Hírek, Tesztek

Audia Flight FL Two - Az Aduász

2019.08.26 11:13

Az olasz Audia Classic szériájában található Flight Two integrált erősítőt (aminek természetesen szintén van CD játszó párja) úgymond körbelőttük már a korábbiakban, ugyanis bemutattuk a Classic sorozat csúcsát jelentő One modellt és a belépő Three készüléket.

Az olasz Audia Classic szériájában található Flight Two integrált erősítőt (aminek természetesen szintén van CD játszó párja) úgymond körbelőttük már a korábbiakban, ugyanis bemutattuk a Classic sorozat csúcsát jelentő One modellt és a belépő Three készüléket. Itt volt hát az ideje, hogy megismerkedjünk a Kettessel is.

A formailag leginkább a Three és One modellek közti egyfajta átmenteknek tűnő, előbbinél magasabb, utóbbinál alacsonyabb FL Two társaihoz hasonlóan szintén vaskos szálhúzott (natúr vagy fekete) alumínium előlappal, feketére festett alumínium készülékházzal, alumínium lábakkal és nemesen egyszerű alumínium távvezérlővel rendelkezik. Frontoldalát design elemként a fősíknál mélyebben található élénk kék digites méretes kijelző és a kissé előtérbe tolt kezelőszervek teszik egyedivé és egyből beazonosíthatóvá. A szokásos nyomógombos bemenetválasztóval diszkrét relé kattogás kíséretében lépkedhetünk az öt aszimmetrikus line és a szimmetrikus XLR bemenetek között. Az előlapon még Mute (némítás), balansz, valamint a Setup menü nyomógombja található, amivel a gain és a fázis állítható, valamint a bemenetek tetszés szerint el is nevezhetők. A fejhallgató aljzat viszont, amiért a Three modellt megdicsértük, ezúttal sajnos lemaradt.

A hátlapon áttekinthető rendben helyezkednek el a kiváló minőségű aranyozott csatlakozók, köztük az egy szett banándugót és csupasz drótvégeket egyaránt fogadó hangsugárzó terminál, az aszimmetrikus bemenetek RCA aljzatai, az XLR csatlakozó, valamint a Pre out és REC kimenetek. Előbbi szabályozható szintű és előerősítőt vagy aktív szub-woofert lehet csatlakoztatni hozzá, utóbbi fix kimenetű és még a magnós hőskorból származik, amikor ezen keresztül lehetett felvételt készíteni. (Jelen esetben a „Monitor” nevezetű bemenetre csatlakoztatott műsorforrás jelét lehet felvenni róla.)

A különösen igényes alkatelemekből felépített Flight Two típus valójában egy kifinomult előerősítő és egy izmos végfok közös dobozban. Az áram visszacsatolással működő 2×100 W (8 Ohm) teljesítményű végerősítők táplálásáról 520 VA-es toroid transzformátor gondoskodik. A készülék márkatársaihoz hasonlóan a tervezéstől a bedobozolásig Olaszországban készült, így szintén egy vérbeli olasz termék, melyet nem érintettek idegen kezek.

A zenehallgatásra különösen alkalmas (borús, esős, sötét) hétvégén többek között a Clannad Legend című korongját is végighallgattam, ami remekül megmutatta a Flight Two alapvető karakterét, ami, és azt hiszem, ezzel nem árulok el nagy titkot, teljesen olyan, mint a másik két típusé. Az Audia szakembereinek tökéletesen sikerült kombinálniuk a könnyed, szellős és néhol kifejezetten légies megszólalást a testességgel és az energikus, dinamikus basszussal, pedig ezek a tulajdonságok nagyjából két különböző hangzásvilágként élnek az emberek fejében. Előbbiek leginkább az olyan rendszerek illetve készülékek sajátjai, amelyeknek nem a testesség a fő jellemzőjük, míg az utóbbi paraméterekben jeleskedők nem igazán szoktak levegősek és könnyedek lenni. És mégis. Az Audiának sikerült.

Moya Brennan átszellemült és légies éneke olyan, mintha egy angyal dalolna, a hangja teljesen függetlennek tűnik a dobozoktól, csak úgy lebeg közöttük, mint valami jelenés. A dobütések mindeközben szinte gyomorba vágnak, a basszus testes és energikus, az a két lábbal a földön álló fajta. A két világ tökéletes szimbiózisban van, nem zavarják egymás köreit és békében léteznek egymás mellett. A kedvenc felvételemben, (Strange Land) amiről sokszor úgy gondolom, hogy ez a három perc az együttes pályájának az egyik csúcsa, a női és a férfi énekhang csodálatos harmóniáját és együttműködését a készülék értő odafigyeléssel tolmácsolja, az érzelmek pedig szinte kicsordulnak a hangsugárzókból. Idegen földön – éneklik immár együtt, én mégis otthonosan érzem magam, a komfortzónám kellemes és biztonságos világában. Érdekes módon az érzelmes és romantikus hangulatok megteremtéséhez a készüléknek nincs szüksége rózsaszín festékre, cukormázra vagy egyebekre, elég neki a természetesség, és az a magától értetődő könnyedség, amivel a különböző muzsikákat megszólaltatja. Legyen az popzene, opera, hegedűverseny vagy éppen a világ leghíresebb jazz bulija, egyaránt kitárulkozik, mindent megmutat, szárnyal és közben mégis a földön áll. Nem rejteget semmit, mégsem túl direkt, nagyon sok részletet vonultat fel, mégsem tűnik precíznek, sokkal inkább természetesnek. A hangszerek hangjai spontán módon jelennek meg, nem a technikát, hanem a zenét érezni, ami kétségkívül az egyik legfontosabb paraméter, hiszen élettelen alkatrészek-tömeg szól, és mégis el akarjuk hinni, hogy valódi zenét hallgatunk, valódi emberek tolmácsolásában, valódi érzelmekkel. Ez néha nagyon nehéz, most azonban könnyű, mert Civitavecchiában tudják, mitől döglik a légy. 
Lehet, hogy a végeredményt patikamérlegen méricskélték ki, mégsem a mérnöki munka szól ki belőle. A klasszikus hifis paraméterek magas szintjén túl az igazi élményt az érzelmi többlet, a tisztaság, a levegősség és a könnyedség jelentik, no meg a testes és erőteljes, mégis finom basszus, amitől a hangzás egy nagyon jól összelőtt sztatikus/ szub párosításra emlékeztet. Rockosabb témákon aztán derekasan a húrok közé csap, a lábdob jókorát üt és még a gitárok számára idegennek tűnő nyersességét is elég jól adja vissza. 
Filmeken a simogatóan lágy és kellemes szimfonikus filmzene mellé olyan mélyeket adagol, hogy összerezzenek tőle. A basszus a semmiből tör elő, majd a semmibe enyészik el, nincsenek utórezgések vagy zavaró momentumok. Harsány vagy durva azonban most sem tud lenni, nála, ha felrobban a világ, még az is kulturáltan történik.

A márkatárs erősítők sorába tökéletesen illeszkedő Flight Two noha csak nagyjából fele annyiba kerül, mint a Flight One, mégis talán hozzá érzem közelebb, mint a belépő hármashoz. Az Audia karaktert a Three is tökéletesen visszaadja, de a most tapasztalt végtelen könnyedség, természetesség és a finomságok hosszú sora mégis inkább a felsőkategóriához teszik hasonlatossá ezt a készüléket. Ennek fényében a szintén műfaj függetlennek mondható Flight Two ár/érték arányban óriási vétel a sorozatban, amúgy meg egy nagyon szerethető házimozi erősítő, amivel igazán könnyű hosszú távú kapcsolatra berendezkedni, hiába van még sok hal rajta kívül a tengerben.

Audia Flight Two
Teljesítmény: 2×100 W / 8 Ohm
                      2×180 W / 4 Ohm
Frekvencia-átvitel: 3 Hz – 500 kHz (-3 dB)
THD: <0,05%
Jel-zaj viszony: >95 dB
Méretek: 420×113×440 mm
Tömeg: 19 kg
Ár: 1.099.990,- Ft

Forgalmazó: Stream Audio
Tel: 30/211-5253
https://streamaudio.hu/