Egyeztessen időpontot - Hívjon minket! 
                      K-Sz-P 10-17    (+36) 30 211 52 53  
                      H-Cs    10-18    (+36) 30 530 61 92

0item(s)

Az Ön bevásárlókosara üres.

Product was successfully added to your shopping cart.

Gyakran ismételt kérdések


Gyakran ismételt kérdések - segítünk eloszlatni kételyeit! 


 

  • Ha nem tudom, összerakni a vásárolt termékeket, mit csináljak?

Cégünk természetesen külön igény esetén a vásárolt eszközök üzembe helyezését is el tudja végezni, melynek díja egyéni megállapodás tárgya, függ a telepítés helyszínének távolságától, a telepíteni kívánt berendezésektől, a telepítés helyszínének bonyolultsági fokától (gipszkarton, beton, tégla, fal fűtés, ismeretlen villanyhálózat, nehezen hozzáférhető részek, stb.). Részletekről kérje munkatársunk segítségét telefonon, hétköznap, nyitvatartási időben!


 

  • Tönkre lehet tenni egy 100W terhelhető hangfalat egy 50W kimenő teljesítményű erősítővel?

A válasz röviden, egyértelműen IGEN. Hogy megértsük, a miértjét, kicsit a fizika és elektrotechnikai fogalmakat is ismernünk kell. Egy dinamikus (a leggyakrabban használt) hangszóró egy állandó mágnesből és egy mozgó tekercsből áll, mely egy speciális elrendezésben képes arra, hogy a rá kapcsolt váltakozó hangmodulált  jelet hallható hanggá alakítsa. Mivel a tekercs a mágnes körben, egy igen szűk légrésében helyezkedik el, így viszonylagosan könnyen éri olyan mechanikus sérülés, mely a tekercs szigetelésének sérülésével is járhat. Egy hangfalba szerelt hangszóró terhelhetősége több dologtól függ, de ha csak a gyártó adatlapját vesszük alapul, és ott pl. egy 100/200W-os (névleges 100W, zenei 200W) terhelhetőséget látunk, az nagy vonalakban annyit jelent, hogy a gyártó egy adott szabvány szerinti mérőjellel (általában 1000Hz) megadta azt a terhelő teljesítményt, amit még a hangsugárzó, hangszóró (dobozba építve) károsodás nélkül képes elviselni. (névleges=állandó üzemben, zenei=zenei csúcsokban) egy-egy meghatározott időintervallum (pár ms) erejéig. Igen ám, de fontos paraméter az is, hogy az adott mérőjel tiszta, torzításoktól mentes szinusz formájú jelalakból álljon, hiszen ha ez a jelalak deformálódik, akkor a terhelhetőség értéke rohamosan csökken. Ez annak tudható be, hogy a hangszóró, mint mozgó eszköz a szinusz jelek csúcsánál csak egy nagyon rövid ideig tartózkodik végállásokban, de ha a jel "négyszögesedik", akkor ez az idő jelentősen megnő. Ebben az esetben a tekercsen folyó áram jobban melegíti a tekercset, amin a szigetelés a hő hatására kezd megolvadni. Ez menetzárlatokat okoz, és ebből kifolyólag a tekercs ellenállása csökkenni kezd. Ha az ellenállás csökken, akkor a fizika törvényei szerint ugyanolyan feszültség mellett nagyobb áram folyik, mely még több hőt termel, ami egy lavina effektust indít el. Egy bizonyos pont után a tekercs leég, vagy megszakad, és rosszabb esetben az erősítőben is kár keletkezik. Ezt megértve térünk vissza a kérdésre, és a válasz miértjére: Régen élt egy (téves) hifis körökben bevett mondás, miszerint úgy kell megválasztani a hangsugárzó terhelhetőségét, hogy az legalább a duplája legyen az erősítő kimenő teljesítményének. Ez azért rossz megközelítés, mert egy 100-150W terhelhetőségű hangsugárzó (főleg rosszabb érzékenységgel) igényli a nagyobb bemenő teljesítményt ahhoz, hogy egy kellő légköbmétert be tudjon sugározni, főleg forszírozott üzemben (pl. Házimozi). Az erősítők megadott kimenő teljesítménye is általában egy véges adat, de többségében a végpontokon nem érdemes üzemeltetni őket. Nagyon minimális hangerővel kevésbé van baj, (itt régen különböző nulla átmeneti, keresztezési és egyéb torzítások léptek fel, de ez már a mai készülékekre nem jellemző), viszont az erősítő kimenő teljesítményének 3/4-e körül már előfordulnak nagyobb mértékű torzítások, megváltozik a hangkarakter, “felkeményedik” a kapott hang, és “idegessé” válik az előadásmód. Nem nehéz belátni, hogy ha egy 2x50W-os erősítőre a hiedelmek miatt 100, vagy 150w terhelhető hangsugárzót csatlakoztatunk, akkor azt jó esetben is 20-35W tiszta teljesítménynél többel nem tudjuk kiszolgálni, ami még nem biztos, hogy elég az adott hangfal kellő meghajtására. Ez feletti terhelés esetén viszont a hangszórók már káros jeleket kaphatnak, ami hamar a hangsugárzó és akár az erősítő meghibásodásához vezethet! Ezért fontos a megfelelő párosítás, ami sokkal inkább az erősítő kimenő teljesítményének és a hangsugárzó terhelhetőségének közel egyforma számadataival lehetséges.  Természetesen ebben az esetben is oda kell figyelni a megfelelő használatra, hiszen túlméretezett erősítővel a hangsugárzók is túlterhelhetőek!   

 


 

  • Mit jelent a névleges és zenei terhelhetőség?

 

A hangsugárzó gyártó cégek általában két adatot adnak meg a hangfalak terhelhetőségét illetően. Az egyik a szinuszos, folyamatos, vagy más néven névleges terhelhetőség, mely az-az adat, amit a hangdoboz tiszta szinuszos mérő jellel, általában 1000Hz (torzítások feldolgozása nélkül) még képes károsodás nélkül elviselni. Ezt azonban nem igaz a teljes frekvencia menetre. A zenei vagy maximális terhelhetőség az-az adat, amit a hangsugárzó impulzusszerűen képes feldolgozni károsodás nélkül, azonban csak egy-egy nem folyamatosan ismétlődő igen rövid intervallumokban. 

 


 

  • Mit jelent a torzítás?

 

Minden olyan nem kívánatos elváltozás, amely egy jelhez adódik annak feldolgozása vagy továbbítása során.

 


 

  • Mit jelent a Dinamika?

 

A hangkép egyik fontos jellemzője. Leggyakoribb értelmezése: a legnagyobb hasznos jel és a zajszint aránya, decibelben kifejezve.

 


 

  • Mit jelent, hogy 4 ohm egy hangfal?

 

Egy hangsugárzó mindig két ellenállási értékkel rendelkezik, az egyik az úgynevezett egyenáramú ellenállás, mely a kivezetéseire mérve jellemző adat, ez az érték a hangszóró mennyiségétől, a hangváltó részegységeitől, és a felhasznált hangszórók tekercseinek vezeték ellenállásából adódik össze. Jellemző megadott értéke 4, 6, 8, (régebben 16) ohm. Ezek az adatok nem pontosak, jó néhány tizeddel eltérhetnek az adatlapon szereplő és a mért értékek. A másik ellenállás paraméter az impedancia, mely a váltakozó áram jellemzője a hangsugárzónak. Ez azt jelenti, hogy az adott hangfalra adott különböző frekvenciájú jelekre a hangsugárzó különböző ellenállást tanúsít az erősítő irányába. Az ebből készülő több mérési pont alapján rajzolható az úgynevezett impedancia menet.

 


 

  • Mit jelent egy hangfal/hangszóró érzékenysége?

 

A megadott érték azt jellemzi, hogy egy adott hangfal/hangszóró egy fix szabvány szerinti mérőjelre, adott távolságból mérőmikrofonnal (és általában speciális “süket” szobában mérve) mekkora hangnyomással reagál. Az érték minél magasabb, annál “érzékenyebb” az eszköz. Egy adott hangnyomás létrehozásához egy érzékenyebb hangsugárzónál kevesebb villamos teljesítményre van szükség. A hangsugárzók átlagos érzékenysége 83-89dB között van, kimagaslóan jó érzékenységnek számít a 90-100dB körüli érték. Példával élve, ugyanazon bemenő elektromos teljesítményt alapul véve egy 92dB érzékenységű hangsugárzót az emberi fül kétszer hangosabbnak érzékel egy 86dB érzékenységű hangsugárzóhoz képest.

 


 

  • Ha az erősítő adatlapján az szerepel, hogy 6-8ohm-os hangfal használható hozzá, akkor használhatok 4 ohmos hangfalakat?

 

A válasz elolvasása előtt érdemes elolvasni EZT. Jellemzően a ma gyártott erősítők képesek elviselni az aláillesztést, de több esetben érdemes ezt megfontolni! Egy olyan készülék, ami kifejezetten csak 8ohm-os hangsugárzó meghajtását ajánlja, ott a 4ohm-os hangsugárzó (feltételezve, hogy az erősítőnek szegényes a hűtése, a környezeti hőmérséklet is magas, és forszírozott hangerőn is működnie kell) veszélyes kísérlet lehet...könnyen az készülék meghibásodását okozhatja. Abban az esetben, ha az erősítő 6-8ohm-os hangsugárzókat ajánl, ott ésszerű használat mellet probléma nélkül lehet 4ohm-os hangfalakat használni, de az erősítő megfelelő szellőzéséről gondoskodni kell!

 


 

  • Mit jelent, hogy egy hangfal adatlapján 10-100W RMS terhelhetőség van megadva?

 

Azt jelenti, hogy a hangsugárzó jellemzően ebben a tartományban képes a rá érkező még tiszta jeleket feldolgozni, károsodás nélkül. Ebben az esetben pl. Az ajánlott erősítő teljesítmény 80-120W RMS lehet. A 10W-os határérték természetesen nem azt jelenti, hogy ez alatt a hangsugárzó károsodik, 100W felett azonban nem célszerű tartósan üzemeltetni a hangfalat!

 


 

  • Milyen típusú erősítők léteznek?

 

Az erősítők felépítésében több elfogadott típus létezik, hiszen itt figyelembe vehetünk felhasználási módot, a felhasznált technológia milyenségét, működési módot, stb.

Jellemzően manapság házimozi és sztereó felhasználásra gyártanak audio erősítőket. Ezek lehetnek egy (mono), kettő, vagy sok csatornás készülékek, Rádióval és egyéb szolgáltatásokkal egybe épített, vagy csak szimplán végerősítőként üzemelő erősítők. Kialakításuk szerint léteznek szimmetrikus és aszimmetrikus felépítésű kivitelek, melyekben a szimmetrikus felépítés jellemzője, az egy házban elhelyezkedő két csatorna tükörszimmetrikus felépítése, vagy akár teljes szeparációja (duál-mono). Ezek már igen nagy minőségi követelményeknek is megfelelnek, és főleg a sztereó készülékekre jellemző. Technológiájuk szerint három fő típus létezik, a hagyományos, de reneszánszát élő elektroncsöves, a diszkrét áramköri elemeket tartalmazó tranzisztoros, (bi-poláris, FET-es, stb.) és az integrált áramköri elemeket tartalmazó félvezetős erősítők kerülnek forgalomba. A három különböző technológia közöl az elektroncsöves a legdrágább, de sokak szerint a legjobb hangminőségre képes eszköz, míg a diszkrét áramköri elemekkel szerelt készülékek szintén széleskörűen akár átlagos, akár kimagasló hangminőségre képesek, elérhető árkategória mellet. Az integrált áramköri elemeket használó erősítők jellemzően gyengébb hangminőséget képviselnek, viszont olcsóbb a gyártási és a végfelhasználói áruk, ellenben költségesebben javíthatóak.

Az erősítő üzemmódok szerint elsősorban 3-4 kapcsolástechnika terjedt el. Ezeket A, AB, D osztályú üzemmódoknak nevezzük.

A osztály jellemzői: 

Az audiofilek kedvenc áramkörei javarészt ilyen erősítők. A kimeneti tranzisztorok a jelszinttől függetlenül mindig nyitva vannak, ebből eredően ezen erősítőfajtának kisebb a torzítása és részletesebb a hangja. Elsősorban elektroncsöves és tranzisztoros erősítőkben használják, sztereó készülékekben. Házimozi felhasználása nem jellemző. Előnye, hogy nincs keresztezési torzítás, alacsony a harmonikus torzítás mértéke, nincs jel függő torzítás a tápegységből, állandó és kicsi kimeneti impedancia, egyszerű kapcsolás technika, rövid jel utak. Hátránya a rossz hatások (30-40%), nagy méret, és nagy, állandó hő leadás. Nagy állandó fogyasztás.

AB osztály:

"Olyan B-osztályú beállítás, amelyben a tranzisztor munkapontja a lineárisabb szakaszra esik (bár ez a szakasz sem lineáris), emiatt a kivezérelt állapothoz képest kis értékű nyugalmi áram folyik (10-100 mA). Így kivezérlés nélkül is van teljesítményfelvétel, ami a hatásfokot rontja, azonban még így is jobb hatásfokú, mint az A-osztályú munkapont. A nyugalmi áram miatt a B-osztályú torzítás megszűnik. Nagyteljesítményű (30 - 100 - ? W-ig) szinte kizárólag ilyen munkapontba állított ellenütemű végfokozatokat alkalmaznak (hangtechnikában). Az "A" osztályú erősítőhöz képest kevesebbet disszipál, de torzítása valamivel nagyobb. Az elérhető hatásfok 70-80%.

D osztály:

A D-osztályú erősítők kapcsoló üzemben működnek, aminek következtében jellemzőjük a nagy hatásfok, jellemzően 90% feletti a korszerű konstrukciókban. Mivel a kimenete mindig teljesen ki vagy teljesen be van kapcsolva, a veszteségek minimálisak. Egy egyszerű módszer, az impulzusszélesség-moduláció (PWM) is használatos; a nagy teljesítményű kapcsoló üzemű erősítők digitális technikát használnak, mint a szigma-delta moduláció, hogy nagy teljesítmény érjenek el. Régebben hangtechnikai eszközökben csak mélysugárzókhoz használták a korlátozott sávszélesség és a viszonylag nagy torzítás miatt, a félvezetős eszközök fejlődése azonban lehetővé tette a hifi minőségű, a teljes hallható frekvenciasávot lefedő D-osztályú erősítők kifejlesztését, a hagyományos erősítőkhöz hasonló jel/zaj aránnyal és torzítással. Az elérhető hatások akár 95%.

 


 

  • Mit jelent az egy, kettő, három utas hangfal, és melyik a jobb?

 

A több utas hangfalak több, eltérő tulajdonságú hangszórót tartalmaznak, melyek más-más, számukra ideális frekvenciatartományban sugározzák a hangokat. Ezekben a bemenő jelet hangváltóval (más néven keresztváltóval) osztják szét mélyebb és magasabb hangtartományokba. Erre azért van szükség, mert a hangszórók a saját rezonanciafrekvenciájuk alatt nem tudnak sugározni. Nem lehet kijelenteni, hogy egy több utas doboz jobb választás, mint egy szélessávú hangsugárzó (mely egy hangszóróval sugározza le a teljes hangsávot), hiszen mindegyiknek megvan, az előnye hátránya. A mai hangsugárzó gyártók körében leginkább elterjedt rendszer a 2 és 3 utas kialakítás. Az egy utas (szélessávú) rendszer a High-End körökben jellemző, A 3 utas hangfalaknál nagyobb szeparáció pedig alig fordul elő.

A szélessávú (egy utas) hangfalak jellemzője az analógos hangkarakter, kicsit szegényesebb sávszélekkel (ez sem mindig igaz), a nagy hatásfok, a különleges kialakítású dobozrendszerek, a kapacitív és induktív (a keresztváltó által okozott problémák) hiánya, hiszen nincs keresztváltó. A 2 és 3 utas hangfalak között nagy a szórás, talán a 2, 2,5 (2,5 út: 2 mély középsugárzó, egy magas sugárzó) utas rendszerek az elterjedtebbek, de nem specifikusan jobbak, mint 3 utas társaik! 

 


 

  • Mit jelent a bi-amp (kettős erősítés), és a bi-wiring (kettős kábelezés) kifejezés?

 

A bi-wiring, (kettős kábelezés) lényege, hogy a több utas hangsugárzók mély/közép- és magas sugárzóit az erősítő azonos hangsugárzó kimeneteiről, de elkülönített hangfalkábeleken keresztül hajtjuk meg. Ebben az esetben a hangfal csatlakozó átkötő lemezeit levesszük, és a két pár kábelt külön kötjük be. Mi ennek a haszna? Érdekes a kérdés, hiszen az erősítő kimenetén a két kábel találkozik, így gyakorlatilag első hallásra annyit lehetne magyarázatként megemlíteni, hogy megnövekszik a hangfal irányába a kábel keresztmetszet. Ennél azonban van egy további ésszerű magyarázat is. A kábelek alapanyaga ma már igen tág határok között változik, nem ritka az ezüst, arany, és a különböző nemesfémek használata és ezek ötvözetei rézzel keverve. A kábelek kialakítása is sok esetben extrém egyedi megfontolások alapján történik, és a közép-felső kategóriás rendszereken ezek használata, cseréje hallható változásokat eredményez. Ebből kifolyólag, ha pl. Egy hangfal mély szekciójához más anyagú, típusú, keresztmetszetű kábelt használunk, mint a magas szekció irányába, akkor befolyásolni tudjuk a kapott hangképet. Természetesen ezek a változások, főleg tapasztaltatlan fülek számára, nem mindig észlelhetők, főleg nem gyengébb hangláncon. Kísérletezni érdemes, de csak akkor, ha az embernek van rá affinitása, és rendelkezésre állnak különböző kábelek a teszteléshez, hiszen sok kábelt összevásárolni, majd annak a nagy részét “kidobni”, nem egy gazdaságos tuning.

A bi-amp (kettős erősítés) ennél már sokkal észrevehetőbb és praktikusabb változást eredményez. Ebben az esetben a hangsugárzó különböző (mély/közép-magas,) szekcióját külön végerősítőről hajtjuk, ami szeparáltsághoz, dinamikajavuláshoz vezethet, nagyobb terhelhetőség és kisebb erősítő csatorna igénybevételre van szükség. Sztereó rendszerekben ritka a bi-amp-ra képes készülék, itt mono, vagy sztereó végerősítőkből összerakott lánc képes erre a kapcsolás technikára. A mai házimozi erősítők nagy többsége azonban 7.1 vagy nagyobb csatorna szám felett képes a bi-amp meghajtásra (persze ha nem használjuk a 6., 7., 8., 9., csatornát). Ezeket érdemes kipróbálni, és szubjektív megítélés alapján, ha jobbnak tartjuk a kapott hangot, akkor használni!

 


 

  • Mit jelent a “színpadkép” egy hangfal esetében?

 

A színpadkép vagy térleképzés fontos jellemzője egy hangsugárzónak. A jobb hangfalak/rendszerek a hallgatási pozícióban hallgatva egy “színpadot” varázsolnak a hallgató elé, ahol semmiképp nem a hangfalakból halljuk a zenét, hanem a két hangsugárzón túl, jobb és bal irányban kezdődően egy meghatározható megszólalást kapunk, melynek jó esetben mélysége is van. Lefordítva, a különböző a zenében megszólaló hangszereket csukott szemmel szinte pontosan meg lehet mutatni a térben. Ebben a térben a hangszerek egymástól való távolságában mélységében is különbségeket észlelhetünk.

 


 

  • Mit jelent a sávszélesség?

 

A sávszélesség egy frekvenciatartomány kiterjedése, amit hertzben mérnek.  A hifi-készülék legfontosabb funkciója, hogy a különféle frekvenciájú rezgéseket, tehát a minél mélyebbeket és a minél magasabbakat is közvetíteni tudja, a mindenkor helyes arányban. A két szélsőérték közötti sávot nevezzük a készülék frekvencia (átviteli) tartományának. A frekvencia átvitel grafikai megjelenítése a frekvencia jelleggörbe (pontosabban: amplitúdó-frekvencia jelleggörbe). Ideális esetben a rendszer nem változtatja meg a jel amplitúdó arányait. A görbe ilyenkor egyenes (lineáris). A valóságban sohasem egyenes: a sávszéleken lehajlik, s gyakran a sávon belül is kisebb-nagyobb kiemelések vagy beszakadások tarkítják, jelezve, hogy ezeken a szakaszokon a jel nagyobb (vagy kisebb), mint amekkorának lennie kéne. Ezt a hibát lineáris torzításnak nevezik, és dBben adják meg.

 


 

  • Házimozi és sztereóerősítők kimenő teljesítménye mennyire valós adat?

 

Ez egy érdekes és sarkalatos kérdés, hiszen manapság ebben a gyártók itt-ott ferdítenek, a minél szebb számok, és a konkurencia harc kedvéért. Sajnálatosan sok a laikus ember, aki még ma is a wattok bűvöletében él, hiszen az alapján választ hangsugárzót, vagy házimozi/sztereó erősítőt, hogy az adatlap mekkora (lehetőleg minél nagyobb) számadatokat tartalmaz. A nagyobb azonban itt sem mindig jobb, vagy igaz. Mivel a világon nagyon sok mérési szabvány létezik, ezért a gyártók előszeretettel alkalmazzák azt, ami a legjobb színben tűnteti fel az adott készüléket, azonban a felhasználó szempontjából olyan adatokat közöl, ami nem teljesen reális, életszerű üzemben jellemző körülményeket szimulál. A házimozi erősítők mérésénél szinte minden gyártó (kivételek: NAD, Harman/Kardon) azt a módszert követik, hogy megmérik az 5-9 csatornás erősítő egy csatornáját műterheléssel (nem hangfallal), mindezt impulzusszerűen, egy pillanatra, és egy adott mérőjellel (pl. 1000Hz), és az így kapott értéket felszorozzák az adott csatorna számmal. Ez persze nem reális érték, hiszen ha minden csatorna egyszerre lenne terhelve, nem impulzus üzemben és nem mérőjellel, (mint ahogy a normális használat alatt is jellemző) akkor jóval alacsonyabb értékek jönnének ki, ugyanazon torzítási és egyéb értékek figyelembevételével. Ezért furcsa elsőre, hogy pl., egy közel azonos áru Harman/Kardon és egy Yamaha erősítő adatlapja között igen nagy kimenő teljesítmény különbség van, azonban ha ezt műszerparkkal, azonos feltételekkel mérjük, akkor kiderül, hogy az utóbbi márka adatai erősen túlzóak. Ez a kis marketingcsalás egyébként megbocsátható bűn, hiszen a mozi erősítők jellemzően 5-7-9x40-100W körüli (kategóriától függően) teljesítményre a legtöbb esetben képesek, és ez bőségesen elegendő, a házimozi igények kiszolgálására. Amennyiben ésszerűek akarunk maradni, vásárlásnál vegyük figyelembe a szakember segítségét, és az adatlapokon keressük a készülékek súlyát és a hálózatból felvett teljesítmény értéket is. Nem várható el egy nem digitális, tehát 70-80% hatásfokkal dolgozó, AB osztályú házimozi erősítőtől, hogy 10Kg összsúllyal, és 600W maximális áramfelvétellel 7x130W kimenő teljesítményt produkáljon folyamatos üzemben. Számoljunk egy kicsit: a 600W-nyi áramfelvételből vonjunk le legalább 50-70W-ot a perifériákra (tuner, kijelző, előerősítő, video áramkörök, egyéb audio áramkörök), így a maradék 550W-ból még a hatásfok miatt ismét vonjunk le 20%-ot, ami 460W lesz. A 460W-ot (kb. 90W hővé alakul, teljes kivezérlés esetén) osszuk szét és máris látjuk, hogy jó esetben (460:7=65) 65W körüli folyamatos kimenő teljesítménnyel számolhatunk...és milyen érdekes, egy középkategóriás NAD vagy Harman/Kardon erősítő pont ilyen kimenő teljesítmény adatokkal rendelkezik az adatlapja szerint! Az itt levezetett példa is csak irányadó, hiszen sok minden befolyásolja ezeket a jellemzőket, csupán arra akartunk rávilágítani, hogy sok esetben érdemes a marketing mögé látni, és nem a “nagyobb watt szám – jobb erősítő” jellemzőből kiindulni.

 


 

  • Hogyan tudom a DTS-HD, True-HD dekóderrel nem rendelkező régebbi házimozi erősítőmön használni ezeket a hangsávokat?

 

Sok esetben előfordul, hogy rendelkezünk egy olyan házimozi erősítővel, ami még nem rendelkezik DTS-HD, True-HD dekóderrel, viszont elég nagy modell volt (és drága) ahhoz, hogy eladjuk “gombokért”, ráadásul a hangjával, erejével is elégedettek vagyunk. Ebben az esetben sem kell lemondani a Blu-ray filmek tömörítetlen hangformátumáról, hiszen annyi csak a dolgunk, hogy olyan forrás készüléket (blu-ray, média lejátszó, számítógép-hangkártya,) választunk, amelyik rendelkezik többcsatornás analóg kimenettel, (beépített dekóderrel). Ezután analóg kábelekkel kell összekötni az erősítő többcsatornás bemenetét a forrás kimenetével, és máris élvezhető az új hangformátum. Természetesen ilyen esetben nem az erősítő dekódol, hanem a forrás készülék, ezért érdemes ebből olyan minőségűt választani, amiben az analóg áramköri elemek sem a “futottak még2 kategóriába esnek! Amit megspórolunk azzal, hogy nem cserélünk erősítő, annak egy részét nyugodtan hozzátehetjük a forrás készülékre...jellemzően 100.000.-Ft felett már az analóg kijáratokon is jó hangot kapunk.

 


 

  • A hangszóró kábelek vastagsága mennyire fontos tényező?

 

A hangszóró kábelek vastagsága egy fontos paraméter, de nem mindig igaz a vastagabb, jobb szabály! Ha csak a fizika alap törvényeit vennénk figyelembe, akkor persze ez lenne a legfontosabb, hiszen minél vastagabb egy kábel vezető része, annál kisebb a veszteség. Sok esetben azonban érdekes módon egy kevésbé vastag kábel egy adott hangsugárzóval élettelibben szól, mint a “locsolóslag” társával. Itt is igaz az, hogy a kábel anyaga (OFC, Ag, stb.), a dielektrikum (szigetelő), a kialakítás nagyban befolyásol, ezért konkrét válasz nem adható. Igaz azonban, hogy minél komolyabb rendszeren cserélünk kábeleket, és minél tapasztaltabb a hallásunk, annál több különbséget tudunk megállapítani. A kábel vastagságának kiválasztásánál, főleg házimozi üzemben a nagyobb távolságok miatt már vannak minimum betartandó követelmények. Jellemzően kis-közepes teljesítmény esetén (10-50W/ch) háttér sugárzókhoz, 10m távolságig 1,5mm2-es, ez felett legalább 2,5mm2-es kábeleket alkalmazunk. Extrém nagy teljesítményeknél (>130-150W/ch) a 4mm2-es kábel sem sok. A házimozi rendszereknél érdemes minden hangsugárzó (front/center/hátterek) irányba egyforma típusú vezetékeket használni, esetleg ettől eltérni a front és center sugárzóknál érdemes, ide akár jobb minőséget is választhatunk!

 


 

  • A hangszóró kábelek hossza mennyire fontos tényező?

 

A kábelek hossza fontos szempont, hiszen a frontsugárzók között törekedni kell arra, hogy egyforma hosszú, és keresztmetszetű kábelek kerüljenek felhasználásra. A háttér sugárzóknál is, ha lehetőség van rá, érdemes a szabályt betartani, bár az erősítők nagy többségében a hátterek hangereje szabadon állítható, mégis a kábeleken keletkező veszteségek, egyforma kábelhossznál lesznek egyformák!

 


 

  • A hangszóró kábelek anyaga mennyire fontos tényező?

 

A hangsugárzó kábelek anyagát a szakma egy része fontosnak tartja, de vannak, akik szerint ez nem befolyásolja a kapott hangkaraktert. A felhasználok tábora is két részre szakad, így nehéz igazságot tenni. Az tény, hogy manapság nagyon sok gyártó cég, különböző nemesfémeket, és azok ötvözeteit használja, sőt a kábelek szigetelőinek anyagában és a kábel struktúrában is nagy különbségek és filozófiák látnak napvilágot. Aki teheti és van rá affinitása, otthon nyugodtan kipróbálhatja, hogy milyen változást okoz egy réz, vagy ezüst, ezüstözött kábel használata, illetve a különböző ötvözetek, struktúrák, vastagságok.

 


 

  • Miért jó a hangszóró kábelek végét csatlakozóval (saru, banándugó) ellátni?

 

A hangsugárzó kábelek anyaga leggyakrabban nagy tisztaságú réz, esetleg valamilyen ötvözet. Ezek az anyagok a kábel szigetelt részében nem, de a szabad levegőn oxidálódnak. A hangfal csatlakozók nagy része nehezen hozzáférhető, és a szorítós csatlakozók bizonytalan kapcsolatot is eredményezhetnek. A kábelekre rakható saruk, banándugók, ezeket a hiányosságokat hivatottak ellensúlyozni, így a nagyobb keresztmetszetű, és biztosabb csatlakozás miatt javasoltak. Előnyük még a könnyebb oldhatóság, ezáltal az esetleges takarítás közben is könnyebben mozgatható arrébb a hangsugárzó, nagyobb szerelés nélkül.  

 


 

  • Kell-e forgatni a hangsugárzókat a hallgatási pont felé?

 

A hangsugárzókban használt hangszórók sugárzási szöge változó, és ez még a frekvencia függvényében is változik. Minél magasabb a lesugározandó frekvencia, annál szűkebb a sugárzási szög. A hangsugárzók optimális sugárzási szögét, még a helység akusztikája, a berendezési tárgyak is jelentősen befolyásolják, így a kapott hang sokszor, nem ideális, illetve némi kísérletezéssel jobbá tehető. Az általános tanács az-az, hogy a már célszerűen bejáratott hangsugárzót egy szabad délután, némi kedv és nyugalom közepette, pár olyan zeneszámmal, amit jól ismerünk érdemes több konfigurációban (hallgató felé forgatva, különböző szögekben, egymással párhuzamosan állítva) kipróbálni, mert néha igen sokat javíthatunk a térleképzésen. Fontos szempont még a hangsugárzók oldal és hátfaltól való távolsága is, ezért itt a lehetőségekhez képest legalább 30-50cm távolságban próbáljuk meg elrakni dobozainkat. Érdemes annak is utána nézni, hogy a gyártó ajánl-e valamilyen elrendezést. Példaként a Dali szalag magas sugárzóval szerelt modelljeinél, a gyártó nem javasolja a forgatást, amit a magas sugárzók kialakításával, azok iránykarakterisztikájával magyaráz!

 


 

  • A hangsugárzók és az erősítő kimenetének polaritása meg kell, hogy egyezzen?

 

A helyes fázismenet miatt nagyon fontos a megfelelő polaritás. A kevésbé hozzáértő felhasználó is rögtön észreveszi, ha a polaritás valamelyik oldalon fel lett cserélve, hiszen a hangsugárzók hangja megváltozik, a mély hang eltűnik, és a hallgatási középpontban hallgatva, a kapott hang a két hangfalon “kívül” szólal meg. A pontos polaritás a háttér és center sugárzóknál is fontos tényező! A helytelen polaritással a hangfalakat, vagy az erősítőt nem lehet tönkretenni, de a kapott hang kritikán aluli lesz!

 


 

  • Mit jelent az hogy kompakt felépítésű a készülék?

 

A kompakt felépítésű készülékek jellemzője az “all-in one” kialakítás. Ez azt jelenti, hogy egy dobozban (házban) foglal helyet az erősítő, a forrás (DVD, Blu-ray, CD), a tuner, és az esetleges kazettás magnó is. Előnyük a “kompakt” méret, könnyű elhelyezhetőség, és a “Life-Style” kialakítás. Nagy hátrányuk az általában jellemző gyengébb hangminőség, a szerény funkcionális tudás, a szegényes csatalakozási kompatibilitás, és az esetlegesen egyik részegység működés képtelensége miatti szerviz időszakban, a több egységet sem lehet használni. Elsősorban ezek a készülékek másod felhasználásra, hálószobába, gyerekszobába, stb. ajánlottak, de semmiféleképpen nem lehet jó alapja egy házi-mozi vagy sztereó rendszernek.

 


 

  • Mit jelent az AV erősítő kifejezés?

 

Az AV erősítő jellemzője, hogy nem csak a beérkező hangot képes kezelni, hanem a különböző video megjelenítő készülékek (DVD, Kamera, Blu-ray, stb.) képét is képes kezelni, azt a megjelenítő felé továbbítani. Főleg a házimozi erősítők, és a kompakt készülékek körében jellemző, itt is megkülönböztetünk AV rádió erősítőt, és AV erősítőt. Értelemszerűen a két készülék között a rádió tuner a különbség.

 


 

  • Miért jobb hangú egy sztereóerősítő, mint egy rádiós erősítő?

 

Általánosságban elmondható, hogy a jó minőségű sztereóerősítők nem tartalmaznak rádió, és egyéb perifériás részegységeket, mert minden ilyen egység zavart okoz a jelátvitelben. A rádió tuner olyan kapcsolástechnikával működik, hogy akaratlanul is némi zajt termel, ami kizárja a minőségi hangerősítés fogalmát.

 


 

  • Mit jelent az elő fok (processzor) – végfok (végerősítő) kifejezés, miért jobb?

 

Mint ahogy a sztereó technikában, a házimozi készülékeknél is találkozni az elő-végerősítő kifejezéssel. Egy átlagos házimozi erősítő belső felépítése egy dobozban épített tápegységből, jelfeldolgozó (audio-video) áramkörökből, forrás választó áramkörökből, rádió tunerből, végerősítőből, kijelző és vezérlő áramköri elemekből áll. Itt az egyes részegységek közelségéből adódóan több zaj is keletkezik, ami jelentősen befolyásolja a kapott hangot. Az is ront a helyzeten, hogy az egyes áramköri elemeknek egy tápegysége van, aminek végesek a lehetőségei, és forszírozott üzemben a dinamikus áram felhasználás bizonyos áramköri elemeket, amiknek a tökéletes működéshez stabil feszültségre van szükségük, néha ezt nem kapják meg.

Az elő-végerősítő jellemzően két külön doboz. Így szeparált a nagyáramú, dinamikus jelfeszültségekkel dolgozó végerősítő, mely külön túlméretezett tápegységgel rendelkezik, kellően nagy a hűtési felület, így nagy teljesítmények leadására képes, erőlködés nélkül. Az előerősítő is szellősebb felépítésben kevesebb zajjal, önálló, nyugodt, és megfelelően szűrt tápegységről üzemel, nincsenek áthallások a részegységek között, ami nagyban javít a kapott hangminőségen. Hátrányukként esetleg több helyigényük, és magasabb áruk említhető, de érdemes velük számolni! 

 


 

  • A házimozi erősítők hangminősége alkalmas zenehallgatásra?

 

A házimozi erősítők megépítésénél a mérnökök elsőszámú feladata, a filmeken előforduló hanghatások reprodukálása, és a felhasználók különböző igényeinek (minél több készülék csatlakoztathatósága, kompatibilitás, Internetes és számítógépes tartalmak kezelése, új formátumok kezelése, stb.) kiszolgálása. Bár a házimozi is megkövetel egy fajta hangminőséget, az alsó-közép kategóriában található házimozi erősítők messze elmaradnak a sztereó hang terén, a sztereó erősítők tudásától. Nagyon kevés kivételt leszámítva, még a közép-felső kategóriás házimozi erősítők sem képesek igazán komoly sztereó hangra, nem véletlen, hogy aki igazán komoly hangminőségre vágyik, az vagy két külön rendszert (házimozi és sztereó) tart fent, vagy lemond a többcsatornás üzemmódról, a hangminőség érdekében (esetleg nagyon sok pénzt költ el és ott már jó hangot kap, sztereón is, vagy kompromisszumokat köt egy gyengébb rendszeren!)

Általánosságban elmondható, majdnem márka függetlenül, hogy egy 60-150.000.-Ft áru házimozi erősítő, egy 50-70.000.-Ft értékű sztereó erősítővel sem tudja felvenni a versenyt, míg egy 200-400.000.-Ft értékű házimozi erősítő, jó esetben a közelébe tud kerülni egy, 80-100.000.-Ft körüli sztereó készüléknek. Azok a házimozi erősítők, amik képesek egy 100.000.-Ft feletti sztereó erősítő hangját utolérni, azok jellemzően fél millió felett kezdődnek, de nem ritka az 1-2 milliós nagyságrend sem!

 


 

  • Mire figyeljünk hangsugárzó választásnál, mik a fő szempontok?

 

Általánosságban elmondható, hogy az a hangsugárzó, ami zenén jól teljesít, az mozin is megállja a helyét, viszont fordítva nem jellemző. Ebből következik, hogy talán az egyik legfontosabb kérdés, amit mérlegelni kell, hogy mire szeretnénk használni elsősorban a hangzsugázónkat. Zenét hallgatnánk vele elsősorban, vagy főleg moziznánk? Ilyenkor a jól felkészült ügyfél rávágja, hogy mindkettőt. Ez azonban kompromisszumok nélkül, vagy sok pénz nélkül lehetetlen. A házimozi igénybevétel alapvetően olyan kritériumokat tartalmaz, amit a zenén jól teljesítő dobozok is tudnak, viszont zene és zene között már sok különbség fedezhető fel. Az, aki rockzenét, komolyzenét, blues-t, jazz-t, populáris és elektronikus műfajokat is ugyanolyan minőségben szeretne hallgatni, és még belekeveri a házimozit is az vagy kénytelen lesz némi kompromisszumot kötni, vagy az árcédula elérheti a hat számjegyű összeget is. Érdemes a választásnál figyelembe venni a helység akusztikai tulajdonságait is, hiszen ha arra kényszerülünk, hogy teljesen a hát és oldalfalra kell szorítani a dobozokat, akkor érdemesebb első reflex, vagy zárt dobozok után nézni. A hangfal méretét tekintve nem ajánlatos kis és közepes helységekbe az irreális méreteket hajszolni, mert a hatás katasztrofális lesz. 10-15nm2-ig akár előnyösebbek a polc méretű hangsugárzók, vagy az esetleg kisebb (10-13cm) hangszóróval szerelt kis álló dobozok, csak ez felett érdemes nagyobb dobozokban gondolkodni. A teljesítmény adatok szinte lényegtelen tényezők, az érzékenység, az ellenállás már lehet szempont, de mindenek felett a hang a leglényegesebb, ezért a meghallgatás majdnem kötelező. A fórumok, barátok, de még az újság tesztek sem mérvadóak, hiba mond bárki bármit az adott termékről...az egyéni szubjektív ízlés gyakran teljesen mást eredményez, mint a tapasztalat. A meghallgatás esetén igyekezzünk saját, jó minőségű felvételekből 3-4 különböző műfajt meghallgatni, és ezt több sugárzón megejteni, ugyanazon rendszeren. Figyeljük meg a tonális egyensúlyt, hal és hangosabb igénybevételnél, a térleképzést, a hangszerek hangját, az impulzusviselkedést, vagy ha nem akarunk szakértőként nekiállni, akkor csak a fülünknek legkedvesebb hangkaraktert keressük...így már igen nagy az esélye, hogy nem választunk mellé. Természetesen a hallott hangban beleszól az otthoni akusztikai környezet, így előfordul, hogy egy jó tulajdonságú hangsugárzó, sem képes, mindenféle tipp és trükk hatására sem 100%-os előadást nyújtani, ezzel sok esetben meg kell barátkozunk, hiszen a nappalit ritkán lehet drasztikusan átrendezni. Hölgyeknél gyakrabban fontosabb, uraknál másodlagos szempont a külső design és a szín, de manapság már szinte ez sem jelent problémát, hiszen a gyártók többsége igen széles választékot nyújt leendő ügyfelei részére. Nem lehet elégszer hangsúlyozni a hivatalos garancia meglétét, hiszen sokszor jelentősen olcsóbban lehet hozzájutni egyes modellekhez, azonban amikor azokkal valamilyen baj történik, akkor derül, ki, hogy a készülék, nem a hivatalos magyar importőrön keresztül érkezett az országba, ezért a márkaszerviz nem vállalja a javítást! Csak biztos forrásból vásároljunk, és győződjünk meg garancialevelünk eredetiségéről!

 


 

  • Mire figyeljünk sztereó erősítő választásnál, mik a fő szempontok?

 

Sztereó erősítő vásárlásnál érdemes a már meglevő hangsugárzónk karakterét figyelembe venni, mert az esetleges hangkarakterbeli hibák egy jó választással ellensúlyozhatóak. Erősítőt hangsugárzó megléte nélkül nem érdemes venni, első a hangfal rendszer kiválasztása. Erősítő vásárlásnál a meghallgatás csak abban az esetben hozhat eredményt, ha azt a saját környezetben, saját rendszeren tudja az ember megejteni, egy bemutatóteremben, más hangfalon, más forrással, értelmét veszti a “meg szeretném hallgatni az erősítőt” kérés! Ennek elsődleges oka, hogy a kapott hang elsősorban a hangsugárzó karaktere, nem az erősítőé, így főleg azt hallgatjuk, hogy szól a hangfal, nem azt, hogy az erősítő otthon a saját rendszerben mit produkál majd. Erősítő vásárlásnál érdemes a tapasztaltabb szak eladóra bízni magunkat, hiszen ugyanazon hangfalon valószínűleg több erősítőt is hallott már, így elég nagy bizonyossággal tud javasolni.

Sztereó erősítő választásnál érdemes a hangsugárzónk terhelhetőségének megfelelő, közel azonos, vagy nagyobb kimenő teljesítményű erősítőt választani, hogy az nyugodtan, erőlködés nélkül tudja meghajtani hangdobozunkat (lásd: Tönkre lehet tenni egy 100W terhelhetőségű hangfalat egy 50W kimenő teljesítményű erősítővel?) Érdemes még számba venni, hogy mit szeretnénk csatlakoztatni az erősítőhöz, hiszen digitális bemenete nagyon kevés sztereó erősítőnek van, így amennyiben ehhez ragaszkodunk, úgy hamar leszűkül a kör, vagy egyéb eszközöket (D/A konverter) is vásárolnunk kell, ami plusz kiadást jelent. Amennyiben analóg lemezjátszót is szeretnénk csatlakoztatni, úgy olyan modellt keressünk, ami rendelkezik phono bemenettel, ellenkező esetben ismét külső eszközzel kell megoldani a kompatibilitást. Komolyabb igények esetén érdemes nagyobb tápegységgel, toroid transzformátorral rendelkező modelleket keresni, szimmetrikus felépítéssel és akár szimmetrikus bemenetekkel ellátott készülékeket keresni. Fontos lehet a végerősítő rész felépítése is, hiszen manapság a kiváló hangminőséget elsősorban Darlington tranzisztoros alacsony kimenő impedanciával rendelkező kapcsolások, FET-ek alkalmazásával lehet elérni. Ha anyagi helyzetünk engedi, érdemes itt is szeparált elő-végerősítő párosban gondolkodni, hiszen ezek a készülékek kimagasló hangminőséggel szolgálnak. Nem lehet elégszer hangsúlyozni a hivatalos garancia meglétét, hiszen sokszor jelentősen olcsóbban lehet hozzájutni egyes modellekhez, azonban amikor azokkal valamilyen baj történik, akkor derül, ki, hogy a készülék, nem a hivatalos magyar importőrön keresztül érkezett az országba, ezért a márkaszerviz nem vállalja a javítást! Csak biztos forrásból vásároljunk, és győződjünk meg garancialevelünk eredetiségéről!

 


 

  • Mire figyeljünk házimozi erősítő választásnál, mik a fő szempontok?

 

A házimozi erősítő választásnál talán az egyik legfontosabb szabály az, hogy lehetőség szerint egyik márkából se vegyük meg a belépő, legkisebb modellt! Próbálunk meg legalább a második készülékig nyújtózkodni, mert gyakran előfordul, hogy a belépő, első modell rendkívül “kifilézett” már-már mindenben aláméretezett készülék. Mivel ebben az árszegmensben igen nagy  a konkurencia harc, ezért a gyártó minden olyan alkatrészen, amin tud, spórol, és az olcsóbbat (csatlakozók, végerősítő rész, tápegység, teljesítmény, stb.) teszi  a készülékébe, csak azért, hogy a konkurens márkák árai alá tudjon menni végfelhasználói árban. Persze egy gyerekszobába, hálószobába, vagy egyéb kis helységbe, szerény igények mellett ezek is jobb választásnak minősülnek, mint kompakt testvéreik, fő rendszer elemként nem ajánlottak!

Minden márka első valamire való mozi erősítője még akcióban is 80-100.000.-Ft körül mozog, így ebben az árszegmensben kell elkezdeni keresgélni. Ahhoz hogy egy házimozi erősítő zenei kvalitásairól tudjunk érdemben beszélni, már márkától függetlenül 180-250.000.-Ft-ot kell elkölteni, és még itt is sok a kompromisszum a kapott sztereó hang tekintetében. A jó sztereó hang (ha zenét is kiváló minőségben akarunk hallgatni házimozi erősítőnkön) valahol 4-500.000.-ft körül kezdődik, de az ínyencek tudják, hogy 600.000-1.000.000.-Ft között kezdődik az igazán kompromisszum mentes sztereó hangú házimozi erősítő. Sajnos ez nem kereskedelmi maszlag, a tesztek és fórum kritikák sem tudják ezt a tényt megmásítani. Az általános kompromisszumokra képes felhasználók 130.000-400.000.-Ft között bőven találnak az igényeiknek megfelelő készüléket a jelenlegi kínálatból, aki ez felett keresgél, már szabadabban írhatja a kívánság listát! Fontos szempont, hogy  gondoljuk át, mit szeretnénk kihasználni a jelenlegi technikai vívmányokból, hiszen lehet, sokszor azért fizetünk többet, amit soha nem is fogunk használni (ipod vezérlés, Hálózati funkció, USB, egyéb csatlakozók, stb.). A kimenő teljesítmény általában tévútra visz (lásd: Házimozi és sztereó erősítők kimenő teljesítménye mennyire valós adat?) így bár furcsának hangzik, sokkal érdekesebb adat, a hálózatból felvett teljesítmény nagysága, az erősítő súlya (ezek minél nagyobb értékek, annál valószínűbb, hogy nem spóroltak a tápegységgel, valamint a kivehető teljesítmény valós adat). A házimozi erősítőknél is jellemző a különböző hang karakter, így pl., egy Onkyo márka nyersebb, mozisabb hangkaraktert képvisel, míg egy Denon márka lágyabb, selymesebb hangot nyújt. Hogy kinek melyik tetszik, illetve melyik ajánlott, az a meglevő hangfal rendszerétől, és az egyéni ízlésétől, na meg a felhasználás jellegétől függ! Ami még esetleg fontos szempont lehet, az-az erősítőkben alkalmazott végerősítő fokozat. Sajnálatosan manapság spórolási okok miatt divatosak az integrált áramköröket szerelt végerősítők, melyek gyengébb hangminőséget nyújtanak a diszkrét áramköri elemeknél, bár gyártási költségül olcsóbb, a kapott élmény is vele egyenértékű. Sok márka ezt már nem csak a belépő modelljeiben használja, így érdemes ezeket a készülékeket kerülni, ha a házimozi mellett a zenei hangot is szeretnénk élvezni. 

Nem lehet elégszer hangsúlyozni a hivatalos garancia meglétét, hiszen sokszor jelentősen olcsóbban lehet hozzájutni egyes modellekhez, azonban amikor azokkal valamilyen baj történik, akkor derül, ki, hogy a készülék, nem a hivatalos magyar importőrön keresztül érkezett az országba, ezért a márkaszerviz nem vállalja a javítást! Csak biztos forrásból vásároljunk, és győződjünk meg garancialevelünk eredetiségéről!

 


 

  • Mire figyeljünk projektor választásnál, mik a fő szempontok?

 

A ma kapható projektorok működési elvben két nagy csoportba sorolhatóak. A két technológia a DLP és az LCD már régóta szerepel a piacon, és a működési elvet nem is tárgyaljuk, hiszen erről számtalan írás található a interneten. Viszonylag pár évre tekint vissza a Lcos és SXRD technológia, mely az előző kettő tulajdonságait próbálja ötvözni, és elsősorban a JVC és Sony készülékekben lehet találkozni velük.

Ami talán az legfontosabb, hogy a mai napig a DLP projektorokat tartják az igazi házimozi készülékeknek, bár ez az állítás manapság már erősen megkérdőjelezhető, illetve itt is igaz az, hogy attól függ, milyen ár kategóriában válogatunk. Egy DLP projektor általában egy adott képmérethez viszonylag szűk határok között helyezhető el a vászontól, ezért gyakran előfordul, hogy olyan helyeken, ahol a projektor nem rakható akárhova, ott a sokkal szélesebb zoom átfogású LCD vagy SXRD, Lcos készülékek kerülnek telepítésre. Az LCD projektorok hátránya a mai napig, az úgynevezett “csirkeháló” effektus, ez nem más, mint az pixelek láthatósága a vásznon. Ez persze csak közelről szembetűnő, messziről nézve már nem veszélyes a látvány, sőt több gyártó próbál különböző technológia segítségével ezen segíteni, azonban ez a kép fókuszáltságának rovására megy. A DLP projektorok hátránya a színkerék forgása közben keletkező, úgynevezett “rainbow” effektus, mely bizonyos embereknél, akiknek erre érzékeny a szemük, problémát jelent, így nekik megint csak az LCD, XRD, Lcos készülékek maradnak.

Mielőtt készüléket, vagy vásznat választunk, feltétlen kérjük szakember segítségét, mert sok esetben előfordul, hogy önálló “akció” után a megvásárolt vászon az adott projektorral az adott helységben nem képes bevetítetni a látható képméretet, vagy ellenkezőleg, nem lehet ki zoomolni a megfelelő méretre a képet. A projektor konzolvásárlás is sarkalatos szempont mert a vetítők nagy többsége (főleg az olcsóbb típusok) nem rendelkeznek lencseshifttel, ami a látott kép geometriai torzítása nélkül képes a méretet és a pozíciót változtatni. Ebben az esetben a projektort pontosan, a megadott, szakember által ajánlott helyre kell rakni, mert ellenkező esetben a kép trapéz, hordó, vagy egyéb torzítást szenved, amit elektronikus korrigálással lehet csak orvosolni, viszont az erősen belenyúl a képminőségbe! Olyan helységben ahol nincs mód a teljes sötétítésre, oda érdemes nagyobb fényerejű készülékeket választani, és a vászon anyagában is nagyobb fényvisszaverő tulajdonsággal rendelkező típust választani.       

 


 

  • Mire figyeljünk kábelek választásánál, mik a fő szempontok?

 

A kábelek kiválasztásánál a készülékek hangkaraktere, az egyéni ízlés, és a készülékek közötti hossz az elsődleges szempont. Mivel a kábelek hangja jellemzően csak tapasztalat útján rögtön szembetűnő, és komolyabb rendszereknél markáns, ezért itt érdemes szakemberre bízni a választást. Amennyiben tehetjük és van hozzá kedvünk, kölcsön, vagy letét ellenében a szaküzletekből beszerzett különböző ár és anyagú kábelekkel otthon érdemes kísérletezni. A megfelelő keresztmetszet betartása fontos, ezért mindig az adott rendszerhez illesszük kábeleinket, legalább 1,5mm2-es jó minőségű kábeleket használva.

 


 

  • Mire figyeljünk vetítővászon választásnál, mik a fő szempontok?

 

A vetítő vászon tulajdonságait sokan alábecsülik, pedig egy szerényebb projektor is képes igen jó képet vetítetni, egy hozzá illő, megfelelően választott vásznon, azonban egy komoly vetítő is siralmas eredményt nyújthat az erősen aláválasztott vászonanyagon. Felépítésüket tekintve rolós, motoros, fix keretes és motoros feszített vásznak léteznek. A rolós vásznakat házimozi alkalmazásban ritkán használjuk, annál is inkább, mert ezek általában a gyengébb minőségből jellemzőek. A vásznak különböző formátumban készülnek, és ma már léteznek változtatható úgynevezett maszkolható kivitelek is. A vásznakra jellemző a fényerősítési tényező, mely a visszajutó fény mennyiségét adja meg. Egy teljesen sötét szobába értelemszerűen nagyobb kontrasztot lehet elérni egy kevésbé fényvisszaverő vászon felülettel, míg a beszűrődő fény esetében szükség van az erősebb fényvisszaverő felületre. A vászon kialakítások tekintetében a legjobb a fix keretes típus, itt garantálható a teljesen síkfelület, hátránya, hogy állandóan szem előtt van, azt fixen teljes méretében telepíteni kell. Elsősorban házimozi szobák ideális eszköze, nappalikban ritkán elhelyezhető. A motoros vásznak többsége sajnos hajlamos a hullámosodásra, az anyag vastagsága, a csévélőhenger vastagsága, és a felhasznált egyéb anyagok stabilitása, összeszerelési minősége miatt. Ez alól csak az extrém drága motoros vásznak a kivételek, melyeket olcsóbb projektorokhoz nem igazán ildomos vásárolni, hiszen ezek árai 4-500.000.-Ft-tól kezdődnek, és akár a milliós árszintet is átlépik. A motoros oldalfeszített kivitelű vásznak már valamivel ígéretesebbek, ám áruk szintén elég magas, így viszonylag ritka ezek használata. A motoros vásznak általánosságban infra, a jobbak már rádió jel távirányításúak, és rendelkeznek trigger bemenettel, így a projektor bekapcsolásával a vászon is vezérelhető.

 


 

  • Hogyan vásároljunk házimozi vagy sztereó rendszert, mik a fő szempontok?

 

Több pontban taglaltuk az erősítők, hangsugárzók választási kritériumait, így itt csak a rendszer érték arányairól beszélünk. A sztereó rendszerek esetében az erősítő árkategóriájának legalább 1-1,5-2x-es ársávjában illik hangsugárzót vásárolni, így biztosak lehetünk abban, hogy az erősítő tudása maximálisan kihasználható. Nem érdemes átesni a ló másik oldalára sem, hiszen egy sokkal drágább hangsugárzó nem képes minden tudását megmutatni, ha a rendszer elemei visszafogják! Fontos a szinergia, mely nem csak a készülékek hangkarakterének megfelelő párosításán múlik, hanem az ár/érték arány betartásán is. A forrás készülék szintén lényeges eleme a rendszernek, ahol érdemes az erősítő tudásának és árának közelében keresni. Az összekötő kábelek gyakran spórolás áldozatává esnek, de előfordul az is, hogy valaki a rendszer elemeihez mérten indokolatlanul drága kábeleket szándékozik venni. Természetesen mindkét irány zsákutca. Ökölszabályként elmondható, hogy a rendszer árának 10%-a a kábelekre szánt ideális összegkeret (ez persze csak irányadó, hiszen ha hosszú, vagy az átlagosnál több kábel szükséges akkor ez az arány változhat). A sztereó rendszer vásárlásánál fontos szempont, hogy milyen műfajú zenét részesítünk előnyben, mert más az ami jazz műfajon és más ami rockzenén brillírozik, olyan sajnos itt sincs, hogy mindenen egyformán kiváló, illetve ez csak nagyobb költségvetésből közelíthető kívánalom. Egy hifi minőségű sztereó rendszer már 200.000.-Ft alatt összerakható, de a komolyabb, audiophile igényeket is kielégítő összeállítás már eléri a 4-500.000.-Ft-os árszintet is! A házimozi rendszereknél az alap szempont, hogy mekkora helységben mekkora vehemenciával akarunk majdan mozizni. A panellakásban lakó, vagy szomszédokkal rendelkező kevésbé vehemens felhasználók az alap-közép kategóriában is találnak az igényeiknek megfelelő készülékeket, és gyakran csomagajánlatokban még akciósan is vásárolhatnak “kész” összeállításokat. Amennyiben nincsenek szomszédjaink és legalább 20-25nm2 a rendelkezésünkre áll, illetve szeretnénk jó minőségben hallgatni kedvenc filmjeinket, úgy érdemes a hangsugárzó szettek és elektronikák között a középkategóriát nézegetni. Ha mindezt úgy szeretnénk megtenni, hogy jobban szóljon az otthoni rendszer, mint a moziban, akkor a közép-felső kategória a nekünk való. Itt már nagy tartalékokkal rendelkező hangfalak, erősítők találhatóak, rengeteg szolgáltatással, és igen jó minőséggel.  

 


 

  • Hogyan helyezzük el a házimozi hangsugárzókat a helységben?

 

A házimozi hangsugárzók elhelyezése kritikus pont a megfelelő térhatás előállítása érdekében. Hiba rendelkezünk komoly hangrendszerrel, ha rosszul helyeztük el hangsugárzóinkat, akkor ne várjuk a csodát. Különböző szabványrendszerek javasolják a megfelelő elhelyezési pontokat, ezek leírása a legtöbb házimozi erősítő kézikönyvében megtalálható. A frontsugárzók elhelyezése a hallgatási ponttól egyforma távolságban, a megjelenített képhez képest szimmetrikusan a kép széleitől nem túl messze, de egymástól legalább 1-1,5m-re javasolt. A center sugárzónak, mint nevében is benne van, a megjelenített kép közepénél, a hallgatási pozícióval szemben kell elhelyezkednie, lehetőség szerint 80-100cm-re a földtől. Néha ez nem kivitelezhető, így a megjelenítő fölé, vagy a vászon fölé lefelé döntve kerül elhelyezésre. A háttér sugárzók elhelyezése attól függ, hogy hány csatornát használunk. 5 csatornás rendszerben a két háttér sugárzó vagy a hallgatási pozícióval egy vonalban a hallgató felé forgatva, vagy a hallgatási pozíció mögött, ideális esetben 130-160cm magason kerül elhelyezésre. 7 csatornás rendszer esetén a háttér sugárzók a hallgatási pozícióval egy vonalban a hallgató felé forgatva, a hátsó héttér sugárzók a hallgatási pozíció mögött legalább 1m-el a kerülnek elhelyezésre úgy, hogy azok szűkebben, egymáshoz közelebb, de egymáshoz képest legalább 2 méter távolságban legyenek szintén 130-160cm magasságban! A mély sugárzó elhelyezése alap esetben a két frontsugárzó között, vagy azok külső oldalain javasoltak, azonban ha a szoba berendezése, vagy akusztikája miatt ide nem rakhatóak, vagy nem érvényesülnek, akkor a szoba bármely pontján telepíthetőek. A center és front sugárzó tekintetében törekedni kell az egy síkban történő elhelyezésre.

 


 

  • 5.1– 6.1 – 7.1-es stb., rendszer feltételei, mekkora szobába és mikor melyik ajánlott?

 

A többcsatornás üzemmód manapság már bőven meghaladta a 6db hangsugárzó használatát, hiszen nem ritka a dupla háttér sugárzó, az oldalsó front és a magassági effektsugárzó, a dupla mély sugárzó használata, de a megfelelő erősítőt megvásárolva, akár 11 csatornányi hangfal párat is rakhatunk a nappalinkba. Hogy van-e értelme? Erre a válasz több kritérium után mérlegelendő.

Egy 20-30nm2-es helységben 5.1-es esetleg 5.2-es rendszernél komolyabbat építeni felesleges. Itt, esetleg ha az erősítő rendelkezik a magassági effekt opcióval, akkor egy kis sugárzó párossal még ki lehet egészíteni a front magassági tér érzetet, de több hangsugárzóval csak rontunk a helyzeten. Abban az esetben, ha legalább 40nm2-es helységgel rendelkezünk, és a hallgatási pozíció mögött még van legalább 2m a hátfalig, úgy már érdemes 7 csatornát használni, hiszen a háttér hangok diffúzabb elosztását lehet létrehozni. Azt is érdemes figyelembe venni, hogy egy erősítőre minél több hangsugárzót kötünk, annál inkább terheljük a tápegységét, és ezáltal a tartalékait, így hamarabb kifullad a készülék, vagy ha ragaszkodunk a több hangsugárzóhoz, akkor érdemes egy kategóriával erősebb modellt választani! 50-70nm2 felett azonban már minimum 7 csatornás rendszer kiépítése ajánlott, a nagy térben csak ebben az esetben lehetséges a homogén hangkörnyezet létrehozása.    

 


 

  • Milyen árkategóriában (márkától némiképp függetlenül) mit kap az vásárló?

 

Jelenleg a műszaki kínálatot áttekintve elmondható, hogy “házimozit” már 30.000.-Ft-tól lehet kapni. Természetesen ezek az eszközök a házimozi élmény reprodukálására teljesen alkalmatlanok, mind minőségben, mind kialakításban olcsó, egyszerű és szegényes hangú készülékek.

A különálló készülékekből összeállítható, és már ajánlott rendszerek, 5.1-es (nem mini, műanyag hangdobozokból összealított) hangsugárzó rendszer, egy házimozi erősítő és valamilyen forrás (dvd, blu-ray, média player), nem a legolcsóbb komponenseket választva, kábelek nélkül megúszható 300-350.000.-Ft körül. A nagyobb terhelhetőségű hangsugárzóval rendelkező és több szolgáltatást nyújtó elektronikával összealított rendszer 450-600.000.-Ft-os áron kapható, míg az audiophile zenei igényeket is kielégítő 5.1-es házimozi hangfal szettért, a hozzá való erősítőért, és lejátszóért minimum 900.000-1.000.000.-Ft-ot kell leszurkolni. Mivel a termék fronton elég nagy a szórás, és az árak között “lukak” is előfordulnak (egy kategóriaugrás gyakran kétszer annyi költséget jelent és a két ár között nincs, vagy csak alig van alternatíva...) alap 5.0-ás házimozi hangafal szettek 100-150.000.-Ft-tól, alsó-közép kategóriás szettek 250-350.000.-Ft magasságában, míg az audiophile hangsugárzókat tartalmazó szettek 500-600.000.-Ft-tól kaphatóak. A kiegészítő aktív mély sugárzó (mérettől függően) 60.000.-Ft-tól vásárolhatóak, ez alatt nem érdemes pénzt kiadni az egyes termékekért, azok minősége, és tudása erősen kétes! Házimozi erősítők (a belépő modelleket, a 60.000.-Ft-os árkategóriát kihagyva) 80-100.000.-Ft-tól, közép kategóriát 160-200.000.-Ft-tól, közép-felső kategóriát 250-300.000.-Ft-tól lehet venni, ez felett már a prémium kategória egyes modelljei találhatóak. A High-End valahol egymillió felett kezdődik...és nincs felső határ. A forrás készülékek között 50-70.000.-Ft között érdemes először körbenézni, ez alatt nagyon szegényes a kapott kép és hangminőség. Sztereó vonalon kicsit kedvezőbb a helyzet, már ami az árakat illeti, igaz itt a termékek mennyisége is kevesebb. Egy alap, de használható, belépő sztereó CD lejátszó 50.000.-Ft körül már kapható, akár csak a sztereóerősítő. Akcióban ezek akár 80-100.000.-Ft körül megszerezhetőek. Hangsugárzóból polc dobozokat választva már 50.000.-Ft körüli pár áron előfordulnak kultúrélet hangú, Hifi hangfalak, azonban a komolyabb igényekért már 100-150.000.-Ft-ot is ki kell fizetni. Audiophile hang valahol 200-300.000.-Ft körül, míg a High-end 500-1.000.000.-Ft magasságában elérhető. Erősítők tekintetében a jó átlagot, a kellemes ár/érték arányt 150-200.000.-Ft körül találjuk, és a hasonló kvalitású CD lejátszóért is legalább 100-150.000.-Ft-ot kell leszurkolni. A kompromisszum mentes hang mind erősítő mind forrás tekintetében itt is komponenseként 3-400.000.-Ft-tól kezdődik. A kábelek tekintetében itt is a 10%-os ökölszabály az irányadó optimális érték, de ez a kábelek számától és hosszától erősen változik! 

 


 

  • Mekkora képet érdemes vetíteni egy adott (nézőponti) távolságból?

 

A jellemzően elfogadott távolság a megjelenített kép magasságának legalább 2-3 szorosa.