Forró szerelem 

Vincent Audio SV-237 erősítő teszt

A Vincent válogatott alkatrészek felhasználásával szeretné összeházasítani az elektroncsövet a tranzisztorral. Meglátjuk, hogy a német designer csapat formaterve milyen sikerrel ötvözte az üveg csövet a félvezetővel az SV-237 integrált erősítőben

Nyolc milliméter vastag alumínium front panel, a mély, és magas hangszín szabályzás, a bemenet választó, és a hangerő ezüst színben, az elektroncsövek által megvilágított ökörszem ablak – el kell ismerni, hogy a Vincent SV-237 megjelenése igen mély benyomást tesz. Nagyon reméljük, hogy az idősebb SV-236, és SV-236 MK kiváló minőségét tovább tudták erősíteni ebben a készülékben, és előre léphet a Vincent legsikeresebb integrált erősítői közé.

A Baden bázisú Sintron GmbH a Vincent márkanév tulajdonosa híres analóg specialistákat alkalmazva tervezteti az áramköreit. Válogatott alkatrészek, és hatalmas erőtartalékok jellemzik a berendezéseit. Frank Blöhbaum okleveles mérnök, német tervező, akinek munkái között megtalálható a Thorens TM 3200, és a TEP 3800 elő, és végerősítő, emellett több TAC elektroncsöves készülékhez is tervezett részegységeket. Az i-fidelity felé adott interjúban röviden ismertette az áramkörök kidolgozásának alapjait, és azt, hogy milyen referencia felvételeket javasol az SV-237 értékeléséhez.

A rengeteg technikai finomság mellett a készülék RCA csatlakozások hadát kínálja. Öt bemenet, egy előerősítő, és egy felvétel kimenet található a hátlapon. Nagy segítséget jelenthet a kimenet az aktív mélysugárzót tartalmazó rendszerek számára. az elektroncsövekből kiindulva az analóg érzelműek hiányolhatják a phono bemenetet, ám a Vincent csak USB bemenetet kínál. A legfiatalabb zenerajongókat egy kicsit az esőn felejtették, mert a nagy felbontású fájlokat le kell konvertálni 48 kHz-re. Egy kicsit ellensúlyozza a csatlakozás kínálatot a kettős kábelezésre felkészített dupla hangszóró kimenet csatlakozás, amely banándugót, villát, és szinte minden kábelt direkt tud fogadni.

Az Ő szavaikkal élve: A Vincent SV-237 USB csatlakozást is kínál. A hátlap IEC bemenetének elhelyezése könnyen elválaszthatóvá teszi a hálózati kábelt a jelkábelektől, így fokozható a zavarvédelem. A masszív kettős kábelezés kimenetek egyértelmű jelölése áttekinthetővé teszi az alkalmazást.

Vincent Audio SV-237 erősítő teszt

Hogy a Vincent milyen könnyedén képes meghajtani még egy macerás hangfalat is, azt volt alkalma bizonyítani a teszten. Még a szakértőket is meglepte, hogy milyen jól kezelte a Isophon Vieta dobozokat. Ezekben két woofer alkalmazásával hozták létre a sávszűrt elrendezést, amely a front panelen lép ki. Efelett több függőlegesen elhelyezett extra driver gondoskodik a tér leképezéséről. A Vieta számára nélkülözhetetlen egy erőteljes, impedancia független meghajtó erősítő, ellenkező esetben a hangzás jelentősen romlik. A Vincent hibátlanul vette ezt az akadályt, ahogy azt a hallgatási tesz bizonyítja. A kölcsönhatás legszembetűnőbb eleme a hangkép sztoikus nyugalma volt.

Dinamikus kortárs 

Sziklaszilárd, és háromdimenziós: az SV-237 a helyükre szögezte a zenészeket, ahová a hangmérnökök keverték őket. Másik említésre méltó jellemző, hogy a szilaj dinamika mellett a Vincent képes volt a legapróbb dinamikaváltozást is közvetíteni. Eliahu Inbal Faust Symphony hallgatása közben a fentiek voltak az első benyomások. Az 1992-es felvételen a Denon címke alatt a „One Point Recording” felirat olvasható. Ez a felvétel eljárás mindössze két omnidirectional karakterisztikás mikrofont alkalmaz a felvétel készítéséhez, így a hangszerek egymáshoz való elhelyezkedése garantáltan pontos lesz. Például a mű vége felé a Goethe Faust második felvonásában a nagyzenekar minden tagja játszik. A Vincent beszáguldozta az egész teret, és szinte tapinthatóvá tette a zenekar elhelyezkedését, a kórustól. Az értő hallgatóság számára egyértelmű volt a tenor visszavert hangjaiból, hogy a felvételt Berlinben, a Schauspilelhaus-ban készítették.

Vincent Audio SV-237 erősítő teszt

Az SV-237 nem emelt ki, és nem homályosított el semmit a nagyzenekar frekvencia tartományából. Minden apró részlet tisztán hallható maradt még akkor is, amikor a nagyzenekar minden zenésze egyszerre játszott.

Zenét váltunk. A La Folia egy réges-régi felvétel, amelyet referenciaként alkalmazunk gyakorlatilag minden hallgatási teszten. A középkori tánczenét az Atrium Musicae de Madrid előadásában SACD-re is nyomtatták a Harmonia mundi 2003 kiadásában. Nagyon megszolgálja az árát, minden gyűjteménybe javasolt. Szinte hihetetlen volt, ahogy a Vincent együtt élt a gitárral, a furulyával, a hegedűvel, a kisbőgővel, kasztanyettával. A rengeteg hangszer igazi tűzijátékot rendez a dinamikájával. Az erősítő tökéletesen uralma alatt tartotta ezt a komplex hangzást ráadásul úgy, hogy akár az egyes részletek is jól kivehetők maradtak.

Ebben kérem semmi hamisság nincs

Aki az elektroncsöves erősítő hangjáról álmodik, amelynek meleg hangját egy puha fotelből akarja élvezni, az keresve sem találhatna jobbat, mint az SV-237. Könnyedén követi akár a villámgyors tempó változásokat, soha nem érzékeltünk késést. A zenei tartalomtól függően lehet szobacica, de akár ragadozó nagymacska is.

Vincent Audio SV-237 erősítő tesztVincent Audio SV-237 erősítő teszt

Nagyon szemléletes példa lehet a most 78 éves Leonard Cohen élő felvétele, amelyet az O2 Londonban rögzítettek. A Vincent még a lámpák körüli glóriát is elhozza a nappaliba. Cohen hangja annyira különleges, mintha a koncertet a Waldbühne Berlin szabad ege alatt élvezné. A gitárfutamok, a szaxofon édes hangja garantáltan Berlinig repíti.

Vincent Audio SV-237 erősítő teszt

Végeredmény: Az SV-237 az árkategóriája legjobb erősítője címet nyerte el, és ezzel együtt megkapja az i-fidelity.net referencia pecsétet.

Vincent Audio SV-237 erősítő teszt

Az, ahogy az elektroncső a kis ablak mögött jól látható, a Vincent SV-237-ről a csöves hangzást sugallja. Ez jelzés értékű! A német designer alacsony torzítású integrált erősítőjére halálosan igaz ez az érzés. Száz százalékban sikerült megvalósítani a törekvéseiket. Az SV-237 egy farkas báránybőrbe bújtatva. A műszaki adatok fejezetben leírt teljesítmény egy dolog, mert annyit állít elő belőle a végfok, amennyire éppen szükség van. Másrészről a hihetetlen gyorsasága amely segíti a legösszetettebb zenei anyagok levegős, széles, pontos megszólaltatására igazán figyelemre méltó. A Vincent VS-237 az egyetlen erősítő az árkategóriájában, amely bármilyen rákötött hangfalat képes az uralma alatt tartani, emellett a nagy, vagy éppen a legapróbb dinamika részleteket késedelem nélkül megszólaltatni. A hangszerek hangja természetes, mentes minden változástól.

Hans-Ulrich Fessler

 

Labor mérési eredmények:

 Vincent Audio SV-237 erősítő teszt

Vincent Audio SV-237 erősítő teszt

Vincent Audio SV-237 erősítő teszt

 

Kimeneti teljesítmény:

Folyamatos kimenő teljesítmény @ 4 ohm (1% THD): 270 W

Folyamatos kimenő teljesítmény @ 8 ohm (1% THD): 160 W

Torzítás:

THD+N: 0,056% (10 W @ 4 ohm)

Intermodulációs torzítás SMPTE: 0,19% (5W @ 4 ohm)

Intermodulációs torzítás CCIF: 0,0016% (5W @ 4 ohm)

Jel/zaj viszony:

Súlyozatlan SNR (-20 kHz): -74,7 dB

A-súlyozott: -87,5 dB

Egyéb adatok:

Felső határfrekvencia (-3dB 10W 4 ohm): 152 kHz

Áthallás: 0,06dB

Bemeneti impedancia: 37 kiloohm

DC kimenet offset: kb. 6 mV

 

Teljesítmény felvétel Idle (jel nélküli bekapcsolt állapot): 18 W

Méretek: 43x14,5x41 cm (szé x ma x xmé)

Súly: 20,5 kg

 

 

Az interjú Frank Blöhbaum okleveles mérnökkel

Vincent Audio SV-237 erősítő teszt

i-fidelity.net:

Blöhbaum úr, el lehetne érni hasonló hangot FET félvezetőkkel is?

Frank Blöhbaum:

Alapvetően arra törekedtem, hogy egy olyan erősítőt tervezzek, amely az eredeti jelen a lehető legkevesebbet módosítja – ideálisan semmit. Az áramkörök fejlesztéséhez modern szimulációs eszközt használok (pl.: Spice) a munkám során. A méréshez a Rohde & Schwarz UPL-t alkalmazom, amely nem csak modern, de egyike a legjobb interfészeknek, amely készüléktől függetlenül sokkal komplexebb módon végzi az analóg modulációs, és frekvencia méréseket.

Az erősítőnek elsőként a műszaki paramétereknek, majd a hallgatási teszteknek kell megfelelniük. Mivel a hang relatív dolog, minden egyéni hallgató másként éli meg. Az én erősítőim ereje és kontrolja az, ami az erőteljes mélyhang tartomány érzetét kelti. A magas tartománynak tisztának és finomnak kell maradnia, mentesnek kell lennie minden harsányságtól. Ezt úgy értem, hogy nem lehet hideg, vagy meleg analitikája, és a lehető legjobban áttekinthetőnek kell lennie a színpadhatás során.

Elkerülhetetlen eltérés az ideális erősítőhöz képest az, hogy mindegyik befolyásolja a hangzást. Az a nem mindegy, hogy melyik mennyire. A torzításoknak a lehető legalacsonyabb szinten kell maradniuk, ideális módon olyan alacsonyan, hogy hallás alapján már ne lehessen érzékelni azt. Ezért én nem alkalmazok elektroncsövet egyfajta hangzás eléréséhez, hanem a lehető leglineárisabb erősítőt szeretném megépíteni. Ez bizonyára népszerűtlenné fog tenni a kemény magos retro elektroncső hangzás kedvelőinek szemében.

Miért választottam az elektroncsövet a FET helyett? Két indokom volt erre.

Először is a csövek relatív magas feszültséggel üzemelnek. A katód mondjuk 150 Volton van, míg a hasznos jelszint az anódon kb 10 voltos, amely meg van modulálva attól függően, hogy milyen a cső meredekség karakterisztikája, illetve fűtése.

Másrészről teljesen más erősítés mód valósul meg a FET drain-source vezérlésekor. Itt a tipikus feszültség érték 15 V körüli, amelyből 10 volt szükséges a jelnagyságtól független átvitel eléréséhez. Ezek a torzítások szimmetrikusak, és modulációtól függők. Egy olyan erősítő fokozatot alkalmazunk, amely sok második felharmonikust termel, és két olyan fokozatot, amely sok harmadik, vagy magasabb felharmonikust.

A FET-ek kiválóan alkalmasak a nagyon kis jelszintű audio jelek erősítéséhez, mint amilyen például egy mozgó tekercses hangszedő. Úgy gondolom, hogy a vonal szintű jelek esetében az elektroncső a jobb választás.

Másodszor pedig az elektroncsövek jelentősen alacsonyabb parazita kapacitással rendelkeznek, mint a FET-ek. Emellett a szórt kapacitás érték feszültség függő, munkapont, és jelnagyság függő. Természetesen ez is képes aszimmetrikus torzítás létrehozására, ám a jól megtervezett kompenzáló áramkör alkalmazása mellett sokkal egyszerűbb az elektroncső használata. Az egyszerűbb sok esetben a jobb választást jelenti.

Röviden a FET-ek alkalmazása a vonal erősítőkben olyan torzításokat okoz, amely strukturális változtatásokat hajt végre a jelen a moduláció, és a frekvencia függvényében.

Műszakilag a harmonikus spektrumot változtatja meg a túlmoduláció és a frekvencia függvényében úgy a jelszint változását, mint a strukturális felépítését módosítva. Mivel a zene nem csak szinuszos hullámokat tartalmaz, hanem kevert szekvenciákat is, egy túlfőtt pudinghoz hasonló komplex generátor lehet a végeredmény, amelynek spektruma a pillanatnyi zenei anyagtól függ. Ezért inkább elektroncsövet alkalmazunk

i-fidelity.net:

Miért két 6N1P, és egy ECC83 csövet alkalmazott?

Frank Blöhbaum:

Olyan munkapont beállításokat alkalmazunk az erősítő fokozatokban, amelyek a lehető leglineárisabb átvitelt biztosítják. Az ECC83-at az első erősítő fokozatban alkalmazzuk. Ez már egyszerű kapcsolás elrendezésben is nagy erősítésre képes. Megfelelő jelnagysággal jó linearitást lehet elérni. Ezt helyi viszacsatolással oldjuk meg. A második erősítő fokozat már nagyobb jelszinttel üzemel, ehhez a legjobb választás a 6N1P volt. Az ECC83-mal szemben ezt széles határok között lehet vezérelni úgy, hogy a linearitás megmarad. Az ECC83-hoz képest a headroom magasabb, ezért tisztán erősíti a jeleket. Mint meghajtó cső a 6N1p ideális mert erős a katódja, és nagy az emittáló felülete. Akkora katódja van, mint például egy EL84 teljesítmény csőnek. A 6N1P tehát ideális a maga maximális 2 Amperes burst áramával. Az SV-237 készülékekben mi tipikusan a hosszú élettartamú 6N1P-EW, vagy WI verziókat alkalmazzuk.

Az SV-237 speciális verziójában a 6N1P helyett az amerikai 6BQ7A csöveket fogjuk használni, amely katonai minőségű. A cső elnevezése JAN 6BQ7A lesz (JAN jelentése Joint Army Navy). A katonai csövek élettartama 10.000 üzemórát meghaladó. Egy JAN 6BQ7A, és egy 6N1P lesz párban alkalmazva minden más módosítás nélkül. A JAN 6BQ7A cső eredeti made is USA verzió. Minden elektroncső a várható élettartamát akár többszörösen is teljesítheti, ezért mondjuk 20 ezer üzemórával számolva a legtöbb SV-237 tulajdonos soha nem fog csövet cserélni a készülékében. Ha mégis szükség lenne rá, a Sintron minden elektroncsőből el tudja látni az igényeket.

i-fidelity.net:

Hogy kell azt értelmeznünk, hogy az erősítő 90 fokot fordít a fázison?

Frank Blöhbaum:

A teljesítmény erősítőben helyi negatív visszacsatolás van. Más képzett kollégáimtól eltérően én hiszek abban, hogy nem csak a zárt hurkú erősítő alkalmazásával lehet kiváló alacsony torzítást elérni, csak jól kell csinálni. Általában az általam tervezett erősítők abszolút stabilak, és nagyon alacsony torzításra képesek a zárt hurok alkalmazása nélkül is. Végül sikerült egy nagy sávszélességű erősítőt építenem, amely megoldotta a zárt hurkú erősítők minden problémáját. Ha a hurok teljesen zárt, az erősítő csodálatos szonikus tulajdonságokat érhet el. A fázis tartalék beépítése megoldja a zárt hurkú erősítők gerjedékenység problémáját – mivel ezek oszcillálnak is. 30 fokos fázisszög alkalmazásával az erősítő már teljesen stabil, ám az impulzus átvitele romlik, és ez jelentősen befolyásolja a jelet. Az ideális fázisszög a 90 fok, mivel a gerjedékenység megszűnik, de kiváló marad az impulzus átvitel. További előny, hogy az erősítő érzéketlenné válik a hangszóró kábelek kapacitív terhelésére. Mivel a piacon futó legtöbb erősítő 60 fokos fázisfordítást alkalmaz, a hangminőségük függ a terhelő kapacitás változásoktól, illetve nehezebben kezelik a komplex terhelés változásokat. Az ideális 90 fokos fázisszög úgy a nagy sávszélesség, mind a zárt hurok előnyéből profitál, igaz teljesen újra kellett hozzá tervezni az áramkört.

Be kell látni, hogy messze nehezebb egy jó zárt hurkú erősítőt építeni, mint egy negatív visszacsatolás nélkülit. Ha nem alkalmazunk negatív visszacsatolást, fokozható a felső határfrekvencia, és megszűnik a magas frekvenciákon való gerjedékenység. Ám ez annak a veszélyét is magával hozza, hogy túlságosan analitikus lesz a hangzás. Mindenképpen megéri tehát egy jó zárt hurkú erősítő kifejlesztésére sok időt áldozni, mivel változó komplex terhelésre kell felkészíteni az áramkört. Jelszó: damping faktor, és hangfal kontrol.

i-fidelity.net:

Mit tud nekünk mondani a végerősítők elektronikájáról?

Frank Blöhbaum:

A végerősítők komplementer kapcsolástechnikát alkalmaznak, amelyeket differenciál erősítők hajtanak meg. A differenciál erősítőkben a 2SK170 diszkrét JFET tranzisztort alkalmazzuk. A 2SK170 egy szuper alacsony zajú alkatrész, amelyet a mozgó tekercses cartridge egységek kis jelszintjének erősítésére terveztek. Nagyon alacsony szórt kapacitása van, ezért nagy sávszélességű lineáris erősítő építhető vele.

A teljesítmény tranzisztoroknak nagyon gyors bipoláris verziót választottunk, amely teljesen új fejlesztés. Egyrészről az alap felépítés nagy nyílt hurkú sávszélességet biztosít, másrészről viszont alapvetően meg is határozza a teljesítmény erősítő átviteli jellemzőit. A fokozat összehasonlítja a bejövő jelet a kimenővel – egyfajta negatív visszacsatolással – és kijavítja az esetleges hibákat, amelyeket a teljesítmény tranzisztorok okozhatnak. Itt kell megjegyezni azt, hogy az elsődleges tervezési cél minden esetben az, hogy a hibákat a lehető legalacsonyabb szinten kell tartani. Ezt csak megfelelő korrekciós áramkörökkel, illetve a munkapont helyes megválasztásával lehet elérni. Az SV-237 esetében rendkívül kicsi a hibajavítás igénye, mivel a differenciál erősítők úgy vannak beállítva, hogy képesek legyenek jól kiszolgálni az elektroncsöves fokozatokat, ezért az SV-237 teljesen megőrizte az elektroncsöves jellegű hangját. A félvezetők semmit nem módosítanak rajta.

Igaz, hogy a JFET félvezetők kiválóak az audio alkalmazásokhoz, de hátrányuk a viszonylag nagy szórás a statikus paraméterekben. Ilyen például a gate cutoff (amikor a félvezető teljesen lezár) feszültség. Ez csökkenthető azzal, ha egy sorozatból való félvezetőket alkalmazunk, illetve a párba válogatás mód használatával. Az SV-237 ezen felül beépített aktív szervó DC figyelő áramkörrel rendelkezik, amely folyamatosan monitorozza a kimenet egyenfeszültség tartalmát, és ha szükséges, beavatkozik.

Még egy szóval visszatérek a teljesítmény erősítőre. Az alkatrész kiválasztása függ az alkalmazni kívánt kapcsolástechnikától. Jómagam minden dogmát elvetek ezzel kapcsolatosan, és csak azt a félvezetőt alkalmazom, amelyet ideálisnak gondolok a feladatra. Virtuálisan szinte minden félvezető típust alkalmazok a tervezéskor. MOSFET, bipoláris tranzisztor, elektroncső, sőt még IGBT (Insulated Gate Bipolar Transistor) is szerepel a repertoáromban. Az, hogy az SV-237-ben a bipoláris tranzisztorokat alkalmaztuk, tehát nem garancia arra, hogy a jövőben minden berendezésünk ezt fogja alkalmazni. Például nagyon jó hatásfokkal használjuk a MOSFET direkt elektroncső meghajtó fokozatokat, mivel az elektroncső nagyon rossz áramvezető. Persze ebben a témában több szakmai cikket is lehetne írni, ám erre itt nincs hely.

i-fidelity.net:

Hogyan foglalná össze az SV-237 általános tulajdonságait?

Frank Blöhbaum:

Az előerősítő, és a végfok rész is maximális headroom stabilitásra van tervezve, ezért optimális a hangzás reprodukció már kis jelszintű kivezérlés esetén is. Ezt egészíti ki a tápegység túlméretezése, a rendkívül pontos szabályzása, és az ultra alacsony zajszintje. A megfelelő hűtésről hatalmas hűtőbordák gondoskodnak. Ellentétben több más márkanévvel, az általunk megadott teljesítmény adatok folyamatos értékek. Célom az volt, hogy egy megfelelően erős, finoman kidolgozott nagy felbontású átvitellel rendelkező erősítőt tervezzek, amely kiemelkedő zenei élményt nyújt, de mindezt elérhető áron.

Forrás: I-Fidelity.net