CS1.7 álló hangfal / Ára 3.999 EUR párban / Írta Brent Butterworth

 Thiel Audio CS1,7 teszt

Az új CS1.7 utódmodell azokat a design koncepciókat folytatja, amiket a cég határozott meg az 1970-es évek végén – a fázis koherenciára helyezi a legnagyobb hangsúlyt. A legtöbb hangfal fázist fordít a frekvencia változásakor. Például ha egy 500Hz-es hang megegyező fázisban indul, mire eléri a kb. 5000 Hz értéket, a membrán már hátrafelé mozdul ki elsőként. Egy tipikus hangfal esetében a fázis akár többször is megfordulhat a teljes átviteli tartományon. Extrém esetekben a fázisfordításkor néhány frekvencia tartomány késhet a többihez képest. Annak ellenére, hogy a változás radikális, ez csak gyakorlott fül számára hallható. Az én füleim, mivel nagyon sok pontos fázis koherenciával épült hangfalat hallgatok, hozzá vannak szoktatva a néhány fokos fázis koherenciához a teljes frekvencia spektrumon. A megegyező fázisú hangtartományokkal bemutatott effektek sokkal drámaiabbak, és valóság hűbbek, a fázison kívüliekhez képest.

Thiel Audio CS1,7 teszt

Alacsony keresztváltó meredekség szükséges a fázis koherencia kordában tartásához, ez viszont komoly terhelést ró a magas sugárzóra, amely potenciális torzítást, vagy akár meghibásodást is okozhat. Emellett a wooferre jutó középtartomány jelek elszíneződést okoznak a közepeken, és még mindig nincs vége. Interferenciát okoznak a driverek között, amely összeegyeztethetetlen a függőleges diszperzióval. Jim Thiel aki a vezető mérnök a cégben a kezdetek óta, nyitottan kezeli a problémát, és évtizedeket szánt a megoldás megtalálására. A Thiel CS1.7 1 inches magast, és 6,5 inches woofert alkalmaz egy döntött előlapon, tehát a vízszintes akusztikus központosítás megoldott. A préselt alumínium membrán lapos pillével sima átvitelt biztosít még 10 kHz-en is, míg a magas törésponti frekvenciája a rendkívül alacsony 1,44 kHz-re van beállítva. A szokatlan lapos front basszus kicsatolás csökkenti a turbulanciát, és ezáltal a hallható csőhangot. Thiel azt mondta, hogy az összekötő rudazat amit a CS1.7-ben alkalmazott 42 százalékkal nehezebb, mint az elődmodell CS1.6 ugyanilyen alkatrésze.

Mint minden Thiel hangfal, a CS1.7 is első rendű (-6 dB/oktáv meredekségű) szűrőket alkalmaz, amelynek eredménye, hogy a hangszórókra a jel jelentős fázis eltérés nélkül érkezik meg. A CS1.7 az összes többi Thielhez hasonlóan extra szűrő áramkört alkalmaz a frekvencia menet elsimítására, és az állandó impedancia érték teljes tartományon való fenntartására. További jellemvonás, amit a CS1.7-ben, és minden más Thiel hangfalban közös, a hibátlan kidolgozás. A csodálatos erezetű fa furnér lemezeket Kentucky-ból Lexingtonból szállíttatják, és reméljük, hogy ezen a hagyományon az új tulajdonos sem fog változtatni.

Setup:

A CS1.7-et egy Krell S300-i integrált erősítőhöz (maximális áram 225A) csatlakoztattam. Firestone Audio ILTW USB digitál-analóg konvertert, és Pro-Ject RM-1.3 lemezjátszót alkalmaztam műsorforrásnak.

Tapasztalataim szerint egy pontosan hangolt, csúcsra járatott hangfal, mint amilyen a CS1.7, rendkívül érzékeny lehet a pozícionálásra. Elsőként a hangfalakat pontosan oda helyeztem, ahol az általánosan használt hangfalaim álltak, és addig közelítettem őket a falhoz, hogy a mély átvitel megfelelő tonális balanszot érjen el. Ezután elkezdtem befelé fogatni őket. Elsőként megcéloztam velük a hallgatási pozíciómat, de ebben a beállításban egy kicsit fényes volt a hangja, ezért a szoba falaival párhuzamos beállításra forgattam el a hangfalakat. Ez a pozíció csökkentette a center fókuszt, és emellett kioltotta a felső magas tartományt. A legjobb beállítás az volt, amikor a hangfalakat kissé a hallgatási pozíció felé forgattam, kb. fél állapotig. A Thiel szett tartozéka egy nagy teherbírású lábazat, amely használatával a szintezés könnyedén megoldható. A cég külön megvásárolható opcióként kínál szélesebb támasztást kínáló stabilizátort, amely jól jöhet, ha kisgyermeke van, aki esetleg felboríthatná a mindössze 24 centi széles hangfalat.

 Thiel Audio CS1,7 teszt

A bemutató:

Az első Thiel hangfal tesztem 20 évvel ezelőtt a CS2.2, és a CSC polc hangfal volt. Emlékszem, hogy azok a hangfalak gyönyörűen részletezték az igényes zenéket, mint a klasszikus, jazz, vagy népzene, de nem hoztak olyan jó eredményt a rock műfajon. Jól bevált hagyomány nálam, hogy rosszabb hangminőségű anyagok hallgatásával kezdem a teszteket. Elindítottam tehát egy MP3 letöltött anyagot a Dumb Disco Ideas című dalt a Brooklyn synthpop duo Holy Ghost! (a felkiáltó jel az Ő jelölésük) együttestől. A 80-as évek puffogó hangú dobja olyan volt, mintha a Cameo alagútból hallatszódna ki, emellett a műhangú billentyűzet mesterséges digitális visszaverődés effektjei csak gyalázatos PA hangfalakra valók, és nem egy 4000 Dolláros audiofil berendezésre. A Dumb Disco Ideas hallgatása a CS1.7-en keresztül is meglepő volt. A koherens fázis beállítás tökéletesen működött még ekkor is. Annak ellenére, hogy semmiféle természetes hangszert nem tartalmazott a felvétel, a mély beütések alacsonyra mentek, és feszesek voltak. A hangulat betöltötte a szobámat, a hangok mögöttem kavarogtak. Feltekertem a hangerőt, hogy megtudja, mekkorát szól a CS1.7 mielőtt a hangja reszelőssé válna. Hozzávetőleg 98 dB-re állítottam a hangerősséget a hallgatási pozícióban, amely kb. 6 dB-vel magasabb, mint a normál hallgatási hangerősségem.

Thiel Audio CS1,7 teszt

Nem az történt, amit vártam. Azt gondoltam, hogy a CS1.7 mélyeinek dinamikája fokozódni fog. Mikor kidobtam a Holy Ghost!-ot, és feltettem Miles Davis What It Is felvételét az 1984-es Decoy albumról, John Scofield gitár, és Branford Marsalis szaxofon hangja természetes, és részletező maradt. Viszont Darryl Jones konga dobjának hangja elveszítette a lendületét, és túl vékonnyá vált. Probléma nélkül dolgozott a 6,5 inches woofer Miles What I Say című dalán az 1971-es Live-Evil albumról, és Michael Henderson újjal pengetett mélyein sem volt semmi gond, precízen szólaltak meg. Airto Moreira ütőhangszer művész agogo harangjainak képét kísérteties pontossággal kb 60 centire a bal hangfaltól ábrázolta a térben, míg a zenei aláfestést Keith Jarrett elektronikus billentyűzete szolgáltatta. A tesztem hátralévő műsorszámait a CS1.7 szerette. A ZZ Top Chartreuse dalán egy kicsit vékony volt, vékonyabb, mint egy vékony kis monitor torony hangfal. A puritán, minimalista felvételeken, mint például a NYC avant-jazz csoport Flip City-je a CS1.7 remekelt. Az utolsó felvétel hallgatásakor teljesen elképesztett, hogy még a levegő vétel, és a billentyű érintés hangjai is hallhatók voltak David Aaron szaxofon játéka közben. Aaron tenorjának hallgatása közben feltűnt, hogy a CS1.7 egy kicsit mintha csillogna a 3 kHz tartomány környékén. A részleteket persze csodálatosan mutatta be. A Middle-of-the-road pop zenén, mint például Joni Mitchell All I Want című dala a klasszikussá vált 1971-es LP-ről, vagy Toto fave Rosanna című dalán is felmerült ez a jelenség.

Összefoglaló:

A Thiel CS1.7 nem az a hangfal, amely hangja mindenkinek tetszeni fog. Azoknak való, akik az legutolsó hangbeli részletről sem kívánnak lemaradni a felvételben. Az akusztikus bemutatója inkább életszerű, mint passzív. Tetszeni fog azoknak, akik a nappaliban szeretnének hifi bemutatót tartani. Más szavakkal, ez egy ízig-vérig Thiel.

forrás: Thiel Audio.com