A kábelekről írni mindig rizikós. Biztos vagyok abban, hogy nem tudom majd minden kapcsolatos véleményemet, és érzésemet pontosan megfogalmazni, de meg fogom próbálni, hogy megérthessék. Sok zenerajongó nem feltétlenül hallja meg a különbséget a kábelek között, ezért ajánlásokat, véleményeket keres róla. Dr. Evil kígyóolaj szindróma a dologgal kapcsolatban, hogy a placebo hatás érvényesül elsősorban, azaz minél drágább, annál jobbnak ítélik meg. Nehéz dolog elmagyarázni a nem audiofil barátoknak azt, hogy tényleg meghallható különbség van két darab drót között.

Hidiamond D2 XLR és D7 RCA high-end kábel teszt

Valódi veszélyt hordoz a kábeltesztek írása, mert mit tehetek, ha jobb a hang az éppen értékelt kábel alkalmazásakor, mint a saját rendszeremben használt daraboké? A saját rendszerem hat pár interkonnekt, és tizennégy hálózati kábelt tartalmaz egy pár hangszóró kábel mellett. Mikor a Siltech kábeleket választottam olyan érzésem támadt, mintha egy 911 Turbo-ba ültem volna bele. A Siltech hangja elvarázsolt, fantasztikusnak találom, és a kábelparkomat folyamatosan fejlesztem ahogy csak lehetőségeim engedik. Mivel nem túl régen vásároltam két phono fokozatot, jelen pillanatban nem állok készen a további fejlesztésre.

Robert Neill a Worldwide Distributions embere, és Észak-Amerikában a HiDiamond kábelek márkakereskedője. Nagyon kitartó, és kedves ember. Ő hozta el nekem ezeket a gyönyörű HiDiamond kábeleket Olaszországból, és azt mondta róluk, hogy ezek a legjobbak, amit valaha hallgatott. Heteken át próbáltam győzködni arról hogy teljesen felesleges nálam hagynia bármelyik kábelt. Nem hallgatott rám, és itt hagyta a Diamond 7 RCA, és a Diamond 2 XLR csatlakozós szimmetrikus kábeleket. Mivel heteken át próbált rávenni a tesztre sikertelenül reméltem, hogy kipróbálás nélkül fogja őket elvinni, mivel én egyáltalán nem hittem a legjobb koncepciójában.

Mivel sikertelenül próbálkoztam, megbeszéltem vele, hogy rendben, tesztelni fogom a kábeleit, de csak abban az esetben, ha elég időt hagy rá nekem. Végül is legyőztem a saját ellenkezésemet. Úgy véltem, hogy mivel ezek olcsóbbak, mint a Siltech kábeleim, gyengébben is fognak teljesíteni.

Februárban aztán egy péntek estén beélesítettem mind az öt érzékemet, és legyőztem az ellenkezésemet. Egy üveg 1988-as Argiano Brunello di Montalcino bor társaságában a D7 RCA kábelt betettem a lemezjátszó fokozatom, és az előerősítő közé, a D2 XLR kábelt pedig az előerősítő, és a végfok közé. Finom olasz bor, és finom olasz kábel. Micsoda kombináció! Az Argiano illata cseresznyés, és fűszeres. Annak ellenére, hogy még csak 24 éves, a bor testes, és minden tannint úgy kiad magából, amit nagyon nehéz megfogalmazni. A HiDiamond kábelek első benyomásai legalább annyira meggyőzők voltak, mint az első korty bor. Olyan érzés volt, mintha valaki széthúzta volna a frekvencia spektrumot, de anélkül, hogy analitikus, vagy éles lenne. Mire az üveg feléig eljutottam, már tökéletesen megértettem, hogy mit szeret Rob ezekben a kábelekben – anélkül, hogy borozgatna közben

Hidiamond D2 XLR és D7 RCA high-end kábel teszt

Annyi történt a február pénteki este óta, hogy felhívtam Robert Neillt, azzal a kéréssel, hogy meg akarom vásárolni a tesztre leadott kábeleket. Ennek ellenére természetesen elfogultság nélkül fogom a termékeket bemutatni. Nos, mielőtt felhívtam volna, az akkori személyes tapasztalataimat minden audiofil zenekedvelő számára közreadom. Egyáltalán nem egy újabb „legjobb hangú kábel, amit életemben hallottam” bemutató lesz, mindössze el szeretném mondani a szonikus tapasztalataimat. Össze fogom hasonlítani a korábbi referenciámmal, hogy fogalmat lehessen róluk alkotni egy rendszerben.

HiDiamond kábelek

A HiDiamond egy olasz high-end kábelgyártó, amelyet Filippelli Salvatore alapított 2000.-ben. Szó nincs arról, hogy OEM kábel gyártók hagyományos réz ezüst vagy arany ötvözet kábeleit alkalmazzák. A Siltech, Purist és a Stealth bizony hasonlót alkalmaznak. Filippelli tájékoztatása szerint a HiDiamond kábelek elemi szálait egyedi igényeik szerint Olaszországban készítik. A modelltől függ az ötvözet. Többféle réz, grafit ötvözetet, és persze ezüst és arany ötvözetet is használnak. A különböző HiDiamond kábeltípusok pontos specifikációját a forgalomba hozók, vagy a gyártó honlapján is megtekinthetik.

Hidiamond D2 XLR és D7 RCA high-end kábel teszt

Mikor Robert Neill kapcsolatba lépett velem a teszt megbízás ügyében, egyetlen modellt sem ismertem, ezért Ő ajánlotta a felső osztályos Diamond 9 RCA kábelt (2300 Dollár/méter). Azt is javasolta, hogy ha gondolom, a teljes rendszerem minden kábelét biztosítja számomra az interkonnekt kábelektől a hálózati kábelekig. Mindkét ajánlatát visszautasítottam. Először is azért, mert akkor még nem akartam a kábelről írni, másrészt szerintem Robertnek fogalma sem volt arról, hogy az én teljes rendszerem milyen rengeteg kábelt tartalmaz. Csak hálózati kábelből kellett volna vagy tizennégy. Végül, de nem utolsó sorban jobban érdekelt a dolog olyan módon, hogy csak egy kábelt építek be a rendszerembe, mert így jobban meg tudom ítélni a változást. Ha minden kábel cserélődik, nagyon nehéz lett volna behatárolni a változásokat. A végén egy 2,5 méteres D2 XLR, és egy D7 RCA interkonnekt mellett döntöttem.

Hidiamond D2 XLR és D7 RCA high-end kábel teszt

A D7 RCA kábel a HiDiamond kábel kínálat középrészén helyezkedik el. A Diamond 1 belépő modell (80 Dollár/méter), és a Diamond 9 (2300 Dollár/méter) a skála alsó és felső árkategóriája. Ugyanígy a D2 XLR kábel is egy három tagból álló sorozat középső elemet, amelyből a teljes kínálat Diamond 1-3-ig tart.

Mint érdekesség megjegyzem, hogy nem minden HiDiamond RCA kábelből van XLR verzió. A D2 XLR különbözik a HiDiamond 2 RCA kábeltől, pedig nagyon hasonló a jelzésük. Az árakban is lényegesen eltérnek. Habár a D7 RCA közel egy árban van a D2 XLR-rel, mégis két különböző modellről beszélünk.

A HiDiamond minden lényeges tudnivalót közöl a weboldalán a kábelekről. Látni fogja, hogy a magasabb modellek esetében az ellenállás, és a kapacitás érték is alacsonyabb.

A két kábel megjelenésre teljesen egyformának tűnik. Mindkettő 8 mm átmérőjű, és egészen hajlékony, ám nem lehet egészen 90 fokban elhajlítani őket. A Diamond D2 XLR Neutrik ezüst csatlakozókkal van szerelve, míg a D7 RCA rögzíthető csatlakozói nagyon hasonlítanak a Furutech Carbon rögzíthető csatlakozásaira karbonszálas házukkal. A forraszanyag 4,2% ezüst tartalmú. Filippelli Salvatore tájékoztatása szerint ezek egyedi gyártású Rhodium csatlakozók karbon grafit burkolattal. Tökéletesen megegyező a tapintásuk. Úgy az RCA, mint az XLR kábel fekete színű, HiDiamond logos irány jelölővel vannak ellátva. Elcsúsztathatók, és valószínűleg csak esztétikai célokat szolgálnak.

A Diamond D2 XLR volt az első kábel, amit beszereltem a rendszerembe. A McIntosh C1000 előerősítő, és az MC2KW végfok között biztosította a jelátvitelt. Ugyanezt a gyakorlatot megismételtem a D7 RCA kábellel is. Pontosan ugyanebbe a láncba kötöttem be, így a lemezjátszó előerősítő, az előerősítő, és a végfok között is ezek a kábelek voltak installálva.

Hidiamond D2 XLR és D7 RCA high-end kábel teszt

A HiDiamond kábeleket a Purist Aqueous Aureus XLR kábel helyére szereltem be, amely éppen megegyező hosszúságú volt, és évekkel ezelőtt szereztem be a rendszerem támogatására. Több mint huszonöt féle kábelt próbáltam ki, és akkor úgy tűnt, ez a kábel adja a legjobb ár érték arányt. Az Aqueous Aureus tonalitása, és szonikus karakterisztikája jóvoltából a rendszerem magasabb árkategóriás hangzás osztályt ért el kevesebb pénzért. Ezek voltak a kedvenc kábeleim, és nem utolsó sorban a személyes választásaim. A tesztben a Purist Aqueous Aureus lesz a referencia pontom.

Szinte minden kábel gyártó olyan formatervet szeretne alkotni, amely közel áll az élő zenei előadáshoz. Soha nem találkoztam olyan gyártóval, amelyik úgy hirdette volna a kábelét, hogy a terméke színezi a hangzást. Viszont, szinte minden kábelnek van valamilyen szonikus karakterisztikája, amely, ha passzol a rendszer hangzásához, nagyon jól alkalmazhatóvá teszi. Ha létezne neutrális kábel, a hangzást csak a rendszer elemek határoznák meg. A neutrálist úgy értem, hogy egy RCA kábellel hajtott rendszer magas hatásfokú hangfalának hangja vékonnyá, agresszívvé, vagy fényessé válna egy félvezetős teljesen digitális összeállításban. Az én olvasatomban a neutrális egy relatív fogalom, és nem abszolút dolog. Nem is hiszek abban a dologban, hogy egy kábel jobb, mint egy másik, mindössze úgy értem, hogy jobban illeszkedik egy adott rendszerhez. A jobb kábel minden esetben a tesztet végző személynek jobban tetsző hangzást jelenti.

Rengeteg zenei anyagot meghallgattam miközben a tesztet végeztem. Az LP címek és borítók a következők voltak a teljesség igénye nélkül:

• Dvořák Symphony No. 9 in E Minor, From the New Word, Op. 95. Istvan Kertesz London Symphony Orchestra. [DECCA SXL 2289, ED2]

• Bruch, Scottish Fantasy in E-flat major. Alfred Campoli. London Philharmonic Orchestra. [DECCA SXL 2026, ED1]

• “Mosaics”, the Lost Capital Tapes. Michael Rabin Brook Smith Piano. [EMI Testament Reissue, TSP 8801]

• Carl Orff, Carmina Burana. Robet Shaw Alanta Symphony Orchestra and Chorus. [Telarc Digital, DG 10056/57, 1981 Telarc Records]

• Donizetti, L’elisir d’amore, Francesco Molinari-Pradelli Maggio Musicale Fiorentino, [London OSA 1311 ED1]

• Lalo, Symphonie Espagnole, Henryk Szeryng. Walter Hendl Chicago Symphony Orchestra. [RCA Victor LSC-2456 Shaded Dog]

• Meyer Records Vol. 1, No. 150. [Distributed by Clearaudio] (Courtesy of Bernard Li of Charisma Audio)

• Joan Baez, Diamond and Rust in the Bullring. [Gold Castle Records, VGC

Hidiamond D2 XLR és D7 RCA high-end kábel teszt

A HiDiamond D2 XLR beszerelése utáni hallgatáskor az első szó, ami beugrik az a korlátlan. A korlátlant úgy értem, hogy a bemutatója olyannak tűnt, mintha az egész frekvencia spektrumon kitágult volna a környezet – a Purist kábellel összehasonlítva. Ez nagyon jól meghallható a hegedű húrokon, a szoprán futamokon, és a zongora magasabb hangú billentyűin. Ahhoz hasonló az effekt, mintha összehasonlítaná hogy milyen érzés egy nagy katedrálisban, vagy egy hangszigetelt stúdióban sétálni. Az LP hirtelen levegősebb, és zajosabb lett. Ez az átvitel mód az XLO Unlimited RCA, vagy a Kimber Select Hyper Silver interkonnekt kábelekre emlékeztet, bár a holografikus kép nem annyira éles, és a hang nem annyira gyors, mint azok esetében. Ez a kábel teljes ellentéte a Cardas Hexlink 5C-nek ahol a felső frekvencia tartományok átvitele a minimumra van csökkentve. Olyan érzésem támadt, amelyet nehéz szavakba önteni. A leginkább hasonló értelmű az analitikus, fényes, és kemény.

A második jellemzője a Diamond D2 kábelnek, hogy a frekvencia spektrum mindkét végét szinte extrém módon átviszi, semmi letörést nem okoz benne. A rendszere képességeit ez a tulajdonság szerencsés esetben komolyan javíthatja. A Carmina Burana és a Lalo Symphonie Espagnole felvételein jól jött ez a tulajdonság, a D2 nagyon szépen kiegészítette. Szeryng hegedűjének a nagyzenekar nagybőgőjének, és az üstdobnak feszességet, határozottságot adott. De Dvorak Új Világ Szinfóniájának magas frekvenciás javulása túllőtt a célon. A D2 megmutatta a Decca felvétel lendületét, és növelte a mű direkt bemutató érzetét. Az újraéledési idő alacsony, ezért az akciók kitűnők, szinte minden hangszeren külön meghallhatók. Kissé túlságosan élővé vált a felvétel – az én ízlésemnek.

A HiDiamond D2 XLR a holografikus képet drámai hatású három dimenziós terekkel fokozta, mintha a szobám hirtelen nagyobbá vált volna. A térben minden hangszernek pontos helyzete volt, megfelelő térközzel. Az élek jobban kivehetők, és sokkal élénkebbek. Pontosan olyan a hatás, mint amikor növeli a televízióján a képélességet. Ha a természetes beállítás mondjuk 5, a Purist Aqueous Auries ezt lecsökkenti kb. 4-re, míg a Diamond D2 XLR növeli 6-ra. A korábbi példában már említett Cardas Hexlink 5C kábel ebben az összehasonlításban 1-es re csökkentette volna az élességet.

Hogy valami újat próbáljak, kíváncsi lettem a vokál bemutatás módra. Joan Baez Diamond and Rust in the Bull Ring, Meyer Records Vol. 1 hallgatása közben a különbség még jobban kijött. A Purist Aqueous XLR hangja teljesebb testet, lekerekített éleket, és lágyabb középtartomány bemutatót tartott. A Diamond D2 sokkal inkább valóságos, pontosabb módon mutatta be Joan Baez különleges hangjának minden rezdülését, mellőzve a részletek felesleges kiemelését. Van jó, és rossz is ebben az iszonyatos realizmusban, ahogy tolmácsolta a felvételt. A realizmus fokozása nem csökkentette az emberi hang érzelem tartalmát, és nem tette a felvétel hangjait élessé. Az énekes hangja mindössze egy kicsit soványabb lett, anélkül, hogy bárhol túlságosan elvékonyodott volna.

Hidiamond D2 XLR és D7 RCA high-end kábel teszt

Mikor a Diamond D2 XLR kábelt lecseréltem a D7 RCA-ra, figyelemre méltó volt a két kábel hangja közötti hasonlóság. Miközben mindkettő azonos hangzás karakterisztikát mutat, nekem úgy tűnt, a D7 még inkább hangsúlyos. A különbség a Purist Aqueous Auries és a HiDiamond D7 RCA között erőteljesen szembeötlő. Ha egy mondattal kellene jellemeznem, olyan, mintha a D2 XLR kapott volna egy kis szteroidot. A D7 RCA érzésre még korlátlanabb, kiterjedtebb, valósághű, és az általa előállított holografikus kép még két fokozattal élesebb a D2 XLR-nél is.

Barátaim a helyi audiofil klubban sokszor mondták rólam, hogy az én zenei ízlésem inkább a lágy, lekerekített zenei irány felé mutat, talán még az átlagnál is jobban. Így aztán nem csoda, hogy a csöves erősítők, az analóg hang, és a McIntosh berendezések felé hajlok. Az általam természetesnek nevezett hangzás valószínűleg kevésbé lesz az mások számára. Emiatt írtam, hogy a D2 XLR, és a D7 RCA előerősítő és lemezjátszó erősítő közé installálása túlságosan élővé tette a bemutatót.

Barátaim a Greater Toronto Area Audiophile Club (GTAA) tagjai is mindannyian úgy érezték, hogy a hang számottevően reálisabb, és a legtöbbjük arra bíztatott, hogy vásároljam meg mindkét kábelt. Végül úgy döntöttem, hogy a Purist Aqueous Auries RCA kábelt lecseréltem a Diamond D7 RCA-ra, ilyen módon viszem át a jelet az Audio Research Reference SE2 és az előerősítő között. A Purist XLR összeköttetést meghagytam az előerősítő, és a végfok között.

Egy héttel azután, hogy kinyitottam az 1988-as Argiano Brunello di Montalcino üveget, elmeséltem az audiofil barátaimnak azt, hogy legalább annyira élveztem a bort, mint a HiDiamond kábeleket. Úgy hiszem, hogy sikerült felkeltenem a barátaim figyelmét a Brunello iránt, mert azóta közösen összehasonlítottuk további két, korban hasonlóval. A tesztek résztvevői az 1990 Tenuta Caparzo és az 1990 Castello Banfi voltak a Brunello mellett.

A Wine Doctor ízteszt egyébként 16,5 pontot adott a 20-ból a bor ízére az alábbi indoklással:

 „Ez egy csodálatos színű bor, érett vérvörös, amely a pereménél sem halványul. Az illata vonzó, érett, egyáltalán nem lágy, vagy szelíd. Meglehetősen szilárd jellegű, gyümölcsös, lágy tónusú, egy kissé fás jellegű. Vonzó testessége jól mutatja a toszkán tipikus savasságot, és a húsos gyümölcsök utóízét. Lenyűgöző, ahogy kényezteti az érzékelő bimbókat a szájban. Ha komplex ízű illatos bort keres, ez egy nagyon jó választás. Minden korty élvezet.”

Mikor a fenti értékelést megmutattam olyanoknak, akik nem fogyasztanak bort, közölték, hogy egyáltalán nem értik, miről beszél az írója. Egyenes párhuzamot vontak az általam a kábelekről írt bemutatóval. Megkértem őket, hogy nem érződik-e olyan felhang a bor bemutatójában, amely arra bíztatja a vásárlókat, hogy feleslegesen túl sokat fizessenek egy borért. A válaszuk az volt, hogy valószínűleg nem, csak nem ismerik eléggé a bort ahhoz, hogy érzékelni tudják a különbséget. Úgy gondolom, hogy a három Brunello di Montalcinos bor közül én vakteszten is ki tudom választani a kedvencemet, a teszt pusztán egy verbális torna. Véleményem szerint ugyanez vonatkozik a HiDiamond kábelekre is a rendszerekben.

Hidiamond D2 XLR és D7 RCA high-end kábel teszt

A HiDiamond kábelek csodálatos hang karakterisztikát vittek az egyébként kevéssé élethű rendszerembe. A hangulat, a tisztaság, a realizmus, a szélesebb frekvencia átvitel lehetett az, ami eddig hiányzott belőle. Miután megízleltem, nem akarok róla lemondani. Az Argiano Brunello di Montalcino bor mellett a HiDiamond D7 RCA interkonnekt kábel is állandó része a kollekciómnak.

 

A tesztben alkalmazott berendezések:

 

Lemezjátszó No. 1: TW Raven AC 

Cartridge No.1 : LYRA Olympos

Kar No. 1: Schroeder Reference 12” Ebony Armwand

Phono fokozat No.1: Audio Research Reference 2 SE

Cartridge No. 2: Lyra Atlas

Kar No. 2: Artemis Labs TA-1 12” Ebony Armwand (bemutató készül róla)

Phono fokozat No. 2: Burmester PH100

Lemezjátszó No. 2: JC Verdier La Platine Vintage Turntable

Motor: Teres Reference Motor

Cartridge No. 3: Kondo IO-M Step Up: Kondo KSL-SFz Phono Stage no. 3: Kondo M7 Arm No. 3: DaVinci Grandezza 12” Ebony Armwand

Cartridge No. 4: My Sonic Lab Ultra Eminent BC

Kar No. 4: Reed 2P 12” Ebony Armwand

Phono fokozat No. 4: FM Acoustics FM-122 Mk II

Kábelek a Phono és az előerősítő között: Purist Aqueous Aureus

CD lejátszó: McIntosh MCD500

Kábelek a CD és az előerősítő között: Purist Aqueous Aureus

Előerősítő: McIntosh C1000C + C1000T

Kábelek az előerősítő és a végerősítő között: Purist Aqueous Aureus XLR

Végerősítő No. 1: McIntosh MC2KW Monoblock

Végerősítő No. 2: McIntosh MC3500 Tube Monoblock

Hangszóró kábelek: Purist Venustas

Hangfalak: Dynaudio Temptations

 

Írta Richard H. Mak - www.dagogo.com

 

Modellek: Diamond 7 RCA, és Diamond 2 XLR interkonnekt kábelek

Külső átmérő: 8 mm (RCA és XLR is)

Elemi szálak száma: 2 (HiDiamond 7), 3 (Diamond 2)

Elemi szálak anyaga: Grafit / Réz (4VRC) (Diamond 7), Réz (4VRC) (HiDiamond 2)

Kapacitás: 120 nf/km (HiDiamond 7), 50 Pf/m (HiDiamond 2)

Ellenállás: 37 Ω/km (HiDiamond 7), 45 Ω/km (HiDiamond 2)

Árnyékolás ellenállás: 20 Ω/km (HiDiamond 7), 20 Ω/km (HiDiamond 2)