Mi a közös a díva Cecilia Bartoli és az Audia Flight FL3-as integrált erősítőben? Mindketten fantasztikus zenei hangú, büszke olasz jelenségek, melyekre még ránézni is szemet gyönyörködtető! Mivel Ms. Bartoli a világon mindenhol jól ismert díva, így most az Audia Flight FL Three erősítő bemutatására térnénk ki. Az Audia Flight márkanév már régóta jól cseng az Európai High-End készülékek világában, de lassan teret hódít az amerikai piacon is.

Az FL3 ugyan a márka belépő szintű integrált erősítője, de ez a belépő jelző nem keverendő a kommersz alsó-közép kategóriával. Ízig, vérig High-End készülék a teljes valójában, mely árát meghazudtolva rendkívül igényes külső megjelenéssel, és igen komoly bel tartalommal, továbbá ami talán a legfontosabb kimagasló hangminőséggel a kategóriájának egyértelmű vezetője.

 

Az Olaszországban, manufakturális jelleggel gyártott készülék előlapja rendkívül vastag tömbből kimart, szálra csiszolt alumínium, melyen a kezelő gombok süllyesztve kaptak helyet, esztétikus és átgondolt távolságra egymástól. A rendkívül jó fogású stabil tömör alumínium motoros hangerő szabályzó kikapcsolt állapotban a minimum értéket veszi fel, majd visszakapcsolva a készüléket a legutóbbi hangerőállásba áll. A standby módot az Audia egyedi formájú logójába épített sejtelmes kék fény pulzálása jelzi, mely állandó fénnyel világít, amikor az erősítő ismét bekapcsolásra kerül.  Az előlapon öt mikrokapcsolós, igen hosszú élettartamú nyomógomb található, mely sorrendben balról jobbra haladva a következő: ki/bekapcsoló gomb, bemeneti programválasztó fel / le, némítás valamint a hangszóró / fejhallgató üzemmód váltó. Az igen exkluzív és nemesen egyszerű távirányítóról a kijelző fényereje is szabályozható a fentebb említett nyomógombok mellett. A bemenetek egyedi elnevezésére is van mód, melyet szintén a távirányító segítségével tehetünk meg. A kijelző rendkívül jól olvasható kék fényben világít, mely jól harmonizál a világító, készülék logó sejtelmes fényével. Pár hetes bejáratás után a készülék nagy erősítőket megszégyenítő módon zenél, rendkívül muzikális olaszos hangkaraktere mentes mindennemű hibától, kiabálástól.

A 75W-os csatornánkénti teljesítmény sokkolóan jelen van, akár a dupláját is elhinné az ember… rendkívül nagy dinamika, tiszta tonális hibáktól mentes, gyors, impulzív megszólalás, hatalmas tér, ritmikus zenekövetés a jellemző a készülék működése közben.  A meghallgatás során Cecilia Bartoli „Verdai, Carino” felvétele, valamint Mozart és Wiener Kamarazenei műveket hallgattam, melyek a Decca lemezkiadó jóvoltából kerültek CD formátumba. Az FL Three hatalmas lendülettel mutatta meg a nagyzenekari műveket, egy másodpercnyi késlekedés, erőlködés, vagy hiány nélkül, mindezt akkora térábrázolással, mely ebben a kategóriában kimagasló. Ms Bartoli hangja nagyon nagy térmélységgel szólt, mindezt olyan angyali módon, mint a szelíden pislákoló gyertya egy sötét szobában. Ezek után Respighi  "Pines Rome” felvétele következett mely nagyon nagy dinamika különbségekkel…néha egy –egy alig játszó hangszerrel, néha pedig az üstdobok és kürtök nagy energiájú megszólalásával sok készüléket bajba hoz.  Az Audia FL Three itt is szépen tette a dolgát… amikor kellett finomkodott, és leheletnyi érzelmet vitt a hangszer hangjába, máskor viszont megmutatta, hogy a 75 wattnyi kimenő teljesítmény a nagy üstdobok hangját is könnyedén tolmácsolja, jól elkülönítve a kürtök, és egyéb hangszerek hangját. 

 

Ezek után nem bírtam megállni, hogy kicsit „házimozi” üzemben is kipróbáljam a „kis” integráltat, és egy Oppo BDP-83-as Blu-ray lejátszó után kötve sztereó módban nyúztam több film jeleneten. A teszt estélyén ifjú unokaöcsém meglátogatta a családot, így együtt teszteltük, milyen a két csatornás „házimozi”. A Transformers c. sci-fi elindítása után az „újonc” tesztelőmnek leesett az álla a hallottaktól.  A lüktető zene, a katonai párbeszédek és a lassan kavargó helikopter propeller zaja olyan realisztikusan, energiától duzzadva töltötte be a szobát, hogy el is feledtette velünk a háttér és centersugárzó hiányát. Itt is az volt az érzésem, hogy egy jóval vaskosabb végerősítő tombol szolidan a vastag előlap mögött, mely, ha kell visszafogott, ha kell pokoli hangot generál, mindezt nyílt, részlet gazdag megszólalással, mely tulajdonságokra csak az igazán drága és nagy erősítők képesek. 
Miután kimoziztuk magunkat másnap kipróbáltam analóg lemezjátszóról is az erősítőt, hiszen a sok digitális forrás után kíváncsi voltam, mit kezd a Flight Three az analóg műsorforrással.  

 

Ugyan az Audia opcionális phono bemenetet vagy USB DAC modult is kínál ezen erősítőjéhez, én mégis a saját EAR834P típusú phonomat használtam. Mivel nemrég láttam egy Genesis koncertet-melyet élőben rögzített a Római kábeltévé, úgy döntöttem, hogy leporolom az 1983-as Genesis LP lemezemet és teszek egy próbát ezzel is. Nosztalgikus élményre vállalkoztam, hiszen akkoriban nem állt rendelkezésemre semmilyen komolyabb erősítő és a hangsugárzóm is elég szolid, így utólag visszagondolva már-már nevetséges kategória volt.  Szerettem volna hallani a dübörgő dobszólókat a „Home by the sea” dalban, és a gyors pergő tamokat a „Just Job I Do” felvételen. Ahogy megszólalt az első pár taktus, az élő zenekari koncert élményeim jutottak eszembe… sokkal jobb volt a hang, mint azt valaha halottam volna erről a lemezről. A lemezen levő barázdák hatalmas élményt okozva alakultak az erősítőn és a hangfalon keresztül hanggá, így azon kaptam magam, hogy az egyik szám jött a másik után én pedig dobolok a kezemmel, lábammal, szinte már csak nem énekelek együtt a Genesis frontemberével. 

 


Mindent összevetve az Audia Flight Three integrált erősítő olyan, mint a Ferrari F430-as sorozat. Mindkettő belépő a maga kategóriájában, de azt az élményt adja mind teljesítményben, mind minőségben, ami az abszolút felső kategória elvárása. Ajánlásként talán csak annyit, hogy aki ebben az ársávban kimagaslóan jó hangot keres, annak a meghallgatás kötelező… számomra egyértelműen a „kell” kategória. Amore a prima udienza – szerelem első hallásra