Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy nem csak a házimozi, de a sztereó hifi világában is erős túlkínálat mutatkozik az elmúlt évtizedekben. A cégek sorra készítik az újabbnál újabb, modernebb készülékeket, melyek egyre több szolgáltatással és persze a gyártók elmondása szerint, az elődmodellekhez képest jobb hangminőséggel kecsegtetnek. Vannak azonban amolyan, elismert, de a háttérben megbúvó, a készülékeikkel nem a „nagyszínpadon” parádézó fejlesztők, melyek ritkán változtatnak a bevált recepteken.

Az egyik ilyen cég a német illetőségű Vincent Audio is, ahol 20 éve az audiofil készülékek fejlesztése, az elektroncsövek és félvezetők kombinálása a napi szintű feladat. Ugyan az elmúlt években, a Vincent kínálatában szinte csak ráncfelvarrások történtek, de idén több új, izgalmas modellt is bemutattak, melyek közül most az egyik legérdekesebb készüléket, az SV-500 fantázianevű hibrid, elektroncsöves-félvezetős erősítőt vettük górcső alá. Az 1000 eurós európai áron startoló erősítő, több szempontból is felhívja magára a figyelmet. Bár az SV-500 esetén nem teljesen új fejlesztésről van szó, hiszen a robusztus, jól beváltSV-227, szintén sztereó hibrid monstrum alapjaira építkezik, de a kisebb testvér nem nevezhető semmiképp egy lebutított változatnak.

 

Kicsomagolás, megjelenés

A készülék dupla kartondobozban érkezett hozzánk, amire szükség is van, hiszen a súlya és beltartalma indokolja a lehető legbiztonságosabb szállítási körülményeket. Az erősítő kézbe vétele során 10 kilogramm súllyal szembesültünk, ami a ma gyártott készülékek világában tekintélyes mennyiségű és minőségű anyaghasználatot sejtet. Elhelyezve az asztalon, az SV-500 arculata klasszikusan hifis jellegű, minden szögből letisztult és szimmetrikus megjelenést mutat, vastag tömör alumínium előlappal, az átlagnál vastagabb fedőlappal és jól kimunkált, stabilitást adó lábakkal.

 

Frontoldalán csak annyi kezelőszervvel, ami egy sztereó erősítőn feltétlenül szükséges. Baloldalon a készülék bekapcsoló gombja, és egy masszív, határozottan kapcsolható forrásválasztó gomb található. Körülötte a lehetséges bemenetek megnevezésével egy-egy apró visszajelző LED látható. Jobbra haladva egy 6,3 mm-es fejhallgató csatlakozó, mély-magas hangszín szabályozó, közéjük beékelődve, ezt a funkciót kikapcsoló gomb (Pure Direct), valamint a hangerőszabályzó és a némító gomb található.

Az erősítőt megfordítva, jó minőségű csatlakozók tárulnak elénk. Bemenetekből négy darab aranyozott analóg RCA és két digitális (egy optikai és egy koax) csatlakozó áll rendelkezésünkre. Ezen kívül egy változó PRE-OUT és egy fix jelszintű REC kimenet is található a hátlapon. Előbbi akár komolyabb végerősítőt, vagy egy aktív mélysugárzót is képes meghajtani, így lehetőség nyílik a már meglevő rendszer fejlesztésére. További csatlakozók tekintetében egy pár masszív, banándugózható hangfal kimenet és egy IEC táp aljzat, valamint trigger Jack látható, mely más készülékek ki/bekapcsolására használható. Külön említést érdemel az erősítőhöz mellékelt, tekintélyes súlyú távirányító, mely egészében alumíniumból készült. Kecses, ugyanakkor igényes kivitel, amelyen a napi használathoz szükséges gombok, határozottan reagálnak a lenyomásra. Ebben a kategóriában ez kuriózum. Érdekesség a leírás mellé csomagolt optikai kábel is.

Belső, extrák

A készülék fedőlapját levéve, katonás rend fogad. Baloldalon szeparáltan helyezkedik el egy erősen túlméretezett toroid transzformátor, mely nem csak a végerősítő rész tápellátásáért, hanem az elektroncsövek és a kis jelszintű áramkörök meghajtásáért is felel. Mivel itt a csövek számára szükséges nagyfeszültség is jelen van, így a cég a felhasznált transzformátorokat 5 kV átütési feszültségig szigeteli és teszteli!

A jobboldalon egy szeparált alumínium rekeszben, a Toshiba végtranzisztorokkal és az előerősítő rész elektroncsöveivel szerelt fő áramkori lap található. Az „AB” osztályú végerősítő rész 8 ohmon 2x50 W, 4 ohmos terhelő impedancia mellett 2x80 W folyamatos kimenő teljesítményre képes. A meghajtást két darab 6N1 kettős trióda, míg a fázisfordítást egy 12AX7 trióda végzi. Ezen elektroncsövek élettartama várhatóan akár 100000 üzemóra is lehet, így szinte majdnem biztos, hogy a készülék használata során nem lesz szükség cserére. A bemenetválasztó, a hangszín és hangerő szabályozó áramköri rész, az előlap mögött, szintén elkülönítve került kialakításra. Ennek előnye, az egyes áramköri elemek egymásra hatásának csökkentése, az áthallás minimalizálása. A fontosabb jelútban és a tápegységben levő, a szűrést végző puffer kondenzátorok, az audiofil készülékekben gyakran használt japán Rubycon és a német Wima cég jó minőségű darabjaiból kerültek ki. A sztereó erősítőkön manapság egyre divatosabb digitális bemenetek digitális/analóg átalakításához itt, a gyártó által nem megnevezett DAC chip-et használnak, melyről a meghallgatás fejezetben ejtünk még pár szót.

Meghallgatás

Vincent SV-500-at másfél héten keresztül izzasztottuk szerkesztőségünkben, néha előfordult, hogy reggeltől estig szóltak rajta különféle zenék. Ezen idő alatt két pár hangfallal hallgattuk a kis erőművet, ezek név szerint a quadral PLATINUM M35 állódobozok és DALI IKON2 MK2 állványos hangfalak voltak. Mivel minden láncban nagyon fontos, önálló komponens a kábelezés, így itt is külön figyelmet fordítottunk a jó minőségű megfelelő vezetékek használatára. Hangfalakhoz az olasz HiDiamond Diamond 3 szerelt kábelt, míg hálózati tápellátásra IsoTek EVO3 Optimumot használtunk. Forráseszköznek egy Astell & Kern AK120 II-t kötöttünk be ADL Jack-RCA vezetékkel, illetve az erősítő digitális bemenetét egy HiDiamond Fiber optikai kábellel kötöttük rá egy Indiana Line CD-lejátszó kimenetére.

Mint kiderült, tesztalanyunk órákig tartó használat után sem vált tűzforróvá, stabil 40 fok körüli hő alakult ki körülötte, azonban az elhelyezés során arra mindenképp ügyeljünk, hogy jól szellőző helyre kerüljön! Bekapcsoláskor a hangerőszabályzó tárcsába ültetett, piros LED villogni kezd. Ez teljesen normális, várnunk kell kb. 5-10 másodpercet, amíg üzemképesre „fűti” magát az áramkör. Ez a kis közjáték elsősorban a csövek élettartamának növelése miatt fontos. A röpke procedúra halk kattanással végződik, és már csak a bemenetválasztó feletti, az aktuális bemenetet jelző piros LED világít. Ha a hangerőszabályzó későbbiekben villog, az a némítás funkciót jelzi. Az analóg bemenetek közötti váltáskor ugyancsak halk, relés kettyenéseket lehetett hallani. A távvezérlő megfelelő gombjainak pillanatnyi nyomásától is határozottan, markáns jelszinttel változott a hangerő. Ha valaki aprólékosabb léptékben szeretné állítani, akkor érdemes inkább kézzel tekerni a potmétert.

Tesztalanyunk hibrid erősítő, ezért karakterében egyaránt felfedezhetőek a tisztán tranzisztoros és csöves elektronikák jellegzetességei. Dinamikai árnyalatok ábrázolásában és mélységérzetben inkább hagyományos erősítőként végezte dolgát, a sztereó tér vízszintes tagolásakor és a részletek irányítottságánál viszont kaptunk egy kicsit a csövek által generált, közvetlen életszerűségből, analógosságból és egy jó nagy adagot a zenei, lágy, meleg megszólalásból. A Vincent mérnökei remek munkát végeztek az SV-500 erősítővel, hiszen a maga kategóriájában egyedit alkottak ezzel a hibrid megoldással. Megszólalásában nagyon tisztességesen teljesített, kiemelések és hatásvadász színezés nélkül. Nem tette tolakodóvá vagy töménnyé rendszerünk előadásmódját, inkább könnyen emészthető és kiegyensúlyozott dózisban adagolta a zenét. Az optikai bemenetet kipróbálva nagyon kellemeset csalódtunk, hiszen a sztereó erősítőkbe épített DAC-ok hangja általában átlagos, amolyan hozzáadott szolgáltatás jellegű, mint a készülékek mellé csomagolt gyári tápkábel. Jelen esetben itt az erősítő D/A konvertere, remek hangminőséggel tette a dolgát. A specifikált teljesítmény sokkal többnek tűnt, és annak stabilitása szilárdan jelen volt nagy hangerőn is. Nem kell tehát megijedni, van, aki nem fényezi a műszaki adatlapot, viszont amit kiír, azt tisztességgel rendelkezésre bocsátja.

Az SV-500 felmutatott néhányat audiofil génjeiből, viszont hallhatóan nem akart intim mélységekbe meríteni minket. Többnyire olyan érzés volt rajta hallgatni felvételeinket, mintha egy élő előadáson, nem a zenészekhez hajolva, hanem a színpadtól távolabb eső sorból kellene szemlélni az eseményeket. Kicsit sajátosan csoportosította össze a zenészeket, viszont fontos, hogy felvétel helyszíneként szolgáló tér számos akusztikai összetevőjét megosztotta velünk, a hangszínpad kis csomagokra tagolása mellett. Nem svédasztal jelleggel habzsoltuk a hanginformációt, mindössze hátradőltünk a kanapénkon, és mosolyogva elemeztük a részleteket, figyeltük a zenekart. Tetszett, ahogy az SV-500jóindulatúan megadta a szimfonikus zenék teres, testes érzetét, és igen, lúdbőröztünk az üstdobtól. Yuja Wang Rachmaninov feldolgozását hallgatva (Gustavo Dudamel vezényletével) azon kaptuk magunkat, hogy meglepetten tévelygünk egy drámai hullámvasúton. Valósággal lestük, hogy vajon mi lesz a következő ütem, melyik hangszercsoport fog fellelkesülten hozzátenni valamit a közelinek tűnő, velünk szemben lebegő zongora hangjához? Itt derült ki, hogy a részletek mikroszkopikus közlése nem feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az SV-500 érzelmileg hasson ránk.

A sztereó térben érezhető volt egyfajta stabilitás, ami megalapozta a zenére szánt, megszokottól tovább fenntartott figyelmünket. Talán ebben nyilvánult meg a hibrid kialakítás előnye. Az középkategóriás erősítők tesztelése gyakran úgy szokott végződni, hogy hideg fejjel figyelni kezdünk a rendszer teljesítményére, jegyzetfüzetünkbe leírjuk a pozitív és negatív észrevételeket, majd visszaülünk a billentyűzet elé. A Vincent SV-500 a ritka kivételek egyike volt, nála ugyanis nem szerettük volna otthagyni a kanapét. A munka, a kötelesség még váratott magára egy kicsit, jó érzés volt elmélyülni a zenékben. Nem zúdította ránk a komplett felvételt, nem állította le az agyműködésünket és nem bilincselt magához, mégis lehetett csendben, ráérősen élvezni a rendszer előadását. Mindennek nem a hertzekhez vagy a hangnyomáshoz van köze, hanem egy puszta érzethez, ami bizonyos készülék használatakor előfordul, másokkal pedig nem, ezzel képes volt a mindennapok ügyes bajos gondolatait elűzni, a zene érzelmi töltöttségét átadni, feltölteni és megnyugtatni.

Végszó

Vincent SV-500 egy kiegyensúlyozott erősítő, mely talán nem a sterilitás mintaképe, és nem áraszt el minket a manapság jól csengő „okos” extrákkal, viszont barátságos stílusban elénk festi kedvenc zenéinket, és azon nyomban elárulja, hogy jó, vagy rossz hangfalat választottunk. Szórakoztat, kikapcsol, emocionális élményeket ébreszt és atmoszférát teremt. Aki ilyen elektronikára tesz szert, örömmel fog esténként, egy megterhelő nap után leülni egy kis zenehallgatásra, és jogosan nevezheti magát zenerajongónak. Tetszett!

 

 

Műszaki adatok

Kimenő teljesítmény csatornánként:

2x50 W RMS/8 Ohm

2x80 W RMS/4 Ohm

Frekvencia-átvitel: 20 Hz-20 kHz (+/- 0,5 dB)
Jel-zaj viszony: >90 dB
Csövek típusa: 1 db 12AX7, 2 db 6N1
Analóg bemenetek: 4 db sztereó RCA
Digitális bemenetek: optikai, koaxiális
Kimenetek: sztereó REC OUT, sztereó PRE OUT, 2 db 12 V trigger Jack, 6,3 mm-es fejhallgató Jack
Teljesítményfelvétel: 250 W
Méretek: 430 x 118 x 375 mm
Tömeg: 10 kg
Ár: 299 990 Ft
Forgalmazó:

Stream Audio Kft.

+36-30-530-6192

+36-30-211-5253

1142 Budapest, Szatmár u. 54/b

www.streamaudio.hu

 

Mérleg

+ Megjelenésében és szolgáltatásaiban is a „klasszikus, de nagyszerű” szavakkal jellemezhető

+ Hibrid felépítés

+ Kellemes, egyszerre tiszta és fülbemászó, órákon keresztül hallgatható karakter

+ Alumínium távvezérlő

- Kis hangerőn előfordulhat, hogy szerénykedően bánik a dögösebb zenékkel

- USB bemenet hiánya

Szubjektív vélemény

 

 

Hangminőség: 5 csillag 
Kivitel: 5 csillag 
Kezelhetőség: 4,5 csillag 
Szolgáltatások: 4 csillag 
Ár/érték arány: 5 csillag