Accuphase E-600 A-osztályú integrált erősítő bemutató

Accuphase E-600 High-End A-osztályú integrált erősítő

Az E-600 a korábbi Accuphase nagysikerű zászlóshajójának az E-560-nak az utódja. A gyártó úgy döntött, hogy az E-ötszázról E-hatszázra változtatott elnevezéssel szimbolizálja a haladást, amit sikerült elérniük. Az új elnevezés tehát nem egyszerűen egy új modellt jelöl, hanem a rengeteg változást is, ami az új modellbe belekerült.

A cégről szóló irodalomból is sokat lehet megtudni róluk. Fontos lehet viszont megismételni, hogy a zászlóshajó modell lecserélése tényleg komoly dolgot jelent az Accuphase esetében. Rendszerint ez a legdrágább, legtöbb fejlesztést tartalmazó egység, amely a legnagyobb húzóerőt jelenti a cég kínálatában. Az A-200 jubileumi monoblokk erősítőt nem túl régen teszteltük, ez előtt pedig a két darabból álló DP-900 és DC 901 SACD lejátszó voltak azok az egységek, amelyek megerősítettek minket abban, hogy az Accuphase a hangzás teljesen új világát képviselő gyártó (a bemutatók az Audio magazinban jelentek meg). Ezek a berendezések demonstrálták, hogy mit is jelent a szonikus sűrűség, és teljesség.

Térjünk vissza az integrált erősítőhöz. Függetlenül attól, hogy éppen a zászlóshajóról beszélünk, az Accuphase mindig is rengeteg időt, és energiát szentelt a drága erősítőire. Bár lemondtak a két darabból álló formatervről, ez annak ígéretét hordozza, hogy nincs szükség nagy helyre, és extra kábelezésre. A zene szerelmeseinek ez két tényleg fontos szempont, ám a leglényegesebb mégis a hangja.

Élénken emlékszem az E560 hallgatás tesztjére. Az élet nem volt egyszerű vele. Ez az 550-es előd modellt váltotta, ám papíron legalábbis nem sok átütő változást ígérve. Mindkettő 30 watt teljesítményt ígért 8 ohmon, és 120 wattot 2 ohmon. A torzítás, és dinamika karakterisztikáik is hasonlók voltak. Az 560-as egy hajszálnyival jobb jel/zaj viszonyt (-116 db helyett -120 dB) produkált. Megjelenésében még kevesebb változást lehetett észrevenni, mivel minden kozmetikázást elrejtett a lenyitható front panel ajtó.

Hogy megértsük miben más az E-600, tudnunk kell, hogy mit rejtegetett a két elődmodell a fedele alatt. Mikor az E-560 fedlapját leszereltem, szembeötlő volt az ésszerű elrendezés. Csaknem teljes egészében felületszerelt technológiát alkalmaztak ellentétben a korábbi átmenő furatos szerelvényezéssel. Több gyártó esetében mindössze ennyi tükrözi a technológiai ugrást a korábbi, és az új típusok között. Tudni kell, hogy az audio világában ez nem feltétlenül jelent pozitív hatást, hiszen az SMD alkatrészek magasabb zajával, torzításával, és kedvezőtlen termikus tulajdonságaikkal kell szembesülni. Ahogy elnéztem a berendezést, az Accuphase határozott lépést tett mindkét irányba. Az E-560 piaci bemutatását a japán export drasztikus csökkenése kényszerítette ki. A külföldről származó minőségi alapanyagok magas ára, és a Yen váltási rátája jelentősen megnövelte az elektronikus berendezések gyártási költségét, és eladási árait. Az E-550 esetében ez annyit jelentett volna, hogy haszon nélkül, esetleg veszteséggel kell eladni. Ebben a helyzetben az egyetlen jó megoldásnak az tűnt, hogy az új modell előre menekült az új technológiák bevezetésével, hogy megfelelhessen a magasabb árszint követelményeinek.

Néhány szó az E-560 hangjáról. Mikor meghallgattam, éreztem fejlődést, ám teljes megújulást nem. Megtalálták a megoldást az E-550 hangzásbeli hátrányaira, és az utód modell már feszesebb basszust, jobb felbontást, és dinamikát mutatott. Ennyi változást jelentett az új technológiák bevezetése. Ez azonban számomra legalábbis nem jelentős előrelépést jelentett, inkább egy kicsit oldalra toporgást.

Az E-600 teljesen más történet. Ha emlékeznek még a nemrégiben bemutatott Accuphase E-250, és E-260 bemutatóra, akkor elmondhatom, hogy ahogy a 250-nél előrelépést tapasztaltam a 260-as esetében, ugyanekkora előre lépést jelent az E-560-hoz képest az E-600.

Eltérések az E-560 elődmodellhez képest:

Látványos különbségek tapasztalhatók. Mivel nem mindenkit hoznak lázba az ódivatú VU mérők, számukra örömhír az, hogy annál nagyobb figyelmet szenteltek az A-65, és A-200 alapokon nyugvó erősítő fokozatoknak, amely az E-600 lényegét jelentik. A gyártó felsorolására hagyatkozok a változtatások listájában:

-        LED megjelenítés a VU mérőkben

-        Hangerő szint szabályzás

-        Nagy felbontású precíziós hangerő szabályzó érzékelő

-        Egy alumínium tömbből való kialakítás, amelyet eredetileg a C-2820-hoz fejlesztettek ki

-        A hangerő gomb érintése, és működése lágyabb, mint valaha

-        AAVA hangerő szabályzó fokozat

-        Az AAVA áttervezett változata még jobb jel/zaj viszonyra képes

-        Az AAVA amit az E-600-ban használtak párhozamosan működő áram/feszültség átalakítókat alkalmaz

-        Az E-600 jel/zaj viszonya -5 dB-lel javult, amely 56% növekedést jelent az E-560 elődmodellhez képest

-        Magasabb damping faktor

-        A teljesítmény erősítő MOS-FET egységek tripla parallel konfigurációban, MCS+ elrendezésben, áram visszacsatolással üzemelnek

-        A damping faktor 2,5x magasabb, mint az elődmodell E-560-ban. Az erősítő fokozatokat a legújabb elrendezés szerint, teljesen szimmetrikus topológiával alakították ki. Ez az MCS+, és az áram visszacsatolásnak köszönhetően kiváló elektronikus karakterisztikát biztosít. A kimeneti impedanciák extrém alacsony értéken tartásával állandó feszültség realizálható a kimeneten, amelyet a hangfal impedancia változása nem befolyásol. A damping növelése, és az intermodulációs torzítás csökkentése teszi fel a koronát a formatervre.

-        A védelmi áramkörökben alkalmazott MOS-FET kapcsoló áramkörök megszűntetik a mechanikus alkatrészek kontakt hibáit, és a beépített túlméretezett tekercselés átsegíti az erősítőt minimális impedancia értékeken, amit a hangfal produkál. A kimagasló minőségű tekercsek nagy üzembiztonságot adnak az erősítőnek.

-        Az E-600 fejleszthető az új DAC-40 modullal, így digitális bemeneteket is kínálhat. A mintavételezés frekvenciája megjelenik a front panel kijelzőn.

-        Új fejlesztésű szimmetrikus erősítő, és előerősítő be és kimenetek

-        Új távvezérlő

A legnagyobb vizuális változás a VU mérőkön tapasztalható az előd modellekhez képest. Az én véleményem szerint az új rosszabb, de beszéltem néhány zenekedvelővel, akiknek E-550, vagy E-560 van a birtokában, ők boldogan üdvözölték a változást, és tetszett nekik. Pozitívum, hogy az alfanumerikus kijelzőről leolvasható a hangerő aktuális beállítása, ami jelentősen megkönnyíti a kezelést. Az erősítő láthatóan magasabb, mélyebb, és nehezebb az elődnél.

Talán ennél is lényegesebb, hogy a beépített áramkörök jobb jel/zaj viszonyra, alacsonyabb torzításra, és magasabb damping értékre képesek. Bár a gyártók által felmagasztal változásokat ritkán lehet a hangzás változásokra lefordítani, az Accuphase esetében ezt megtehetjük, mert tényleg szorosan kapcsolódnak. Amellett, hogy a mérhető elektronikus képességek fejlődtek, fontos újdonság a DAC-40 opcionális modul fejlesztési lehetőség. Ez a modul, amelyet a hátlap egyik előkészítésébe lehet becsúsztatni, koaxiális, optikai, és USB aszinkronizált módot kínál 24 bit 192 kHz támogatással a digitális források csatlakoztatásához. DSD még nem támogatott. A Toslink optikai bemeneten 96 kHz mintavételezés támogatott.

A bemutató során meghallgatott albumok:

• Anja Garbarek, Briefly Shaking, Virgin/EMI Music Norway, 6080226, CCD (2005).
• Charlie Haden, The Private Collection, The Naim Label naimcd108, 2 x CD (2007).
• Chuck Mangione, Children of Sanchez, A&M Records 396 700-2, 2 x CD (1978/1998).
• Dire Straits, Brothers in Arms, Vertigo/Universal Music Ltd. Hong Kong 5483572SX, SHM-XRCD2 (1985/2011).
• Martyna Jakubowicz, Burzliwy błękit Joanny, Universal Music Polska 376 131 8, CD (2013).
• Massive Attack, Heligoland, Virgin Records 996094662, CD (2010).
• Mike Oldfield, Tubular Bells, Mercury Records/Universal Music LLC (Japan) UICY-40016, Platinum SHM-CD (1973/2013).
• Ornette Coleman, The Shape of Jazz to Come, Atlantic Records/ORG Music ORGM-1081, SACD/CD (1959/2013).
• Perfect, Live, Savitor/Polskie Radio PRCD 1656, CD (1983/2013).
• The Modern Jazz Quartet, Pyramid, Atlantic Records/Warner Music Japan WPCR-25125, “Atlantic 60th”, CD (1960/2006).
• Vangelis, Blade Runner, soundtrack, reż. Ridley Scott, Atlantic Records/Audio Fidelity AFZ 154, “Limited Numbered Edition No. 2398”, SACD/CD (1982/2013).

Az A-osztályú erősítők az Accuphase koronájának ékkövei. Ezek alkotják a prémium házimozi erősítő szériák magját, amelyet az energia hatékony AB erősítők ölelnek körül. Az Accuphase példát mutat arra vonatkozóan, hogy miként lehet elegánsan elkerülni a null átmenet körüli torzulásokat a jelben. A null átmenet torzítására vonatkozó megoldást már mutatott be a Cambridge Audio is, ők Class XD-nek nevezik. A trükk abban rejlik, hogy a null átmenet csekély mértékű eltolásával elkerülhető a torzítás jelenség, így az AB-osztályú munkapont esetében is jelentős javulást lehet elérni a hangminőségben.

Az A-osztályú erősítő munkapont beállítás a SET (Single End Triode) elektroncsöves erősítő elvén alapul, amelyben a jelkezelést egy (vagy több parallel kapcsolt) aktív fokozat végzi. A Single End módot alkalmazni lehet akár félvezetőkkel is. Néhány példa erre a First Watt, Tellurium Q, vagy a Constellation Audio. Nem túl sokan használják, ezek is csak a kiragadott példák. Be kell látnunk, hogy ez a munkapont beállítás alacsony teljesítményen egy kicsit csakugyan növeli a dinamikát, ám rendkívül megnöveli az árat.

Ha olvasta a korábbi bemutatómat a TelluriumQ Iridium 20 erősítőjéről, tisztába lehet az A-osztályról való hitvallásomról. Meggyőződésem szerint nincs akkora előnye, mint amennyivel többe kerül. Közelebb fog járni az igazsághoz, ha meghallgatja az Accuphase A-60, és A-65 monoblokkokat. Gyors, kristálytiszta hangjuk van erőteljes dinamikával. Hogy még tisztábban lásson, javaslom, hogy hallgassa meg az általam ismert legjobb hangú csöves erősítőt a Silver Grand Mono monoblokkokat.

A fent felsorolt erősítők, ugyanúgy, mint az E-550, E-560, az E-200 monoblokkal összehasonlítva mutatnak eltéréseket. Teljes hangzást, és egy kis melegséget. Az E-600 hangja nem nevezhető melegnek a szó sztereotipikus értelmében. Klasszikus értelemben az általános szabály, hogy a torzítás csökkenése után a hangzás lefelé tolódik, mélyebbé, sötétebbé válik – ez kelti az igazi melegség érzetet. Nos, én pontosan ezt éreztem az E-600 esetében.

A japán erősítők esetében a hang nem zúdul masszív tömegben a hallgatóra, inkább a finom részletező képességük képeszti el az embert. Az Accuphase ennek igazi éllovasa a bekezdések kicsit keményebb hangsúlyozásával, a hang kontúrjainak csodálatos bemutatásával, de tett ezentúl valami mást is. A bekezdést egy teljes testű bemutató követte, és ezt folyamatosan fenntartotta. Ez egy nagysikerű bemutató stílus, amelyet finom részletekkel egészít ki áttekinthető koherenciával. Néha úgy érezhető, hogy ennyi részletre talán nincs is szükség. Az A-200 még ezen is túltesz, és a legjobb csöves erősítőkkel veszi fel a versenyt a hang mélységét tekintetbe véve. Minél inkább haladunk a félvezetők felé annál jobban hallható ez a jelenség. Jó példa erre a Soulution 530, amely viszont háromszor többe kerül. Az E-600 komplett, mindenevő mégis hangja alig különbözik ettől.

A 30 wattos csatornánkénti kimenő teljesítmény nem tűnhet elegendőnek ahhoz, hogy az atmoszférába emelje a hangerőt. Ez azonban csak egy fizikai kiindulási alap és most én is ebből indulok ki. Tény, hogy a kimenő teljesítmény megduplázódik, ha az impedancia feleződik, tehát 2 ohm, vagy 1 ohm esetén állandóan változik, mivel a zene egy összetett szinusz hullám. Ez az adat már nem is olyan kevés, ha belegondol abba, hogy nyolcszoros teljesítmény is rendelkezésére állhat. Azok, akik hallották már a Soulution 710 végfokot, elképedtek rajta, hogy az 500, de akár 1000 wattra is képes, annak ellenére, hogy csak 125 wattra van specifikálva. Az E-600 dinamikája ugyanígy határtalannak tűnt.

A Children of Sanchez felvételén a kiváló dinamika mellett a hang kivételesen nyitott, gyors, és agilis volt. Az E-560 előddel ellentétben nem volt fátyolos, inkább teljes, és élénk maradt a teljes tartományon hangerősségtől függetlenül. Csak akkor éreztem meg a határát, mikor keményen toltam Anja Garbarek és a Massive Attack felvételein. A jelenség csak a mélytartomány alján volt tapasztalható. Ezek a zenék a mélyekről szólnak. Az erősítő nagyszerűen kontrollált basszusokkal tálalta, emellett a teljes tartományt kiválóan mutatta be pillanatnyi hezitálás nélkül. Azzal együtt, hogy volt egy pont a mélyek legalján, amely csekély mértékben elfogyott, ez egyáltalán nem volt feltűnő köszönhetően a lágyságnak, és a koherenciának. Mivel már tudtam, hogy mit keresek, megpróbáltam behatárolni azt a pontot, ahol az E-600 hangja könnyebbé válik. Nem volt egyértelműen kitalálható, mivel még Vangelis Blade Runner számán is ugyanolyan súlyosak voltak a mélyek, mint a különleges képességű referencia rendszeremen.

Úgy a különböző albumokon, mint akár a legnagyobb Harbeth M40.1 hangfalamon hallgatva – nehéz kimondanom – az E-600 nem mutatott semmit. Úgy értem semmi hiányosságot, mivel mindenhol tökéletes hanggal szólalt meg, és nagyon jól végezte a dolgát. Akár lehetőség lenne annak felsorolására is, hogy miben jobb, vagy közös az E-600 hangja az elődmodellekhez képest, de feleslegesnek érzem. Elég csak annyit mondanom, hogy teljesen új módon kombinálja a stílust a technológiával. Kiváló közép és magas tartomány bemutatás a beütéseknél a tranziensek elmosódása nélküli, a hangot teljes súllyal szólaltatja meg. A basszus kontúrok többféle hangfalon hallgatva is kontrolláltak maradtak, megfelelően uralta azokat.

Másrészt, úgy vélem, hogy teljesen eltűnt az enyhe elkülönülés érzés a zenei anyagból, amely régebben jellemző volt az Accuphase hangzás karakterisztikájára. Az E-600 által épített színpad eltért attól, amelyet a Yokohamából származó komponensektől hallottam éveken át. Az előtér közelről látható, szinte a hallgató előtt jelenik meg. A hangzástér mély, nagyon tisztességes holográfiával, de minden közvetlenül előttünk, a székünk, fotelünk, vagy a kanapénk előtt történik. Ez a hangot sűrűvé, éretté teszi – tényleg egyedülálló. Úgy is fogalmazhatnék, hogy az A-200 egy kiváló erősítő, de még az sem csinálta ilyen jól. Megfigyelhetővé vált, hogy a visszavert hangok csökkennek, ezáltal viszont csökken más síkokon az akusztikai élmény. Amit viszont nyerhet vele, az a hangzás kézzelfogható eredetisége, érettsége.

DAC 40

A beépített DAC egység első látásra nem tűnt túl látványosnak. Az MDS++ és a D/A konverter chip nem a legújabb ESS Sabre verzió. Emellett az egész panel olyan kicsinek tűnik. Persze hiba lehet pusztán a méret alapján összehasonlítani a BD lejátszók, vagy digitális TV tunerek hasonló egységével. A referenciaként használt egységhez képest kicsit alacsonyabb felbontást, és áttekinthetőséget mutatott, emellett a színpada is kisebb volt. Pont erre készültem. Az viszont újdonság volt számomra az összehasonlítás során, hogy pontosan tudom, mi is történik itt. A tonálisan kicsit sötétebb opció azonban még mindig jóval olcsóbb, mint az én Lektor Air egységem. Ez valószínűleg szándékos dolog, mivel emellett bársonyos, gazdag a hangzása. Kicsit eltér az E-600-tól. Úgy is mondhatnám, hogy ha a magasak egy kicsit túlságosan kontúrosak és az ének kissé tömörített, Martyna Jakubowicz, és Joni Mitchell számain az lehet az eredmény, hogy túlságosan megkeményedik a hangzás a felső régióban. A DAC-40 vezetett ki a félelmemből. A DAC-40, és E-600 kombo gyönyörű lágy, szerethető hangot mutatott. Meggyőződésem, hogy a gyártó DP-410 lejátszójával jobb eredmény lenne elérhető, mint bármely más top kategóriás CD transport alkalmazásával. Ez annyit jelent a gyakorlatban, hogy ezzel az opcióval rengeteg pénzt spórolhat meg. Igaz, a jóval drágább komponensek szélesebb színpadot állítanak, ahol a hangszerek teste jobban érzékelhető, de a DAC-40 a legtöbb embert meg tudja győzni arról, hogy ne költsenek rá többet, mert felesleges. Vigyázat! Az USB hangzása ugyanilyen jó. A zene néha szenved egy kis csorbaságot a CD precízségéhez képest, de akkor is áttekinthető, és sima marad.

Fejhallgató:

Amíg a DAC-40 jóval több, mint egy opció, a fejhallgató kimenet jár a készülékhez. Biztos vagyok abban, hogy az Accuphase mérnökei erre is nagy figyelmet fordítottak. Mindezek mellett, persze nem tudnak versenyre kelni a specialisták által gyártott fejhallgató erősítőkkel, azon túl, hogy van itt elegendő felbontás, szelektivitás, és simaság. Egyetlen ami hiányzik, az a hangfalakon hallott teste a mélyhangoknak. Egy kicsit vékony azokhoz képest. Az Accuphase fejhallgató kimenete kiváló lehet azok számára, akik az AKG, vagy Beyerdynamik fülesekre esküsznek. A Sennheiser, és a Hifiman nem lesznek eléggé lehorgonyozva az alsó tartományokban.

Összefoglalás

A két részből álló audió rendszerek szilárd műszaki alapokon nyugodnak. A különálló előerősítő, és a végfok a tápegységgel, valamint azok mechanikus szétválasztása jár bizonyos előnyökkel is. Természetesen, ha a másik oldalról vizsgáljuk a dolgot, szükség van kábelekre, amelyek néha egészen drágák, mivel a lehető legjobb hangzásra törekszik mindenki. Ezeknek a rendszereknek mindig az előerősítő a leggyengébb láncszem – tisztelet a kivételnek. Ha például engem bíznak meg azzal, hogy tervezzek bármely gyártó kínálatából ilyen különálló egységekből álló rendszert, kétszer annyit szoktam költeni az előerősítőre, mint a végfokra. Sajnos ez az igazság.

Az E-600 meggyőzött arról, hogy nincs szükség hozzá belépő kategóriás előerősítőre, a gyárilag beépített verzió hihetetlen felbontást, és teljességet kínál. Emellett a dinamikája is egészen jó. Hogy tisztázni tudjam a dolgot, egy rendszerbe kötöttem az Accuphase C-3800-as top előerősítőjét az A-65 végfokkal. A hang még akkor is olyan sima, és gazdag lenne, ha az A-200 monoblokkal hasonlítanám össze, de ez már a vicc kategóriába tartozna.

Az E-600 nem csak egyszerűen jobb az E-560-nál, hanem teljesen más kategória, a korábbi integrált modellekről már nem is beszélve. Az E-550, és E-560 modellek nagyon sikeres erősítők, ezt el kell ismernem, de nem nekem. Az E-600 a kedvencem, mert nagyszerű erősítő. Szó nincs arról, hogy ez lenne a legjobb, de éppen eléggé jó ahhoz, hogy elgondolkodhasson arról, tényleg szüksége van-e a két részből álló rendszerre. Az egyetlen dolog, ami kis odafigyelést igényel a magas tartomány, különösen akkor, ha olyan tucat lemezeket hallgat, amelyen erőteljes a tömörítés, és nem figyeltek oda a mélytartomány koherenciára. Túl sok magas soha nem lesz, de erősebben kontúros karaktert azt kaphat. A jó vágású CD lemezeken semmiféle probléma nem lesz, a hang bársonyos, és telt lesz. Egyszerűen azért, mert ez egy kiváló erősítő.

Design

Az Accuphase nagyon lassú változtatásokat végez az erősítői külső megjelenésén. Több design elemet megtartottak a régi típusokból, és megjelenítették azokat a legújabb modelleken. A gyártó egyik ilyen elmaradhatatlan formaterv eleme az arany színű bevonattal ellátott eloxált alumínium front panel. Bár a történelmük során mutattak be ezüst, sőt fekete színű egységeket, az arany volt az egyetlen, amely kiállta az idő próbáját, és szorosan összekapcsolódott az Accuphase márkanévvel.

A front panel csak nagyon kevéssel különbözik az elődöktől. Középen nagy akril lap uralja a megjelenést, és innen vezérelhető néhány alapvető funkció, itt jelennek meg az üzemmód kijelzések is. Bár az A-60, és A-65 is kapott VU kijelzőt, az új modellben LED kijelzést használt a gyártó. A hangerő a narancs LED skálán jelenik meg, de innen olvasható le például a digitális bemenetre érkező jel mintavételezés frekvenciája (ez hasznos) is.

Bal oldalon a bemenet választó, jobb oldalon a hangerő szabályzó található. A hangerő szabályzó gomb komplex, precíziós kivitelű mechanizmust kapott. Ilyet korábban csak a top kategóriás Accuphase előerősítőkben lehetett látni, ezért jó, hogy most belekerült a legújabb integrált erősítőbe. A lenyíló előlap alatt található a hangszín szabályzás, és más kevésbé gyakran használt gomb.

Az E-600 aszimmetrikus, és szimmetrikus bejövő jelet is képes fogadni. Két vonal bemenet, előerősítő kimenet is található rajta. Ez az Accuphase legelső integrált erősítője, amely teljesen szimmetrikus jel utat alkalmaz a bemenettől a kimenetig. Korábban csak az előerősítők voltak szimmetrikusak. Mindösszesen 6 RCA, és 2 XLR bemenet található a hátlapon, ezek közül az egyik tape monitor aszimmetrikus. Ha ez nem lenne elegendő, külön megvásárolható opciókkal bővíthető. A DAC egység beépítése mellett phono előerősítő modult is képes fogadni a hátlap előkészítésben.

A belső alkatrészek évek óta nem változtak. Fémes megjelenés, különálló modulok. Láttam már kínai gyártó által másolva ezt az elrendezés formát, de biztos vagyok abban, hogy a megjelenésben ki is merül minden hasonlóság. A különbség a részletek tökéletes kidolgozásában, és a válogatott alkatrészek minőségében rejtőzik.

Az E-600 néhány formaterv részletében megegyezik az elődeivel. Középen hatalmas árnyékolt trafót találunk vibráció mentesített felfüggesztéssel. Két hatalmas szűrő kapacitást alkalmaznak az energia tárolására. A végfok közvetlenül a hűtőbordára van felépítve. A bemeneti fokozatok, és a bemenetválasztás elektronika a hátlapra van felrögzítve, míg az AAVA külön házban az előlapra van felszerelve. A jobb oldalon lévő szabad helyekre lehet a külön megvásárolható modulokat beépíteni. DAC modul, és lemezjátszó előerősítő modulokat képe fogadni a két foglalat.

Az előerősítő három áramköri lapon van felépítve. Egy az RCA bemenetekhez, egy az XLR bemenetekhez, egy pedig a hangerő szabályzáshoz kell. Az utóbbi az Accuphase legújabb fejlesztésű AAVA áramköre, amelyet eredetileg a zászlóshajó C-3800 előerősítőhöz fejlesztettek. Az AAVA hangerő szabályzó feszültség/áram konvertert, CPU hangerő osztót, majd egy áram/feszültség konvertert használ. Teljesen analóg rendszer, a teljes neve Accuphase Analog Varigain Amplifier, amely saját fejlesztésük. Minden előerősítő fokozat integrált erősítőből áll.

A teljesítmény erősítő rész megjelenésében, és rendszerében is különbözik a korábbi Accuphase topográfiától. Alkalmazták az SMD, és a hagyományos furat szerelés technológiát is. Az egyetlen integrált áramkör az áram visszacsatolás rendszerben található. A felépítés módja az MCS+ (Multiple Circuit Summing) építés módot követi, valódi teljesen szimmetrikus elrendezésben. A végerősítő félvezetők Toshiba J618 + K3497 MOS-FET alkatrészek tripla parallel elrendezésben állandó A-osztályú munkapont beállításban.

A DAC-40 opciós modul a hátlap bemenet kínálatát koaxiális, optikai, és USB csatlakozásokkal egészíti ki. Az SPDIF támogatást egy AKM AK4118 digitális receiver látja el. Az USB bemenetet egy Tenor TE8802L USB receiver és konverter támogatja. A korábbi Marantz SACD lejátszókban találkozhat ezzel a nagyszerű áramkörrel. A kiválasztott bemenet jele két Burr-Brown PCM1796 DAC egységen halad át, amelyek dual mono elrendezésben dolgoznak. Az áram/feszültség  konverziót, és a szűrést JRC4580 optikai erősítők végzik. Csatornánként két jel úton halad tovább a jel az MDS++ technológia szerint. Minden aktív elem, és ellenállás a panelre van ráültetve. A jel útban résztvevő kapacitások polipropilén, és elektrolit kondenzátorai hagyományos furatgalvanizált módon vannak beforrasztva. Az áramköri lap acél árnyékolást kapott. Tisztességes munka.

Műszaki adatok a gyártó specifikációi alapján:

Névleges kimeneti teljesítmény: 150W 1 ohm, 120 W 2 ohm, 60 W 4 ohm, 30 W 8 ohm

THD (két csatorna egyidejű kivezérléssel 20-20000Hz): 0,05% 2 ohm, 0,03% 4-16 ohm

Intermodulációs torzítás: 0,01%

Frekvencia átvitel (vonalbemenetről és a Power In bemenetről) 20 Hz – 20.000Hz +0/-0,5 dB a névleges teljesítményen, 3 – 150.000Hz +0/-3 dB 1W teljesítményen

Damping faktor: 500 (8 ohmon)

Hangszín: mély 300 Hz/10 dB (50 Hz), magas 3kHz/10 dB (20 kHz)

Jel/zaj viszony A-súlyozott:

Nagy jelszintű bemenet: 101 dB, Power In: 117 dB

Méretek: 465x191x428 mm

Nettó súly: 24,7 kg

http://www.highfidelity.pl/@main-442&lang=en

Accuphase E-600 bemutató High Fidelity

Írta: Wojciech Pacula

2014 február 4