Accuphase E260 High-End sztereó erősítő - Hifi-Advice

Bár az Accuphase márkanév több évtizedes múltra tekinthet vissza, számomra relatív új. A DP400, a DP410, és a DC37 után ez még csak a negyedik Accuphase készülék, azok közül is az első erősítő, amely a lehallgató szobámban megfordult. Az E-260 bár csak a márkanév belépő kategóriája, gyakorlatilag referencia szinten teljesít, és folyamatosan méltatják a technikai kiválóságát, valamint a muzikalitását. Most értettem meg, hogy a német testvér magazinok miért adnak mindig rendkívül magas pontszámokat az Accuphase integrált erősítőknek. Még engem is meglepett a dolog, hogy miért vártam annyit arra, hogy bemutatót írhassak egyről.

Accuphase hangzás

Már tudom, hogy mi a válasz a fenti kérdésemre – az előítélet. Valahogy nem tudok elszakadni attól a gondolattól, hogy az Accuphase komolyan hajaz a 90-es évek Sony ES megjelenésére úgy felépítésben, mint hangban, ám sokkal drágábban. Higgye el, ez azonban nagyon távol áll az igazságtól. Az Accuphase teljesen más, sokkal természetesebb a hangja, és a bemutatója is magasabb szintű.

Mivel volt alkalmam tapasztalatot gyűjteni az Accuphase két CD lejátszójáról, kialakult bennem valami kép az Accuphase stílusú hang agilitásáról, tisztaságáról, és áttekinthetőségéről. A német tesztek sikere alapján azt gondoltam, hogy egy transzparens, nyílt, és egy kicsit analitikus hang, amit várhatok. Mennyire örülök, hogy rosszul gondoltam! Analitikus? Egy cseppet sem! Az E-260 hangja tonálisan teltnek, gyönyörűen lágynak, és természetesen könnyednek hallottam.

Ám mielőtt jobban belemerülnék a hangzás karakterisztikájába, bemutatom az E-260 mechanikus felépítését

E-260:

Lehetséges, hogy az Accuphase kínálatában a 260-as belépő modellnek számít, de rendelkezik néhány nagyobb modell tulajdonságával. Ilyen például az AAVA hangerő szabályzás. Ellentétben a hagyományos potenciométerrel, itt az aktuális szintszabályzást félvezető áramkör végzi 16 darab V-I súlyozott konverter erősítővel. Az aktív fokozatok a feszültség változást áram változássá alakítják, majd a hangerő módosítása után visszaalakítják feszültség változássá. Fontos dolog, hogy az egész művelet analóg módon történik. Található ugyan IR vezérelt potméter az előlap mögött, de ez nem közvetlenül szabályozza a hangerősséget, hanem az AAVA áramkör vezérlő jelét állítja elő.

Az E-260 szerencsére egy paralel push-pull AB osztályú design. Viszonylag hűvös amikor dolgozik, és nem fogyaszt sokat jel nélküli állapotban. A névleges kimenő teljesítménye 8 ohmon 90 watt, 4 ohmon pedig 115 watt. Ez papíron nem hangzik olyan meggyőzően, hiszen nem duplázódik a teljesítménye, mint például egy Krell esetében, ennek ellenére az E-260 hangja nagyon is erőteljes. Nem tervezték, hogy 4 ohm alatti terhelést viseljen el, ennek ellenére én egy teljesítményre éhes (3 ohm névleges) Apogee Diva statikus hangfalat csatlakoztattam a kimeneteire, és higgyék el, kihajtottam vele igen nagy hangerőig!

Az E-260 sokféle csatlakozás módot kínál. 5 analóg, 1 tape monitor, egy szimmetrikus XLR bemenet, egy előerősítő kimenet, és egy elsődleges erősítő bemenet található rajta. Az utóbbiak külön végfok, és/vagy előerősítő csatlakoztatását teszik lehetővé a front panelről kapcsolható módon. A két hangszóró kimenet készletet az előlapról egymástól függetlenül lehet kapcsolni. Egy purista ezt biztosan értékelni tudja, én személy szerint feleslegesnek találtam. A csatlakozók a jellegzetes hatalmas méretű Accuphase típusok. Kicsit műanyagnak néznek ki, de mikor a teszt során rendszeresen dolgoztam velük, tanúsíthatom, hogy jól működtek direkt vezeték, vagy villa, de még banán csatlakozás módokkal is. A hátlapon található egy opciós nyílás, amelybe extra szett analóg bemenet modult, vagy DAC egységet, esetleg lemezjátszó előerősítő egységet rendelhet.

A DAC modul USB, koaxiális, és Toslink forrásokkal bővítheti ki a lehetőségeket. A koax, és az USB bemenetek 24 bit 192 kHz-ig támogatják a beérkező jeleket. Az erősítő bemenet választóján van egy Option jelzésű állás, amelyre kapcsolva automatikusan érzékeli a vezérlés, hogy éppen milyen jel érkezik.

Az Accuphase egyike azoknak a high-end márkaneveknek, amelyek még mindig alkalmazzák a hangszín szabályzót, de mivel van hatástalanító gombja, semmiféle ellenérzést nem keltett bennem. A puristák erre is mondhatnák, hogy minél egyszerűbb, annál jobb, ám én a felvétel megfelelő minőségében hiszek inkább. Előfordulhat természetesen, hogy a reaggae zenének jót tenne egy kis extra mély, vagy hogy a túlságosan fényes fúvósok hangján kell módosítani. Van loudness funkció is, ők ezt Comp-nak nevezik, amely a loudness kompenzátor rövidítése, és csak kis hangerejű zenehallgatáskor alkalmazható. Mindegy, hogy használja-e, vagy nem a fent felsorolt szabályzásokat, a legfontosabb az, hogy ott vannak, és kiiktathatók.

Hang a második audio rendszerben

Egy felújított Apogee Duetta hangfalhoz csatlakoztatva gyorsan kiderült, hogy az E-260-ban bőven van erő. Lendületesen meghajtotta őket, és folyamatosan uralta a hangot. Egy biztos; a 90 wattos belépő kategóriás Accuphase csaknem úgy képes volt meghajtani a hangfalakat, mint a D osztályú Jeff Rowland modell 525, és 201-es. Megjegyezném, hogy a szóban forgó erősítők 250 watt névleges teljesítményűek, és papíron igen meggyőző csillapítás tényezőt tudnak felmutatni. Ebben a felállásban az Accuphase mindenképpen bizonyította az erejét, és határozottságát.

Ám az erő nem minden. A 260-as jól kezelte a bonyolult zenei fordulatokat is. A nagy erővel együtt szokott járni, hogy az erősítő túlzottan irányítja a hangot, így elvész az érzelmi töltöttség – nem úgy az Accuphase esetében! A hangja gyors, artikulált, áttekinthető, emellett nyugodt, lágy, és színes. Az alsó basszus tartományban még a nála jóval drágább erősítőket is megveri. Ráadásul nem olyan nehéz kézzel teszi mindezt, mint a Bryston, vagy a Krell, hanem tökéletes egyensúlyba hozza a súlyt, a fürgeséget, és a tranziens sebességet

A Devialet 200 (az a vékony lapos készülék jobb oldalon) tette egyedül érdekessé az összehasonlítást. Mindkettő belépő kategóriás integrált erősítő, ugyanabban az árban mozognak, emellett mindkettő kiváló minőségű bemutatót tartott, de teljesen eltérő szonikus jellemzőkkel. Mindent összevetve a Devialet könnyedebb tonális balansza, jó fókusza, és finom felbontása ellen az Accuphase teljesebb, melegebb tonalitást, erőteljes, nagyon hangzatos, és élethű bemutatót mutatott fel. 

DAC-40 külön megvásárolható bővítő modul:

Az eredeti felállásban az E-260 analóg XLR bemeneteit egy jó öreg Meridian 506.24 CD lejátszó és Wadia 121 kombinációhoz csatlakoztattam, amelyeket Wireworld Gold Starlight III koax kábellel kötöttem össze, és a E-260 erősítő felé Transparent Ultra XL XLR kábelt használtam. Ebben a felállásban a hang ugyanolyan meggyőző, és élethű volt, és sokkal jobbat mutatott, mint a Jeff Rowland 525. Ám ebben a felállásban nem hallom, hogy mit tud a DAC: Ezért a Meridian lejátszót a Wireworld kábellel direkt a DAC-40 bemenetére kötöttem. A DAC tényleg egészen jó, a Wadia egyáltalán nem veri minden szempontból. A DAC-40 hangja sokkal inkább harmonizál az Accuphase stílusával a digitális forrásokról. Tökéletes házasságnak tűnt.

A Wadia 121 DAC 1400 Euro, míg a DAC-40 modul 1200 Euro. A többletköltség vállalásáról most lebeszélném, mivel általában a Wadia bár jobb, annyival viszont nem mondanám jobbnak, mint amennyivel többe kerül. 

A részletek jól kivehetők, kiváló a fókusz, és a hang, ám ezzel az opcióval az Accuphase drágább modellé változott. Az E-600 például a szobát úgy tudja betölteni, ahogy kevés erősítő képes. A drága erősítőknél nagyon érzékeny vagyok a magas hangtartomány minőségére. Tilos agresszívnek, vagy élesnek lennie, de levegősnek, és nagy teret ölelőnek kell lennie.  Több erősítőt hallottam már kiváló mélyekkel, és megfelelő erővel, amelynek kevés, és alacsony felbontású volt a magas tartománya. Ha példákat kell mondanom, ilyen volt számomra a Bryston, és a McIntosh. A legújabb D osztályú erősítőkre jó példa a Rowland 525, amely kiváló áttekinthetőséggel, természetességgel szólal meg, de a hangja nem elég folyékony, és nyugodt. Az E-260 folyékony, nyílt, a magasai erőlködés mentesek, és olyan jók, hogy felkerült a legjobb erősítők rövidített listámra. Másik dolog amire érzékeny vagyok a hangszín, vagy a tonalitás. Az E-260 szuper természetes hangot szállított teljesen természetes tonalitással.

Egy biztos, az E-260 előadás módját hallgatva kemény munka kritikusnak maradni, mivel az erősítő üzenete folyamatosan szublimál az agyamba, és lazításra, valamint a zene hallgatására csábít.

Hang az elsődleges audio rendszerben

Átvittem az elsődleges rendszerbe az erősítőt. Ebben AudioAanZee Reference Flow zene szerverhez csatlakoztattam Audioquest Diamond USB kábellel az E-260 DAC modul bemenetét. Mivel az impedancia viszonyok semmit nem változtak, az erősítő ugyanolyan jól meg tudta hajtani a teljesítményre éhes Apogee Diva hangfalakat, stabil, kiváló mélyeket produkált. Mivel ezt a rendszert a high-end berendezések tesztelésére használom, a hangfal nagy felbontási képessége komoly kihívást szokott jelenteni az erősítőnek. A magas hangok levegősek, a hang áttekinthető. Hihetetlen, de az Accuphase nem változtatott a korábbi hozzáállásán, mindent kézben tartott, uralta a minőségi hifi hangfalakat. Természetes, és kifinomult módon szólt, bár a dimenzionálás szempontjából már hallottam jobbat. Talán a nagyobb Accuphase megoldhatja a kérdést.

A DAC hangzásának javításához viszont az árat a sztratoszférába kell emelni, pont, mint ahogy a Jeff Rowland Aeris teszi. Az Accuphase DAC tényleg jobb hangzást produkált, a színpad pontosabban rajzoldott ki. Más jellemzőjében jelentős változás nem állt be. Figyelmen kívül hagyva a sokkal drágább berendezést, és a Wadia 121 1400 Euros lehetőségeivel összehasonlítva az Accuphase DAC modulja 1200 Euro árszinten igencsak megállta a helyét. Érdemes tehát elvetni az ötletet, amely a luxus áron vásárolt külső DAC csatlakoztatását célozza, egyszerűen szükségtelen.

Hangzás más hangfal típusokon 

Mivel egy ideje nem használok hátsó hangfalakat a surround rendszeremben, van egy használaton kívüli B and W Nautilus 805 pár a sarokban. Gondoltam egy merészet, és Cardas Quadlink 5C kábelekkel rákötöttem az Accuphase kimeneteire. Mennyország! Természetesen a Nautilus nem jelentett akkora kihívást az erősítőnek, mint az Apogee Diva, de azt meg kell mondanom, hogy soha életemben ilyen jól szólni nem hallottam ezt a hangfalat. Az E-260 a kisméretű dobozból nagyobbat csinált. Erőteljes mélyek, természetes, és naturális közepek, levegős, nem agresszív magas bemutató mellett, a színpad akkora lett, hogy csaknem keresztbe érte a szobát. Újra beleszaladtam abba, hogy képtelen voltam kritikusan hallgatni, a játéka teljesen elvarázsolt.

Hálózati kábelek, elhelyezés, és összefoglaló:

Általában azzal kezdem a bemutatót, hogy milyen hálózati kábelt alkalmazok a hosszabbítótól. Jelen esetben szabványos Belden kábeleket tartalmaz a rendszerem. Bevallom, az elosztóba különös odafigyelés nélkül dugtam be valahová középre, de természetesen a helyes fázisra ügyeltem. Nem befolyásolta jelentősen az E-260 hangját az, hogy kemény MDF lapon, vagy egy magas minőségű Artesana állványon dolgozott. Arra már nem vitt rá a lélek, hogy kipróbáljam, azt hogy a lábazat alátámasztása, vagy az elhelyezés módja mit változtat.

Az E-260 úgy muzikálisan, mint érzelmileg meggyőzött, soha nem éreztem rajta erőlködést. Tudom, hogy mennyire lényeges a hálózati kábel, és az elosztó elhelyezése. Meggyőződésem, hogy javítani lehet a bemutatóján a lábazat rövidítésével, és a kábelezés módosításával még előrébb hozható a színpad eleje, még nyugodtabb lehet a hangja. Én túl elfoglalt vagyok ahhoz, hogy ezeket kipróbáljam, ez a feladat az új tulajdonosra hárul majd. Higgyék el nekem, az E-260 keményen dolgozott, és egyszerűen nem tudom kritizálni. OK, nem a legolcsóbb, de napjainkban az igazán jó integrált erősítők sokkal drágábbak. Tisztába vagyok azzal, hogy az E-600 hangja jobb de a rendszereimbe eddig megfordult típusok közül az Accuphase bizonyult az egyik legmeggyőzőbbnek.

Magasan ajánlott!

Műszaki adatok:

Folyamatos kimenő teljesítmény 2 csatornás kivezérlésen 20-20000Hz

- 115 W csatornánként 4 ohmon

- 105 W csatornánként 6 ohmon

- 90 W csatornánként 8 ohmon

- THD 2 csatornás kivezérlésen 20-20000Hz: 0,05% 4-16 ohm terhelésen

- Intermodulációs torzítás: 0,01%

- Frekvencia átvitel High Level In/Power In

- 20-20.000 Hz +0, -0,2dB névleges teljesítményen

- 3-150.000 Hz +0, -3 dB (1W teljesítményen)

- Damping: 200 (névleges teljesítményen, 8 ohm 50 Hz)

- Kimeneti feszültség Pre Out: 1,07V 50 ohm

- Gain High Level In/Pre Out: 18 dB

- Power In/Out: 28dB

Hangszín:

Bass: 300 Hz +/- 10 dB (50 Hz)

TRE: 3 kHz +/- 10 dB (20 kHz)

Loudness: +6 dB (100 Hz)

Attenuátor: -20 dB

Jel/zaj viszony: (A-súlyozás)

Hi Level In: 105 dB

Szimmetrikus bemenet: 91 dB

Power In: 122 dB

Kimeneti impedancia: 4-16 ohm

Fejhallgató kimenet: 8 ohm felett

Teljesítmény felvétel:

Jel nélkül: 49W

Üzemi: 245 W (IEC 60065)

Méretek:

Szélesség: 465 mm

Magasság: 151 mm

Mélység: 420 mm

Súly: 20,0 kg

Szállítási súly: 26 kg kartonban

Ár: 5000 EUR

Opcionális modulok:

DAC-40 (DA konverter): 1200 Euro

AD-30 (Phono előerősítő): 1000 Euro

LINE 10 (extra analóg bemenet): 280 Euro

Forrás: www.hifi-advice.com

Forrás: hifi-advice.com 2015 augusztus

Írta: Christiaan Punter