Azt erős túlzás lenne állítani, hogy a Primare BD32 típusú Blu-ray lejátszója felett eljárt volna az idő, de a folyamatosan növekvő elvárások miatt aktuálissá vált a készülék továbbfejlesztése. Azonban nem egyszerű ráncfelvarrásra került sor, hanem alapos áttervezésre, így született meg az MkII típus, amely elődjénél még magasabbra teszi a mércét.

Megjelenés

Kicsomagoláskor, a készülékkel való találkozás első pillanataiban rögtön érezhető, hogy szó szerint egy nehézsúlyú versenyzőről van szó. Ha nem számítana szentségtörésnek egy több mint egymillió Ft-os készülékre ilyet mondani, mintha nem is egy kifinomult univerzális lejátszót, hanem egy masszív páncélkazettát vennénk ki a dobozból. Köszönhető ez elsősorban a tekintélyes, 10 kg-os súlyának, de jelentősen ráerősítenek erre az érzésre a láthatóan vastag burkolati lemezek és a matt fekete tető és oldallap.

A frontoldal finom kidolgozású, selymes hatású, szálcsiszolt felületű, de a Primare-stílusú ovális fekete betéttel viszonylag tagolatlan látványt nyújt, ezért meglátásunk szerint az ezüstszínű kivitel egy nagyságrenddel könnyedebbnek és elegánsabbnak tűnik.

Primare BD32 MK II hálózatos univerzális lejátszó teszt

Az ovális kijelzőn kívül a BD32 MkII másik legjellemzőbb, cég-specifikus formai jegye a három masszív láb. A Primare mérnökei annakidején nem hiányoztak a geometria és fizika órákról, tudják, hogy három ponton alátámasztva egy készülékházat, az bármilyen körülmények között stabilan áll, kizárt dolog a billegése.

Primare BD32 MK II hálózatos univerzális lejátszó teszt

De komolyra fordítva a szót, az minden józanul gondolkodó házimozis számára nyilvánvaló, hogy a BD32 MkII hang és képminősége alapvetően nem a lábak számán múlik, ez nem több mint a cég markáns stílusjegyeinek egyike. Ami számít, az a precíz tervezés, a felhasznált kiváló tulajdonságú alkatrészek és az igényes - minőségi használati érzetet nyújtó - kivitelezés. Ez utóbbit példázzák a finoman megmunkált, és határozott kattanással működő, domború felületű acél nyomógombok, az olajozottan járó lemeztálca, a nagyfelbontású OLED kijelző, vagy akár az előlapba vésett cég logó.

 Primare BD32 MK II hálózatos univerzális lejátszó teszt

Felépítés

BD32 második generációjának megalkotásakor a főbb fejlesztések a következők voltak: áttervezték a tápellátást, 4K kompatibilissé tették a videó szekciót, MHL támogatású HDMI bemenetet alakítottak ki, valamint bővítették az online tartalomelérési lehetőségeket is.

A tervezésnél a fő szempontok a minél rövidebb jelutak megvalósítása, a zaj és a torzítás csökkentése, a különböző funkciójú áramkörök (audió/videó/kijelzők/mechanikai vezérlés stb.) egymástól való minél jobb elszigetelése voltak. Ezeket a nyilvánvaló célokat nagyon sok cég tűzi ki maga elé, más kérdés, hogy melyikük hogyan tudja elérni, vagy egyáltalán sikerül-e elérnie.

 Primare BD32 MK II hálózatos univerzális lejátszó teszt

Az igényességet jelzi, hogy az audió szekció külön tápegységet kapott. Egy kapcsolóüzemű szolgálja ki a mechanikát, a videó és a kijelző áramköröket, és egy másik, C-magos transzformátorral épült analóg az audió áramköröket. A sztereó hangdekódolását egy csúcsminőségű Crystal DSD DAC CS4398 chip végzi, az ezt követő szimmetrikus analóg kimenetei fokozat pedig Burr-Brown OPA2134 műveleti erősítőkre épül. A multicsatornás hangszekció dekóder chipje egy Crystal CS4382A DSD DAC, a kimenő fokozatot pedig szintén Burr-Brown OPA2134 műveleti erősítők hajtják meg.

Primare BD32 MK II hálózatos univerzális lejátszó teszt

A videó feldolgozás lelke egy Marvell Qdeo Kyoto-G2 processzor, amely nem csak az új „fícsör”, a 4K-ra felkonvertálást végzi, hanem 2,35:1 képarányú műsorforrás esetén függőlegesen meg tudja nyújtani (stretch zoom) a képet. Ez anamorfikus lencsés projektor használata esetén célszerű, mert így az összes pixel aktív. Mind az analóg mind a videó szekciót megfejelve, komoly erősítőkben is helytálló 72000 μF kapacitással támogatja.

Szolgáltatások, csatlakozások

BD32 MkII funkcionalitása jóval túlmutat egy szimpla BD lejátszóén, így teljesen jogos az univerzális médialejátszó minősítés. Optikai lemezformátumok terén mindenevő: CD, SACD, DVD, DVD-A, BD, mindegyiket elfogadja, akár gyári műsoros, akár írható/újraírható. CD esetén kezeli a HDCD kódolású audió, valamint a VCD és SVCD formátumú videó lemezeket is. (Bár ez utóbbiaknak napjainkban egyre kevésbé van jelentősége.)

Médiafájlokat (videó, fotó és hang) USB tárolóról, helyi hálózatról DLNA szerverről tud fogadni, a fájlformátumok terén szintén teljes körű támogatottságot nyújt, A-tól Z-ig (pontosabban AAC-től WMA-ig) mindent megszólaltat. PCM-ből maximum 24 bit/192 kHz lehet a felbontás, DSD esetén pedig a DSD64 (2,8224 MHz mintavételezésű) formátumot kezeli. A forrás hanganyagot PCM-re tudja konvertálni, így választható, hogy a kimeneteken az eredeti natívban, vagy PCM-ben jelenjen-e meg a bitfolyam. (SACD lemez vagy DFF/DSF fájlok esetén a DSD jelek természetesen nem jutnak ki az optikai/koaxiális kimenetekre, csak a HDMI-re.) Mindezek lejátszását mobil aplikációval is vezérelhetjük.

Primare BD32 MK II hálózatos univerzális lejátszó teszt

Ebben a minőségi kategóriában talán már említeni sem kellene, hogy a készüléknek nem fixen rögzített hálózati kábele van, hanem IEC aljzata, így ízlés szerintire cserélhető a tartozék „madzag”. Az viszont már a szokásost meghaladó igényességre utal, hogy a felhasználói kézikönyvben külön felhívják a figyelmet, hogy a csatlakoztatásnál a fázis az IEC aljzat baloldali érintkezőjére kerüljön a jobb kép és hangminőség érdekében.

A hátoldali csatlakozókat számba véve, az előd BD32-höz képest eltűntek az analóg komponens és kompozit videó kimenetek, csak két HDMI 1.4a áll rendelkezésre. Hang kimenetekkel viszont bőségesen el van látva: 1 pár XLR, 1 pár RCA és teljes 7.1 multi-csatornás RCA a kínálat. Digitális hangból pedig egy optikai és egy koaxiális.

Primare BD32 MK II hálózatos univerzális lejátszó teszt

Külső eszközök a két USB és az MHL kompatibilis HDMI bemenetre csatlakoztathatók. A HDMI bemeneten 1080p felbontású videókat, hatcsatornás hang esetén 192 kHz, nyolccsatornás hang esetén pedig 96 kHz mintavételezésű Dolby Digital vagy DTS jeleket tud fogadni. Az egyetlen apró kényelmetlenség, hogy ezek az aljzatok nem a front, hanem a hátoldalon találhatóak. Biztosak vagyunk abban, hogy elsősorban esztétikai okból nem voltak hajlandóak a minimalista „Primare-stílus”-tól idegen aljzatokkal megbontani a front homogenitását. Így a dizájn felülkerekedett a funkcionalitáson. Kétségtelen, hogy egy high end lejátszónak legkevésbé az a feladata, hogy mobil eszközöket aggassunk rá. Ráadásul aBD32 MkII hálózatos képességei jórészt feleslegessé teszik az említett csatlakozókat, akár az előlapon, akár máshol kaptak helyet. Viszont kapunk egy olyan USB dokkolót-toldót amit a készülék hátlapjára csatlakozatva, esztétikusan a készülék mellett, vagy attól távolabb, számunkra kényelemesebben elhelyezve tudunk használni.

Helyi hálózathoz csatlakozás nem csak LAN kábellel lehetséges, hanem WiFi-n keresztül is. A vezeték nélküli modul azonban nincs beépítve a készülékbe, hanem egy tartozékként mellékelt USB hardverkulcs (becsületes nevén: dongle) teszi lehetővé a WLAN csatlakozást. Ez kicsit ad-hoc megoldásnak tűnik az egyre jobban terjedő egy- vagy kétantennás beépített modulokhoz képest, viszont ami örvendetes, hogy végre egy olyan készülék, amely teljesíti 802.11n szabványt. A LAN csatlakozás nem csak a hálózati és a netes tartalmak elérése miatt fontos, hanem megfelelő internetkapcsolat esetén a BD32 MkII automatikusan képes letölteni az aktuális szoftverfrissítéseket.

Kezelhetőség, kép és hangminőség

A menürendszer nagyon szép grafikájú, könnyen kezelhető. A beállításoknál gyorsan megtalálható minden opció, a felhasználói kézikönyv böngészése nélkül is egyszerűen el lehet igazodni benne, „adja magát” a kezelése.

Az online tartalmak (Picasa, Netflix, Vudu HD movies, Cinema Now, Rhapsody, YouTube, Pandora, Berlini Filharmonikusok koncertjeinek HD videói) közti keresés szintén gyors és egyszerű, bár ezek nagy része sajnos hazánkból nem elérhető, így az ingyenes lehetőségekkel kell beérni. Igazság szerint az online tartalomelérésre csak mint bónusz funkcióra tekintünk a médialejátszóknál, mert internetes böngészésre egy teljes értékű billentyűzettel rendelkező HTPC-nél rugalmasabb, egyszerűbb és praktikusabb módszert még nem talált ki egyetlen gyártó sem. (Aki próbált már YouTube videókat úgy megkeresni, hogy egy távirányító nyilai segítségével lépked a képernyőn megjelenő virtuális billentyűzet karakterei között, az biztos tudja mire utalunk.)

A zenei teszt kezdése előtt már megvolt a sejtésünk, hogy naturális és neutrális hangzásvilágot fogunk hallani, mert a Primare filozófia szerint a cég termékeire pont az a jellemző, hogy „nincs Primare hang”. Vagyis annál jobb egy készülék, minél kevésbé rendelkezik saját, jól felismerhető, karakteres hangképpel.

Primare BD32 MK II hálózatos univerzális lejátszó teszt

Szokásos instrumentális jazz albumaink (Pege AladárDave BrubeckPawnshop1705) mindegyikén precízen felépített sztereó színpad, tiszta, átlátható hangkarakter volt jellemző. Az egyes hangszerek színezetlen természetességgel teljesedtek ki, magas fokú analitikus felbontása révén a zene szövetének minden szálát megmutatta. Az erőteljes és életteli basszus nem vált tömörré, nem húzta lefelé az egyensúlyt, hosszú távon sem vált fárasztóvá.

David Gilmur szólólemezén, az On An Island számaiban az ének a gitárszólamokkal együtt jól definiáltan került előtérbe, de ez az informatív „jelenlét” érzés nem egy olcsó, prezenszes kiemelés trükközése miatt jött létre, hanem a plasztikus, részletező előadásnak volt köszönhető. Az Arizona Dream (Arizonai álmodozók) soundtrack albumán a Death c. számban a gyors és mondhatni brutális dinamikaváltásokat torzítás és késlekedés nélkül tárta elénk. Mike Oldfield Tubular Bells-ében kristálytisztán építette fel a légies, törékeny szintetizátorfutamokat.

Hasznos (és más készülékeknél sajnos elég gyakran elhanyagolt) funkció, hogy zenehallgatáskor a TV képernyőjén megjelennek a CD-text információk (az album és az előadó neve, szám címe, stb.), sőt ha a lejátszó aktív internetkapcsolattal is rendelkezik, akkor letölti az album borítóképét a Gracenote adatbázisból.

Primare BD32 MK II hálózatos univerzális lejátszó teszt

Blu-ray filmeken a Sin City éjfekete tusrajzaiból ragyogóan emelkedtek ki a telített színekkel festett részletek. Az árnyalatok átmenetei egyenletesek, sávosodás nélküliek voltak. A film egyedi, hosszú monológokra épülő hangvilága remek alkalmat nyújtott a BD32-nek hogy megmutathassa, mennyire természetesen tudja visszaadni a dialógusokat. És ő élt is ezzel a lehetőséggel. Az Easy Rider tábortüzes jelenetében, az éjszaka sötétjében, a lángok által megvilágított tárgyak tapinthatóan váltak el a fekete háttértől. A máig nem porosodó zene nyers volt és karcos, de csak ha szükséges volt, mert a The Byrds betétdala, a Wasn’t Born to Follow viszont könnyedén szárnyalt a napsütötte országút felett. A Skyfall címdalábanAdele szokás szerint lenyűgözően énekelt, az akciójelenetek pedig lehengerlő dinamikával zajlottak. A sanghaji éjszakában város csillogása és a kivilágított uszoda kékje újfent csak a videó feldolgozás színvonalát dicsérte.

Végszó

„A negatív eredmény is eredmény” - tartja a mondás, és jelen esetben az, hogy nem sikerült „Primare-hangot” felfedezni a különböző műsorrészletek esetén, az a BD32 MkII kiválóságát mutatja. A nagyszerű képfeldolgozás az előzetesen várt természetes és semleges hangzással párosult. A dilemma mindig annak a fránya ár/érték aránynak a meghatározásakor merül fel. Jobb-e a BD32 MkII minősége, mint egy tizedébe kerülő lejátszónak? Természetesen jobb, sokkal jobb, de tízszer jobb-e? Ez már megválaszolhatatlan, mint ahogy eleve a kérdés is értelmezhetetlen, mert kinek mit jelent az „x-szer jobb minőség”? Önmagában nézve a készüléket, vitathatatlanul csúcsminőséget nyújt minden téren, CD-lejátszóként is, és ezt bizony meg kell fizetni. Amennyiben valaki nem hajlandó kompromisszumokra és olyan univerzális lejátszót szeretne birtokolni, amelyiknek képe és hangja referencia minőségű, ne keresgéljen másfelé. Ki merjük jelenteni, hogy ezt a lejátszót nem csak high end-nek nevezik, hanem valódi high end készülék.

 

Műszaki adatok

 

Támogatott lemezformátumok: Blu-ray (standard és 3D), DVD (DVD-Audio), SACD, CD (HDCD, VCD, SVCD, Kodak Picture CD)
Támogatott írható lemezformátumok: CD-R/RW, DVD±R/RW, DVD±R DL, BD-R/RE
Támogatott fájl-formátumok: AAC, AC3, AIFF, ALAC, APE, DSD, FLAC, M4A, MKA, MP3,OGG, PCM, WAV, WMA
Harmonikus torzítás:

0,0015 % (CD)

0,0055 % (SACD)

Jel/zaj viszony:

138 dB (CD)

125 dB (SACD)

Bemenetek: 1 db HDMI, 2 db USB
Kimenetek: 1-1 pár sztereó XLR és RCA, 7.1 RCA, 1-1 optikai és koaxiális hang, 2 db HDMI
Egyéb csatlakozók: 12 V trigger ki/be, LAN, RS232, infravörös vezérlő ki/be
Teljesítményfelvétel:

50 watt (üzemi)

37 watt (bemenő jel nélkül, nyugalmi állapotban)

0,5 watt (készenléti)

Méretek: 430x375x106 mm
Tömeg: 10 kg
Színválaszték: fekete, titán
Ár: kb. 1 200 000 Ft
   
   

 

Mérleg

+ Rendkívül igényes, minőségi kivitel

+ Kiváló, precíz, természetes hangzás mind házimozi, mind sztereó konfigurációban

+ 4K felskálázás

+ Automatikusan letölti a szoftverfrissítéseket

- A HDMI bemenet nem az előlapra került, így nem igazán praktikus a mobileszközök csatlakoztatása

- Kisméretű, kevés karaktert megjelenítő kijelző, különösen hálózatos lejátszáskor kellene több információ

Szubjektív vélemény

Hangminőség: 5 csillag 
Képminőség: 5 csillag 
Kivitel: 5 csillag 
Formaterv: 4,5 csillag 
Szolgáltatások: 4 csillag 
Kezelhetőség:  4,5 csillag
Ár/érték arány: 4,5 csillag 

 

forrás: AV-online