A háromtagú Onset line sorozatot gazdagító karcsú SV-400 a Vincent integrált erősítő választék külsejében is egyedi legkisebb tagja, izmos MOS-FET végfokkal, nívós alkatelemekkel, alacsony zajú elektronikus hangerőszabályzással, USB bemenettel és a leírások szerint a gyártó többi típusához hasonlóan dinamikus és energikus hangzással.
A háromtagú Onset line sorozatot gazdagító karcsú SV-400 a Vincent integrált erősítő választék külsejében is egyedi legkisebb tagja, izmos MOS-FET végfokkal, nívós alkatelemekkel, alacsony zajú elektronikus hangerőszabályzással, USB bemenettel és a leírások szerint a gyártó többi típusához hasonlóan dinamikus és energikus hangzással.
A többi Vincent erősítőhöz képest afféle slim modellnek mondható, külsőre engem inkább DVD játszóra, mint integrált erősítőre emlékeztető SV-400 egy okos kompromisszum a kedvező ár és az igényes kivitel illetve műszaki tartalom között. Ezen az árszinten a hibrid felépítésről és a csövekről természetesen már le kell mondanunk, más félvezetős Vincent modellekre visszaemlékezve azonban egyáltalán nem kell attól tartani, hogy a hangzás emiatt gyökeresen eltérne a márkától megszokott hangzásvilágtól.
Mindennek az alapja a stabil és precíz tápellátás, amiről az SV-400 esetében nagy kapacitású (6800 uF) elektrolit szűrőkondenzátorokkal megtámogatott jókora hálózati transzformátor gondoskodik. A teljesen diszkét felépítésű, igényes alkatelemekkel kivitelezett áramkörök és a MOS-FET-ekből felépített végfok nagyon alacsony torzítás mellett állítják elő a 8 Ohmos terhelésen mérhető 80 W teljesítményt, ami normál körülmények között bőven elegendőnek számít. A karcsú készülékházú készülék közel 10 kg-ot nyom, közel annyit, mint az eggyel nagyobb és jóval magasabb SV-500, egyértelműen jelezve, hogy a stabil felépítést és a kellő anyagmennyiséget az olcsóbb modellből sem spórolták ki a tervezők.
A készülék alumínium előlapja a kijelzőjével és a jobb oldalon navigátor jellegűen elhelyezett nyomógombjaival engem, mint már írtam, inkább egy korai DVD játszóra emlékeztet, emellett a retró világ és a modernség egyfajta érdekes keverékének tűnik. A bemenetek között mindkét irányba forgó potméterrel válogathatunk, míg a hangerőt a jobb oldali nyomógombokkal szabályozhatjuk, és ugyanott aktiválhatjuk a Mute funkciót illetve fura csoportosításként még a kijelző fényerejének beállítására szolgáló gombot is ebben a csoportban találjuk.
Az SV-400-as öt line analóg illetve egy PC USB bemenettel rendelkezik, valamint kapunk még fejhallgató aljzatot és egy Pre Out szettet is külső végfokhoz vagy aktív szub-wooferhez. Az egy szett hangsugárzó terminál igényes csavaros-szorítós aranyozott banánhüvely fajtájú.
A kezelési komfortot az erősítőhöz mellékelt fekete távvezérlő teszi teljessé, ami formatervező nagydíjat valószínűleg nem fog nyerni és pusztán az érintés öröme miatt sem fogjuk szorongatni, a célnak, amire szánták azonban tökéletesen megfelel és az erősítő összes funkcióját lehet vezérelni vele.
♫
Ahogy az már a tesztet megelőző napok zenehallgatásai és filmnézései során kiderült, a filigrán SV-400-asból meglepő könnyedséggel áramlanak a hangok és a bőven szub-tartományokba hatoló mélyek; utóbbiak révén például megfelelő kvalitású hangsugárzókkal szub-woofer nélkül is igazi házi-mozis érzést tud teremteni, legalábbis sztereó verzióban.
A jazz és jazz rock muzsikákat ritmusosan, bár az SV-500-asnál egy kissé kevésbé feszesen és a basszus folyamatosan hangsúlyos jelenlétével szólaltatja meg. A magasai lágyak és finoman lekerekítettek, úgy tűnik, a Vincent nagyon ért a félvezetők megszelídítéséhez, mert csövek híján is képes előállítani a márkára általánosan jellemző kellemes és hangulatos megszólalást. A fúvós hangszereket átlagos levegőmennyiséggel jeleníti meg, ami ebben a kategóriában abszolút jónak számít, a ritmus tempósan pulzál, a vibrafon pedig ügyesen elegyíti a játékosságot és a bensőséges bárzene hangulatot. Nagyobb testvéréhez hasonlóan a megszólalása jóval dinamikusabb, mint amit a teljesítményértékei sejtetnek, a hangosabb, erőteljesebb részleteknél pedig egyértelműen érezni, hogy bőven vannak még tartalékai is a háttérben.
A Mozart operán afféle családi vonásként a reális színvilágú, nyílt hangszerhangokat kottázhatóan pontos, dús basszus támasztja alá, míg az énekesnő telt hangon, lendületesen és lelkesen dalol. A felvétel kellemesen hullámzó tempóban andalít el, hogy aztán Verdi Macbethjének erőteljes tutijai rázzanak fel, melyeket az erősítő jókora energiák könnyedén történő mozgósításával szólaltat meg. Alapvetően kellemes és barátságos karakterének köszönhetően a vonóskar hatásosan oldja a tutik keltette feszültséget, a tempó és hangulatváltások jók és pontosak közöttük. Az egyaránt nagy élményt jelentő klasszikusok közül ennek ellenére megint a Vivaldi koncert tetszik a legjobban. A zene hangulatos, színes és egyszerre bensőséges és izgalmas, a Vincent féle plasztikusságnak köszönhetően pedig a hegedűk még ezen a belépő szinten is nagyon valóságosnak tűnnek benne.
Shirley Horn felvétele az összes kötelező elem - plasztikus kézi dobok hosszú visszhanggal, jókora szusszantás, halk csilingelés valahonnan a háttérből – meglétével kezdődik, hogy aztán belépjen a szinte védjegynek is mondható erőteljes basszus, amit az SV-400 egészen gyomorba vágó módon, a teljesítményadatait ismét jócskán felülmúlva szólaltat meg.
Szerintem ez az a pont, ahol a demón a gyanakvóbb ügyfél valószínűleg elkezdené keresni a szub-woofert, mondván, hogy ez nem lehet igaz! Az érzelmes énekhang és a sok apró rezdülés megszólaltatása szintén nagyon jó; az erő és a finomságok kombinációja megint csak abszolút telitalálatnak bizonyul.
Pop és rock műfajokon a jó basszus és dinamika egyből megalapozza az élvezetes megszólalást, ami mindazoknak nagyon tetszik, akik nem sziporkázást és műcsillogást várnak ezektől a zenéktől (sem) mert effélékre a készülék szerencsére nem képes, még tisztán elektronikus anyagok megszólaltatása esetén sem.
USB digitális bemeneten keresztül a hangzás nagyjából hasonló jellegű, testes basszussal, valós hangszínekkel, valamint egy kissé élénkebb prezensz tartománnyal. A középtartomány ugyanúgy alaposan kidolgozott, mint az analóg források esetén és a hangzás összességében mindenevőnek mondható. Jóindulatú karaktere révén a kíváló minőségű házimozi erősítő a tömörített zenéket is élvezetesen tálalja, de a jobb felbontást és minőséget persze jócskán meghálálja.
A Vincent-től megszokott kellemesen erőteljes, mindenféle bántó momentumot nélkülöző karakter a belépő kategóriában is jól hallgatható, határozott és barátságos hangvételű, a papíron átlagos teljesítményértékeket jócskán meghaladó erővel rendelkező készüléket eredményezett. Azt hiszem nem ez a típus lesz az a modell, amibe már a puszta látványa alapján bele fogunk szeretni, de a meghallgatása nagyon kellemes meglepetéseket tartogat és még ezen a belépő szinten is egyértelműen megcsillannak a márkára jellemző fontos auditív értékek.
Vincent SV-400
Teljesítmény: 2×50 W (8 Ohm)
2×80 W (4 Ohm)
Frekvencia átvitel: 20 Hz-20 kHz
Jel/zaj arány: >90 dB
Méretek: 430×98×345 mm
Tömeg: 9,5 kg
Ár: 219.900,- Ft
Stream Audio
Tel: 30/211-5253
www.streamaudio.hu
