működik push-pull rendszerben AB osztályú munkapont beállításban, nagyon igényes kivitelezéssel.

 

Az Accuphase semmiféle klönlegességet nem alkalmaz az áramköri egységeiben. A titkuk az alkatrészek szigorú előírás szerinti válogatásában, és minőségében rejlik. Az RC-220 távvezérlő nagyon hasonlít az 1970-es évek darabjára, ám igazán ergonomikus. A gombok formája eltérő, és kis kiemelkedést kapott némelyik, ami igazán jól használhatóvá teszi.

 

DC-37:

A DAC legalább ennyire komoly. Jól kezelhető bemenet választó, és három kijelző, amelyekről a mintavételezés, a bitráta, és a kimeneti szint olvasható le. A kimeneti szint két gombbal változtatható. Nagy, jól látható diódák mutatják, ha a szinkronizált bemenet módot alkalmazza. Hat bemenete van; egy USB, 2x RCA, 2x Toslink, és egy HS-Link. Az első, és utolsó bemeneten 384 kHz 32 bites jelek támogatottak. A koaxiális bemenetén 24 bit 192 kHz, míg az optikain 24 bit 96 kHz a támogatott. Van szimmetrikus, és aszimmetrikus kimenete is, és a fázis átkapcsolható.

A digitális szekcióban Bravo SA9227 USB vevő, és Xilinc chip található. A digitális szűrők és a hozzávaló chipek felülről vannak rászerelve az MDSD, és DSD jelek támogatásához, így ennek köszönhetően nincs szűrés a jel útban. A digitális analóg átalakítást nyolc darab ESS ES90185 chip végzi, csatornánként egy. A kimeneteiket egy MDS++ áramkör kezeli, aminek köszönhetően a torzítás jelentősen csökken. Külön szimmetrikus, és aszimmetrikus szekció található. Külön tápegység található benne a DAC, és a processzor rész számára.

Gyártó által megadott műszaki adatok:

Kimenő teljesítmény: 260W 4 ohm, 220W 6 ohm, 180 W 8 ohm

THD 20 Hz-20 kHz két csatornás módban: 0,05% 2 ohmon

Intermodulációs torzítás: 0,01%

Frekvencia átvitel:

Vonalbemenetről 20Hz-20kHz 0,05%,

Power In bemenetről 20Hz-20kHz 0,02%, 3Hz-150kHz 0/-3 dB

Damping: 500 (8 ohm 50 Hz)

Bemeneti érzékenység:

Aszimmetrikus vonal bemenet: 190 mV 20 kiloohm

Szimmetrikus vonal bemenet: 190 mV 40 kiloohm

Power In bemenet: 1,51V 20 kiloohm

Gain:

RCA-Pre Out: 18 dB

Power In –kimenet: 28 dB

Jel/zaj viszony:

RCA: 109 dB

XLR: 102 dB

Power In: 125 dB

Fejhallgató kimenet: 8 ohm felett

Teljesítmény felvétel:

92 W jel nélkül

611 W teljes teljesítményen 8 ohmon

Méretek: 465x181x428 mm

Súly: 24,5 kg

Riport Mark M. Suzuki úrral az Accuphase ügyvezető alelnökével

WOJCIECH PACUŁA: Ki tervezte az E-470, és a DC-37 készülékeket?

MARK M. SUZUKI: A tervező részlegünk mérnökei tervezték őket. Minden projektünkön mérnök csapat dolgozik. Az E-470 csapata négy mérnökből, a DC-37 tervező csapata három mérnökből állt.

 

WOJCIECH PACUŁA: Mi volt az E-470 tervezésének célja?

MARK M. SUZUKI: A cél egyszerű: az E-470 tervezésekor alkalmazni akartuk azokat az új technológiákat, amelyeket a top kategóriás termékeinkhez fejlesztettünk. Ezzel előkészítve a 40 éves fennállásunkra épített C-3800 előerősítőt, és az A-200 végfokot. A legfontosabb technológiai előrelépés az E-470 erősítővel kapcsolatosan az Ultra alacsony zaj, és a szuper magas damping faktor technológiák beépítése volt.

 

WOJCIECH PACUŁA: Miként vélekedik a cég legelső önálló DAC egységéről?

MARK M. SUZUKI: Tudnia kell, hogy 1996-ban már építettünk egy ilyet DC-61 néven, ezért ez nem a legelső. Azonban a DC-61 nem volt sikeres modell. Úgy gondolom, ez volt az akkori top készülékünk. Napjainkban könnyedén hozzáférünk a nagy felbontású fájlokhoz (384 kHz/32 bit PCM, vagy 5,6MHz DSD, stb.), és egyszerűen csak hallgatni szeretnénk ezeket. Úgy éreztük, hogy újra eljött az önálló készülék piacra dobásának ideje. A DC-37 konfigurációja megegyezik a zászlóshajó SACD/CD lejátszónk a DP-720 egységével. A régebbi modellek - mint például a DP-550 tulajdonosai - hangminőség javulást érhetnek el a DC-37 használatával.

 

WOJCIECH PACUŁA: Miként növelhető tovább a damping faktor, vagy a jel per zaj viszony a jövőben? Várhatók ezeknek a paramétereknek a javulása minden terméküknél?

MARK M. SUZUKI: Ezeknek a paramétereknek a növelése nagyon nehéz, de nem lehetetlen. Folyamatosan új technológiákon dolgozunk. Még nem beszélhetek róluk, de meglátja majd az új termékeinkben.

 

WOJCIECH PACUŁA: Fognak fejhallgató erősítőt bemutatni? És mi a helyzet a lemezjátszóval? Korábban már bemutattak cartridge egységet, és lemezjátszó előerősítőt…

MARK M. SUZUKI: Nem gondolkodunk önálló fejhallgató erősítőn. Főleg azért, mert az előerősítőink, és az integrált erősítőink kiváló fejhallgató erősítőt tartalmaznak. A kérdésre, hogy jön-e lemezjátszó, a válaszom nem. Nincs ilyen opció. Elektronikákra vagyunk specializálva, és egyáltalán nem kívánunk a dolog mechanikus részleteibe belemerülni.

 

WOJCIECH PACUŁA: Mik a hangzásbeli előnyei az AB és A osztályú erősítőknek?

MARK M. SUZUKI: Nagyon nehéz ezt megmondani, mivel a hangzás érzete egyénileg változó, függ a hallgatótól.

 

A teszt során használt felvételek listája:

  • Bennie Green, Walkin’&Talkin’, Blue Note/EMI Music Japan TOCJ-7194, “Blue Note Records: RVG Edition”, (1959/2009).
  • Brainticket, Brainticket. The Vintage Antology 1971-1980, Cleoparta | Purple Pyramid Records 57594829, 4 x CD (2011).
  • Depeche Mode, Soothe My Soul, Columbia Records 730682, SP CD (2013).
  • Dżem, Zemsta nietoperzy, Pronit/Remaster Damian Lipiński, CD-R + DSD (1987/2015).
  • Ed Sheeran, X, Warner Music UK/Warner Music Japan WPCR-15730, CD (2014);
  • Hank Mobley, The Turnaround!, Blue Note/EMI Music Japan TOCJ-7140, “Blue Note Records: RVG Edition”, (1963/2008).
  • Hank Mobley, Workout, Blue Note/EMI Music Japan TOCJ-7188, “Blue Note Records: RVG Edition”, (1962/2008).
  • HotS, Harmony of the Spheres, V-Records 377083, CD (2015).
  • Lennie Tristano & Joe Bushkin & Bobby Scott & Marian McPartland, Jazz keyboards of Lennie Tristano, Joe Bushkin, Bobby Scott & Marian McPartland, Savoy Records/Denon Japan COCB-50309, “50’s Pre-Modern Jazz Series”, CD, (1955/1993).
  • Mark Hollis, Mark Hollis, Polydor 537 688-2, CD (1988).
  • Paul Chambers Quintet, Paul Chambers Quintet, Blue Note/EMI Music Japan TOCJ-7152, “Blue Note Records: RVG Edition”, (1957/2009).
  • Perfect, Unu, Tonpress/Remaster Damian Lipiński, CD-R + DSD (1982/2015).
  • Royal Blood, Royal Blood, Warner Music UK/Warner Music Japan WPCR-15889, CD (2014);
  • Tool, 10,000 Days, Volcano Entertainment 819912, CD (2006).