Thiel Audio CS2.7 High-End hangsugárzó bemutató 2.

írta: Piero Gabucci

A Thiel CS2.7 álló hangfal bemutatása

Nagyon kevés hangfal készítőt (szándékosan ezt a kifejezést használom, mert a gyártót nem tartottam helyénvalónak) övez akkora tisztelet és megbecsülés, mint a Thiel Audio-t. Mostanáig a Thiel hangfalakkal kapcsolatos tapasztalataim nem voltak egyebek mint hogy kiállításokon, vagy mások otthonában meghallgathattam néhány terméküket. A legjobb anekdótám a néhány évvel ezelőtti CES kiállításon keletkezett, amit most megosztok Önökkel. A Bryston standján a gyártó a Bryston erősítőket, és az új Bryston média lejátszóját egy Thiel CS2.4 mutatta be éppen a Crash Test Dummies Superman Song című dalával. Le voltam nyűgözve. A Bryston figyelemre méltó elektronikája ezzel a hangfallal Brad Robert hangjának mély baritonját olyan textúrával, és valóságos módon mutatta be, hogy a Thiel számomra a kiállítás abszolút kedvencévé lépett elő.

2007 környékén Thiel bemutatta a CS3.7-et, amely akkor is, és ma is egy elképesztő álló hangfal volt. A legnagyobb jelentősége abban rejlett, hogy szakítottak a korábban alkalmazott OEM gyártás stílussal, és Thiel saját tervei alapján készített hangsugárzókat kezdtek alkalmazni. A 3-utas design a legtisztább módon Thiel. Lágy, lekerekített, mégis erőteljes forma, amely Thiel magas és középsugárzó egybeépített konfigurációját tartalmazza. A CS2.7 megfizethető csomagban kínálja az erényeit.

Műszaki adatok: 

Kivitel: 3-utas, passzív radiátorral

Driverek: 1 darab 1 inches alumínium dóm magas, 1 darab 4,5 inches alumínium kónuszos közép, 1 darab 8 inches alumínium membrános woofer, és 1 darab ovál passzív radiátor

Átviteli frekvencia tartomány: 35 Hz – 20 kHz +/- 2,5 dB

Névleges impedancia: 4 ohm

Érzékenység 87 dB 2,83V@1 méter

Javasolt erősítő teljesítmény: 100 – 400 watt

Méretek: 106x28x42,5 cm

Súly: 35 kg

Pár ár: 7.999 EUR

Design:

A CS2.7 megjelenése jellegzetes Thiel. Azonnal látható rajta a CS széria minden jellegzetessége. A tervezés módjával Thiel a régi mondást hangsúlyozta, miszerint a formának, és a funkciónak egyesülnie kell a termékben, mert csak ez teheti sikeressé. Ennek szellemében tervezte a hangfal dobozát, a beépített drivereket. Nincs benne semmi meglepetés, ez egy hangfal, amit azonnal mindenki felismer. A CS2.7 egy 3-utas, egy métert meghaladó magasságú, 35 kilós álló hangfal. A kabinet anyagában megegyezik a CS3.7-tel, amely többrétegű keményfa (nem MDF, amit manapság általánosan használnak, mert könnyen megmunkálható). A részletek kidolgozása kifogástalan. A sötét cseresznye furnér bevonat csodálatosan hajlik rá a front panelre, ahol a porvédővel találkozik. A felső rész matt fekete burkolata elől és hátul végig lefut, emiatt nekem még a CS3.7-nél is jobban tetszik – bár lehet, hogy ez erősen szubjektív. A front panel enyhén hátrafelé dől kb. 15 fokban, amelyre azért van szükség, hogy a különböző hangtartományok egyidőben érjenek a hallgató füléhez. Ez az idő koherenciának egy kritikus eleme. Ennek megfelelően a lekerekített sarkok csökkentik a káros visszaverődéseket, így csak a front panel felülete dominál még a nagyméretű woofer esetében is. Itt találkozik a forma, és a funkció.

Általában nem sokat érdemes beszélni egy porvédőről, de Thiel egy szélvédőhöz hasonlatosra tervezte. Mivel a megjelenést befolyásolja, mágnesek tartják a helyén, és nem csapokat alkalmaztak, amelyek általában elcsúfítják a látványt. A CS2.7 rendszerének, és Thielnek a szíve a magas/közép kombináció, amelyet koaxiális rendszerként ismerhet. Az 1 inches magas, egy 4,5 inches középbe van koncentrikusan beépítve.  Mindkettő alumíniumból készült, amely merev és könnyű, ami javítja a sebességet, és a pontosságot. Egy közös alumínium ötvözet házban ülnek, és mindkettő erős neodymium mágnest alkalmaz. Ez segít a torzítás alacsony értéken tartásában, és a kilengés alacsony szinten tartásában. A leginkább figyelemre méltó dolog a közép hullámos felületű membránja. A bordázott kivitel merevebb, csökkenti a káros elszínezést, emellett egyenletesebb frekvencia menetet biztosít.

Ebben a hangfalban Thiel nem alkalmazta a CS3.7-ben bemutatott csillag alakú nagyméretű woofer elrendezést. A CS2.7 8 inches alumínium membrános mélye 2 inches átmérőjű lengő csévét alkalmaz, amelyet a passzív sugárzó radiátor egészít ki. A hátlapon egy pár jó minőségű csatlakozó bemenet van lent elhelyezve. A CS2.7-et állítható tüskék támasztják meg.

Setup:

Ezeket a 4 ohmos hangfalakat meg kellhajtani, ezt mindenhol éreztem. Most, hogy a Thiel nálam van, meg is tudom erősíteni, hogy nagyon igaz. Attól függetlenül, hogy a gyártó 100 wattos minimális csatornánkénti teljesítményt javasol, mindent be kellett dobnom, hogy dalra fakadjanak. Nem ez az első esetem. Ugyanígy jártam a KEF Reference 205, és a Canton 5.2DC álló hangfalakkal is, tehát a Thiel nincs egyedül ezzel a tulajdonságával. Mégis annyiban különbözött tőlük, hogy a jóból nagyszerűbe ment át, míg a többiek csak csekély mértékben változtak.

Elismerem, hogy beleszerettem a CS2.7 hangjába. A legjobbat a csöves erősítők közül az Onyx erősítővel mutatta akár használtam a Musical Fidelity Superchargert, akár nem. A legtöbb esetben a Parasound Halo A21 erősítőt használtam a P3 előfokkal. Mivel viszonylag hosszú ideig volt nálam a hangfal, közben a Parasound elküldte nekem a P5-öst is tesztre. Hatalmas előre lépés volt a P3-hoz képest, ám ez egy másik történet. Műsorforrásként egy Marantz SACD lejátszót, és egy OPPO BluRay lejátszót alkalmaztam. A nagy felbontású fájlokat egy Benchmark DAC-on keresztül játszottam le, de ezek mellett használtam még a Mass Fidelity Relay nevű Bluetooth egységét is. Természetesen ezek is más történethez tartoznak. Minden kábel, az USB-től kezdve a hangszóró kábeleken át, az interkonnektek, valamint a legtöbb hálózati kábel is a Transparent Audio terméke volt. A saját szerény méretű hallgató szobámban nem mondhatnám, hogy kritikus lett volna a CS2.7 elhelyezése. Úgy találtam, hogy a tengelyiránytól való eltérés szinte nem is befolyásolta a hangjukat, mert rendkívül egyenletesek. Hozzávetőleg 2,4 méterre helyeztem el őket egymástól, enyhe befelé forgatást alkalmaztam, és a hallgatási pozícióm kb 2,7 méter távolságra volt. A hátsó faltól kb 60 cm, míg az oldalfalaktól kb 46 centi volt a távolságuk.

Meghallgatás:

Tudni kell, hogy ez egyáltalán nem egy nyugis, vagy fesztelen hangfal. Az érettség itt nem nevezhető túlzásnak. Valójában minél jobban hajtja, annál jobbat mutat. A melegség, mint karakterisztika távol áll a CS2.7-től, amely azt sugallja, hogy nem annyira sima, ám a hangja mégis a teljes tartományban pontos a részletek tekintetében, és jól átlátható. Alig csillog, még a sziszegő hangokon sem, ezért soha nem fáradtam bele a hallgatásába. Mint már mondtam, már megtaláltam a preferenciámat egy csöves erősítő személyében, ám ekkor fel kellett adnom az átvitel aljának gazdagságát. A Thiel 2.7 játéka hatalmas, tágas, mégis megvan benne a részletek finomsága. A közép tartomány tiszta, a mélyek feszesek, és kontrolláltak. A kontrollált itt a kulcsszó, mivel a teljes frekvencia spektrumot úgy mutatta be, hogy nem találtam benne semmi hibát. Még soha életemben nem hallottam ennyire kiegyenlített frekvencia menettel rendelkező bemutatót. A CS2.7 minden felvételemen teljes dinamikát mutatott. A hangszerek tonális minősége kiváló, a zongora hangja testes, az akusztikus gitár meleg, az elektronikus gitár éles és tiszta. Nem tudtam ellenállni, mikor Alison Krauss és az Union Station élő felvételének játékán, ami kiemelte a banda Bluegrass gyökereit, de előjöttek a régi emlékek. (Teljesen lényegtelen, ám engem azokra a főiskolás időkre emlékeztetett, amikor a barátnőm édesanyja játszott le Bluegrass zenét kazettáról nekem. A hölgy minden egyes műsorszám kezdetén tapsikolt, és azt mondta, hogy ez a kedvence.) A felvétel remek, Alison hangja édes, még a légzése is hallható, emellett a hegedű, a gitár, és a bendzso játéka teszi rendkívülivé.

Az énekhang amit otthon hallgattam a fátyolos hangú Linda Ronstadt, és Nora Jones, és a mély gazdag hangú Johnny Hartman.

Az 1963.-as Johnny Hartman felvétel újra kiadott vinyl lemezén az I Just Dropped By To Say Hello dal hallgatása közben a CS2.7 megmutatta az előadó bársonyos és valósághű hangját. Elég mélyre ment, hogy követni tudja a több oktávon át ívelő hangot. A Thiel olyan ékesszólóan mutatta be a tenor szaxonfonnal, és zongorával kísért duettet akár egy stúdió felvétel. Annyira lenyűgözött a mélyhangok abszolút tisztasága, hogy még koncentrálni is elfelejtettem. A Thiel olyan simán és zökkenő mentesen váltott a középről a mélysugárzóra, hogy többször is vissza kellett hallgatnom a részletet. Klinikailag kiváló a hallásom, és próbáltam meghallani az átmenetet. Olyan könnyű lenne azt a közhelyet mondani, hogy a basszus telt, kiterjedt, és feszes, és persze emellett nagyon pontos. Soha nem hallottam a pontot ahol a Thiel hangja megvastagodott. 

Verdi Requiem Dies irae or God’s az elején keményen kezdődik, de a teljes zenekar megjelent a basszus dobokkal egyetemben. A CS2.7 a mélyeket feszesen és finoman ellenőrzése alatt tartotta. 

Mit tehettem mást, meghallgattam a CS2.7 játékát BluRay forrásról is. Chris Isaak Live in Concert lemeze DTS-HD Master Audio 5.1, és sztereó 2.0 formátumban is tartalmazta a felvételeket. A koncert a CS2.7-en keresztül nagyon jól artikulált, és megnyerő volt. A harmonika a színpadon maradt a bal oldalon, míg a gitár a jobb oldalon játszott. A bemutató egy jól kiegyensúlyozott és széles színpadképet rajzolt a zenekarról. A hangmérnök a hallgatási pozíciót középre, és néhány sorral hátrébbra helyezte el. Isaak és a vokál énekesek hangja precíz, meleg, és tiszta volt. Hasonló volt az élmény Chris Botti Symphony Hall Boston felvételének hallgatása közben, amely 48 kHz 24 bit felbontású volt. Teljesen belemerültem  a színpadi bemutatóba, és a vendég művészek játékába. Különösen élveztem John Mayer Glad to be Unhappy című dalát, amit elsőként Frank Sinatra tett népszerűvé. A CS2.7 jól mutatta be a reszelős hangot, annak minden egyedi megjelenésével és gazdagságával. Egy másik számban Botti széles zenei spektrumot játszik a klasszikustól a rockig, a régi trombitáján. A hang rezes, és a texturája rendben lévő a Thielen hallgatva. A zenei képben csak az előadó, és a terem akusztika a mérvadó, a Thiel eltűnt. Csak a zenész, a színpad, és a szoba maradt.

Ahogy öregszem, elkezdtem egyre több dologra hangsúlyt fektetni, amik csak számomra bírnak jelentőséggel. Itt vannak az Eames székeim, vagy a Boxterem, hogy mást ne mondjak. Ezek egyike sem nevezhető különösen drágának, de jól használhatók, és remélem, mindig velem maradnak. Még soha nem éreztem egyetlen általam meghallgatott audio berendezésnél sem azt, hogy beleszerettem, és nem akarok megválni tőle. Kedvenc hobbimmá vált a sebesség váltogatása, és mindörökké élvezni szeretném. A CS2.7 is hihetetlenül közel került ehhez a statushoz.

Ha megvesz egy Thiel hangfalat, érzésem szerint a legjobbak közül választ. A koncepció, a design, a mérnöki munka, és a kivitelezés is nagyon magas szintű. Érzékelni fogja a szeretetet és a szenvedélyt, amit a mesterek beleépítettek minden darabba. Mikor ránézek a CS2.7-re, biztos vagyok benne, hogy legalább 20 évre egy jó beruházást csináltam. Legalább olyan időtlen dolog ez, mint a zenehallgatás, és a dobozok által keltett rezgések élvezete. A Thiel CS2.7 mikor beérkezett a házamba a legmagasabb elvárásaimat is teljesítette. Híres, elismert tesztelők is megmondták azt, amit aztán saját érzékeimmel is megtapasztaltam. Csodálatos bemutatót rendezett nálam. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy beleszerettem a hangjába. Figyelembe véve, hogy a zászlóshajó CS3.7 15.000 Dollár alatt van párban, és a legkisebb CS1.7 4000 Dollár alatt van párban, a sorozat minden tagja teljesen megfizethető. Mikor sok évvel ezelőtt meghallgattam az SCS4TS hangfalukat el voltam bűvölve. A CS3.7 hangját, vagy a CS2.7 hangját hallva, és a CS2.7 8000 Dollár alatti árát figyelembe véve új távlatok nyíltak meg. Mivel a CS2.7 különösen nagy figyelmet érdemlő darab, a Secrets az Év hangfala díjat adományozza neki.

forrás: hometheaterhifi.com